temető helyszín
Idézetek




Lehet, hogy totálisan túlreagáltam a dolgot, és a pániktól vezérelve követtem egy szerelmespárt, akik csak kettesben akartak lenni.
Igen, pontosan. Éjjel a temetőben. Egy kriptában.
Mert itt olyan kellemes.




A kolozsvári temető
Házsongárd.
1585-ben nyitották meg, midőn az az évi pestisjárvány halottait már nem tudták a város falain belül eltemetni. Sokan az egyik legszebb magyar szónak tartják – ha német is. Zsong és búg, szomorkás, mint az elmúlás, az ősz, a temető maga. Házsongárd legrégibb sírkövei is az 1500-as évek legvégéről maradtak ránk.
110. oldal
Lugosi Lugo László: Tükörképek Ludwig Rohbock nyomában




A temető egyik leghíresebb sírfelirata mellett haladtam el: „Az az igazság, hogy nem ezt akartam.”
„Ki akarná ezt, pajtás, ki akarná?”, kérdeztem némán a sírlakót.
246. oldal




Egy sír sokféleképpen repedhet szét. Különösen a régiek, amiket már nem látogat senki. Omladozva kuksolnak valahol a temetők sarkában, senki sem foglalkozik velük, benövi őket a moha és a borostyán.
Először a kövek dőlnek ki, talán letörik pár darab, majd lassan eltűnik a faragás, a keresztek, végül nem lesz más, csak egy halom kő alá temetett emlék.
De soha egy sem reped szét belülről.
35. oldal




– […] Talán egy temetőben könnyebben lehet ismerkedni, mint az egyetemen.
37. oldal, Egy bolondos új barátnő (Könyvmolyképző, 2011)