templárius szómagyarázat

Bíró Szabolcs: Lángmarta dél
!

templárius (főnév)
1. Templomos lovag; középkori vallásos és katonai rend tagja, akik központja Jeruzsálemben a Salamon-templomban volt.

!

Latin szó (templarius), a templum (‘szent hely, szentély, templom’) származéka, a rend első rendháza ugyanis Jeruzsálemben, a hajdani salamoni templom helyéhez közel állt.


Idézetek

KingucK P>!

Ha tudta volna, hogy az a gyerek nem másnak a fia, mint aki miatt az ő két kezét egykor átdöfte az az ördögi templárius, talán azonnal megszabadul tőle – sikítva, könyörögve, mindenét visszaszolgáltatva. S ahogy ő sem tudott semmit a fiú kilétéről, úgy Bátor Szilárdnak sem volt ekkor még semmi fogalma róla, micsoda megpróbáltatások várnak rá az elkövetkezendő időkben.

ELSŐ EPIZÓD A férfi kötelessége 3. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Bátor Szilárd · Oliverius · templárius