tengerészgyalogos fogalom
Idézetek
– A tengerészgyalogosoknál, ha valaki azt mondja, „jól vagyok”, az általában azt jelenti, hogy „majd megdöglök”. […]
250. oldal, Tizenhatodik fejezet
Indián hegyi ösvényeken menekültünk, és miközben egyre elveszettebbnek hittük magunkat, mind több és több helyről hallottuk, hogy a tengerészgyalogosok a sárgaláz leküzdése ürügyén elözönlötték az országot, és minden útjukba kerülő házalót lekaszabolnak, akár hivatásos, akár alkalmi árus, de nemcsak a bennszülöttekkel végeztek óvatosságból, hanem szórakozásból a kínaiakkal, megszokásból a négerekkel, a hindukkal pedig azért, mert kígyóbűvölők, majd elpusztították a növényzetet, az állatvilágot és – amennyire tudták – az ásványkincseket, mert országunkkal foglalkozó szakembereiktől tudták: a karibi emberek át tudnak változni, hogy rászedjék a gringókat.
Jó Blacamán, a csodaszeres
A parancsnoki híd magasságából, észre sem véve az alant uralkodó káoszt, Bradford kapitány újabb utasítást adott:
– A hajószemélyzet és a behajózott csapatok rendezetten a mentőcsónakokhoz vonulnak!
Tony Hornby tengerészgyalogos főhadnagy feje kiemelkedett egy emberi halmazból, és úgy kérdezte: – Előtte van még időm egy rejszolásra?
Utóbb az ejtőernyősök (vagy ahogy a parachute, az ejtőernyő szó rövidítéséből ők maguk és mindenki más nevezi őket, a párák) lementek a saját étkezdéjükbe, a tengerészgyalogosok pedig a magukéba. Ezt az önként vállalt elkülönülést az egész hadművelet alatt fenntartották. A dolog oka egyszerű, a tengerészgyalogosok meggyőződése szerint a párák állatok, akik saját kölykeikkel táplálkoznak, az ejtőernyősök szerint viszont a tengerészgyalogosok agyatlanított pojácák, akik csak akkor lépnek egyet, ha egy tiszt megengedi. Az elkülönülés politikáját mindkét alakulat tisztjei lelkesen támogatták, mert némi joggal attól tartottak, hogy a barátkozás elkerülhetetlenül népirtásba torkollna.
A vezetés azt is érzékelte, hogy gondot okozhat, ha az emberek túlságosan sok italhoz jutnak. Ezért aztán két doboz sörben maximálták a napi adagot. Namármost, vagy a katonák rendelkeznek azzal az elképesztő képességgel, hogy napi két doboz sörrel bénára igyák magukat, vagy valaki nem igazán értett a számoláshoz. Már az első éjszakától gyakori látvány volt az egymást fellökő katonák csoportja, ahogy próbálták együtt előadni az eszkimó birkózást. A részegségből mégsem lett komoly probléma. A katonáknak különleges képességük, hogy csak akkor essenek össze berúgva, ha senki sem figyeli őket rangjelzéssel a vállán. Egész idő alatt egyetlen embert kaptak rajta és büntettek meg 200 fontra emiatt.
Tealben nagyon közel van a talajvíz a felszínhez, ezért nem lehetett megfelelő mélységű lövészárkot ásni, hanem homokzsákokból kellett állásokat építeni. A vállalkozóbb szellemű tengerészgyalogosok rájöttek, hogy a homokzsákokat megtölteni nehéz és hálátlan feladat. Sokkal egyszerűbb „elprofesszorkodni" a homokzsákokat más, keményen dolgozó kollégák lövészárka mellől. A homokzsák végül is egyfajta, nem hivatalos valutává vált.
A „Fedezékbe" kiáltást gyakran követte egy otthonát vesztett tengerészgyalogos méltatlankodása:
– De hová? Valami fattyú megfújta az árkom!