temető helyszín
Idézetek




A kolozsvári temető
Házsongárd.
1585-ben nyitották meg, midőn az az évi pestisjárvány halottait már nem tudták a város falain belül eltemetni. Sokan az egyik legszebb magyar szónak tartják – ha német is. Zsong és búg, szomorkás, mint az elmúlás, az ősz, a temető maga. Házsongárd legrégibb sírkövei is az 1500-as évek legvégéről maradtak ránk.
110. oldal
Lugosi Lugo László: Tükörképek Ludwig Rohbock nyomában




Egy sír sokféleképpen repedhet szét. Különösen a régiek, amiket már nem látogat senki. Omladozva kuksolnak valahol a temetők sarkában, senki sem foglalkozik velük, benövi őket a moha és a borostyán.
Először a kövek dőlnek ki, talán letörik pár darab, majd lassan eltűnik a faragás, a keresztek, végül nem lesz más, csak egy halom kő alá temetett emlék.
De soha egy sem reped szét belülről.
35. oldal




– […] Talán egy temetőben könnyebben lehet ismerkedni, mint az egyetemen.
37. oldal, Egy bolondos új barátnő (Könyvmolyképző, 2011)




Nagyon szerettem temetőbe járni. A sírkövek közt sétálni olyan volt nekem, mintha képeskönyvben lapoznék. Nézegettem, ki meddig élt, hogy hívták, nagyszülők, gyerekek, unokák, sokszor egész családok egy helyen; egész életeket, sorsokat olvastam ki a feliratokból.
A Házsongárdi temető Kolozsvárott híres, szép temető, az ember oda járt, ha szerelmes volt, oda járt, ha tanulni akart, oda járt, ha örült, oda járt, ha szomorú volt. Persze, egy randevú ott egészen más volt, mint ha mondjuk egy plázában randevúznál; a temetőben az emberi mulandóság mellett az életet látod egyúttal, az életet, a maga teljességében.
Singer Magdolna: Partitúra 92% Utolsó beszélgetés Polcz Alaine-nel




A hegy lábánál, a gyalogút mellett
ódon sírkövekre bukkanok
Az örökzöld erdõ fáit
éjjel-nappal nyögeti a szél
A kövekrõl rég lekoptatta a neveket az idõ
Már a leszármazottak se tudják
Kik fekszenek itt eltemetve
Csak állok és némán könnyezek
Aztán fogom botom és haza indulok