tenger helyszín
Idézetek
[…] egyre csak Szent Pál mondata jár a fejében, amelyet most ért meg igazán: „hogy az ember megtanuljon imádkozni, tengerre kell szállnia”.
16. oldal
Anyám mosolyogva nézett rám, én pedig kipillantottam az ablakon, s azonnal tudtam, hogy megérkeztem. A kék tengert láttam, kavicsos partot, oldalukra dőlt halászcsónakokat. Néztem a tengert. Megváltozott bennem valami. Nem tudom, mi. Végtelen nyugalom szállt meg, bizonyosság, hogy otthon vagyok. A tenger azóta is a minden hivalkodástól mentes, de nélkülözhetetlen metafizikai valóság. Nem tudok beszélni a tengerről. Csak azt tudom, hogy egyszeriben megszabadít minden kötelezettségemtől.
115 - 116. oldal
A tengerben álltam, néztem a kisimuló vizet, ahogy hibátlanul szétterül, mint a frissen kiöntött üveg, és mikor lehajtottam a fejem, akkor egy hosszú pillanatra az arcomat láttam benne, aztán a homok elnyelte, a vízzel együtt felitta, és nem láttam mást, csak a sárgásbarna homokot, majd a víz megint a lábaim mögé futott, és újra láttam a gyűrött arcomat, melyet a következő pillanatban ismét elnyelt a homok, és így tovább, néztem, ahogy az arcom megjelenik a vízben, néztem, ahogy eltűnik a homokban, és hogyha lett volna rá lehetőségem, hogy válasszak, akkor azt választottam volna, hogy ne legyen más, többé ne legyen semmi más, csak a víz és a homok és a rózsák.
439. oldal
Tizedik bejegyzés, ez itt a Földközi-tenger közepe,
gondolom.
Nem merek ugrani, csúszok.
Huszonnyolc fokos, ötszáz méternél mélyebb.
Benne vagyok. Mintha a testem
pillanat alatt oldódna a sós vízben.
Talán még nem is vagyok.
28. oldal
Piros Vera: Eltévesztettem, drágám 84% Egy házasság anatómiája
A szárazföld peremén, ugrásnyira a viharos tengertől, akár egy kép, szerelmi zálog a fiók mélyén, pihent mozdulatlanul a sötétségbe bújva az Almayer fogadó.
115. oldal (Helikon, 2011)
Amikor unatkoztam egy órán, vagy a többiek szekáltak a tenger látványa mentett meg. A tenger belépett az életembe és betöltött ott egy űrt, formát adott az elhagyatottságnak, amelyet itt forrasztottam magam köré, a szegycsontom és a szívem közé.
92. oldal