televízió tárgy
1 hozzászólásIdézetek
A ma általánosnak mondható álláspont szerint a nép úgy jó, ha bunkó; ha műveletlen és kulturálatlan; úgy lehet könnyen manipulálni, megvezetni, kizsákmányolni, megalázni és kirabolni.
Ennek a célnak a szolgálatában az elmúlt tizenöt év „kultúrpolitikái” minden eszközt bevetettek, de mindenekelőtt persze a leghatékonyabbat: a televíziót.
136. oldal
– Melyik tetszik? – kérdezi Chris.
– A nagy képernyős fekete.
– Jól leszűkítetted a mezőnyt húsz versenyzőre – csap a karomra.
– Jaj, hát nem tudom. Nekem ránézésre mind egyforma. – Végignézek a készülékkínálaton. – Csak működjön.
– Ez kitűnő szempont, ha televíziót keres az ember.
A csendet szereti a legjobban, de az nagyon ritka. Mindenütt zaj van, a gépek és az emberek egyaránt túlságosan hangosak. A környezetében mindenki kiabál, hangosra tekeri a rádió hangszabályozóját és a nótaénekeseket hallgatja. Sokan együtt énekelnek a rádióval. A televíziókban a szórakoztatóműsorokat kedvelik, tolakodóan és hangosan nevetnek. Nem figyelnek, nem akarják megérteni a poénokat sem, szinte már az ismert komikus látványa elegendő számukra ahhoz, hogy egész testükkel nevessenek, inkább röhögés ez, ahogy a szellem és az értelem nélkülözésével magukból kivetkőzve, a fotelben vagy az ágyon fetrengve röhögnek. A röhögés nyomasztó, mert az arcok átváltoznak, mintha nem emberek volnának ilyenkor.
23. oldal - Kafka a fürdőszobában (Magvető, 2021)
Az emberek csak azt hiszik, hogy nézik a tévét. Valójában a tévékészülékek nézik az embereket.
222. oldal Kiállítás a pályaudvaron
Mert mi is a tévé?
…
A tévé nem csupán szemgolyófoglalkoztató gép.
…
Hanem társadalmilag elfogadott alibi a nassolásra.
Öt év alatt rengeteget változott a televízió. Őszintén megvallom, elbizonytalanodtam: kihallatszik-e még a csöndes természetes emberi hang a fényesre suvickolt műérzelmek és műkonfliktusok hangos, látványos kavalkádjából? Azt mondják: ez most a korszerű. Én meg úgy vagyok vele, mint Freud, amikor megkérdezték tőle, mit szól az akkori kor nagy találmányához, a drótnélküli távíróhoz. Állítólag azt felelte: „Nagy dolog a távíró, még nagyobb a drótnélküli távíró, de a legnagyobb dolog mégiscsak az, hogy két ember – dróttal vagy drót nélkül – egyáltalán szót tud érteni egymással.”
8. oldal
Vigyázat! Felnőtt tartalom.
Jézusom, ha volt valaha találmány, amire senkinek sincs szüksége, akkor ez az, mondta Langley. Addigra volt még két másik tévénk, amit talált valahol. Egyik sem működött úgy, ahogy kellett volna.
Amikor olvasol, vagy rádiót hallgatsz, mondta, látod a jelenetet az agyadban. Olyan ez, mint az élet, Homer. Határtalan perspektívák, végtelen horizontok. A tévéképernyő meg mindent lapossá tesz, összezsugorítja a világot, az ember agyáról már nem is szólva. Ha még tovább nézem, annyi erővel lemehetnék egy csónakkal az Amazonason és összezsugoríttathatnám a fejemet a jivarókkal.
Kik azok a jivarók?
Egy törzs az őserdőben, amelyik szereti összezsugorítani a fejeket. Ez a szokásuk.
Hol hallottad ezt?
Olvastam valahol. Levágod az ipse fejét, csinálsz rajta egy vágást a feje búbjátóI a tarkójáig, és aztán az egészet lenyúzod a koponyáról – a nyakat, a fejbőrt, az arcot. Összevarrod a bőrt, bevarrod a szemet és szájat is, megtöltöd az egészet kövekkel, és addig főzöd forró vízben, amíg akkora nem lesz, mint egy baseball-labda.
Mit csináI az ember egy zsugorított fejjel?
A hajánál fogva a többi mellé lógatja. Apró emberi fejek, finoman ringanak a szélben.
Szent Isten.
Igen. Hát ez történik az amerikaiakkal amikor tévét néznek.
135. oldal