templom helyszín
Idézetek
Aztán, túl a sok szendvicsen, meghallgatott zeneszámon és pisilés miatti kényszermegálláson, végre megérkezünk Pásztóra. És ott is volt, egy gótikus stílusban épült templom mellett, egy gondozott téren, közel a ciszterci kolostor romjaihoz, egy hófehérre meszelt, egyszerű, kis házikó: az oskolamester háza.
163. oldal
Kertész Erzsi: A sárkány nyomában 83% A pásztói oskolamester háza
Kromiban az egyik templomot istállónak használták fel. Legyünk őszinték, ezt mi is átvettük tőlük, s nem hiszem, hogy haditudósítóink lefényképezték volna azt a templomot, ahol előbb az oroszoknak, aztán a mi tüzéreinknek volt az istállója. Itt nem domborodott ki kellőképpen a kultúrfölényünk.
101. oldal
Somorjai Lajos: Megjártam a Don-kanyart 94% Harctéri napló 1942-43
Ahol templomunk és iskolánk van, ott otthon vagyunk. Az mutatja meg az irányt.
184. oldal
Egyszer egy feliratot olvastam egy kis erdélyi templom homlokzatán: „az út végtelen, nem lehet bejárni, csak arra törekedhetünk, hogy távozásunk órájában az Úr ne ülve vagy állva, hanem haladás közben találjon minket.”
16. oldal - A tűzoltók
Abból lehet megállapítani, mekkora egy város, hogy mennyi istennek van ott temploma, és azok milyen nagyok. Például egy falunak, amelynek egy földútja van, egy kocsmája – ami valójában egy hájas fickó házának a hátsó fele –, meg egy döglődő ökre – amin szántáskor osztoznak a lakosok –, lesz egy temploma is, amit a Mindenhatónak szenteltek. Tető semmi, ülőhelynek farönkök, az oltáron faggyúgyertyák, meg egy kis fülke, ahová a különféle istenek szobrai kerülnek az ünnepnaptól függően. A szobrokat kőrisfából vagy hikoriból faragják, az istennőknek dús keblet, az isteneknek meg jellegtelen pöcörőt adnak, leszámítva Harost, aki igazi bika, úgyhogy e téren is illő módon tekintélyes lesz, hiszen mindenki tudja, hogy úgy meghúzza a holdat, hogy annak a dombok alá kell merülnie, hogy kipihenje.
18. oldal
A templomban megvan mindaz, amit Gwen valaha szeretett: régmúlt, hangulat, család, történetek.
– Az ott a Szent Nimfa-templom. Öt évvel ezelőtt megölték a plébánosát, mise közben.
– Iszonyat! Templomban rálőni valakire!
– Dehogyis lőttek rá! Ahhoz sokkal jobb katolikusok vagyunk, hogy ilyen neveletlenséget elkövessünk. Egyszerűen mérget tettek az áldozati borba: ez így sokkal finomabb, mondhatnám, szertartásosabb. Soha senki nem tudta meg, ki követte el: a plébános különben áldott jó ember volt, nem voltak ellenségei.
156. oldal
A templomajtó ismerős nyikorgással csukódott be mögöttünk. Leparkoltam a kerekesszéket a kis szenteltvíztartó mellé, a bejárat közelében.
– Csak ne hagyj magamra – kérte Quinn. – Sötét van itt, meg félelmetes. És fura szag.
– Látszik, hogy nem jársz gyakran templomban. – Valahogy az volt az érzésem, meg kell védenem Szent Ágnest. – Nincs is fura szag, csak olyank, mint… amilyen a templomokban lenni szokott.
– Dohos, áporodott és édeskés?
– Inkább tömjén, történelem és örökkévalóság. – Sóhajtottam. – És Harfnerné tolakodó parfümje – tettem hozzá. Lassan feltoltam Quinnt a középső folyosón. – Ezek a falak több mint nyolcszáz évesek, te pogány barbár.
167. oldal