temető helyszín

Lehet, hogy totálisan túlreagáltam a dolgot, és a pániktól vezérelve követtem egy szerelmespárt, akik csak kettesben akartak lenni.
Igen, pontosan. Éjjel a temetőben. Egy kriptában.
Mert itt olyan kellemes.

A temetőben
vannak a legjobb apák.
Ott kéne élni.

28. oldal

A kapu természetesen nyikorgott, ahogy kinyitottam. Nem emlékszem rá, hogy valaha is kinyitottam olyan temetőkaput, amelyik ne nyikorgott volna. Mintha a temetőgondozás nem ismerné a kenni igét, legfeljebb csak az utolsó kenetet.

56. oldal

A kolozsvári temető

Házsongárd.
1585-ben nyitották meg, midőn az az évi pestisjárvány halottait már nem tudták a város falain belül eltemetni. Sokan az egyik legszebb magyar szónak tartják – ha német is. Zsong és búg, szomorkás, mint az elmúlás, az ősz, a temető maga. Házsongárd legrégibb sírkövei is az 1500-as évek legvégéről maradtak ránk.

110. oldal

A temetőben néha több és szebb élet van, mint az élők között.

42. oldal, Dialógus a könyvtárban (II. kötet)

Egy sír sokféleképpen repedhet szét. Különösen a régiek, amiket már nem látogat senki. Omladozva kuksolnak valahol a temetők sarkában, senki sem foglalkozik velük, benövi őket a moha és a borostyán.
Először a kövek dőlnek ki, talán letörik pár darab, majd lassan eltűnik a faragás, a keresztek, végül nem lesz más, csak egy halom kő alá temetett emlék.
De soha egy sem reped szét belülről.

35. oldal

– […] Talán egy temetőben könnyebben lehet ismerkedni, mint az egyetemen.

37. oldal, Egy bolondos új barátnő (Könyvmolyképző, 2011)

Úgy nem lehet gyereket hozni a világra, hogy az ember hetente jár a temetőbe.

25. oldal