televízió tárgy

    Azt már a televíziózás indulásakor észrevettük, hogy az egyenes adás is választást, manipulációt feltételez.

76. oldal, Már nem átlátszó a képernyő (Európa, 2002)

    A hangsúly és az arány kritériumai megfoghatatlanabbak az igazmondáséinál; mindenesetre a tévét akkor éri vád, ha úgy érezzük, hogy bizonyos híreket mások rovására kiemelt, esetleg fontosnak ítélt hírekről nem is vett tudomást, vagy csak egyes véleményeket ismertetett, a többit elhallgatta.

64. oldal, Már nem átlátszó a képernyő (Európa, 2002)

Hol volt, hol nem volt, Rómában vagy Milánóban, volt egyszer egy mindenkihez szóló őstelevízió; miniszterek avatóbeszédeit közvetítette, s nagyon ügyelt arra, hogy a nézőkhöz csak ártalmatlan hírek jussanak el, még ha ezért hazudni kellett is olykor.

62. oldal, Már nem átlátszó a képernyő (Európa, 2002)

Mindenki tudja, hogy a gyermekek válogatósak. Rendszerint semmi olyat nem hajlandók megenni, amit az anyjuk a nevükkel ellátott zacskóba tesz, ha nem látták előtte azt a TV-ben táncolni.

73. oldal, VII. fejezet, Mire valók az anyák? (ROSz, 1996)

A tömegkommunikációs eszközök, mindenekelőtt a rádió, de a televízió is, a diszkórajongók táborát igyekszik a legnagyobb műsoridőben, a legbővebb választékkal kiszolgálni. A piac – legyen az ruházati, kozmetikai vagy szórakoztatóipar – elsősorban az ő tömegigényeikhez alkalmazkodik.

338. oldal, Diszkósok, raverek és house-osok - Szórakozás (Századvég, 2002)

A hatalmi elit nemcsak az általános ideált (a társadalom más tagjainak álmait és vágyait), hanem a valóság szimbolikus ábrázolását is igyekezett ősidőktől fogva ellenőrzése alatt tartani. Ehhez a feladathoz sámánokra, papokra, illetve művészekre volt szüksége. A sajtó, a rádió, a film és utóbbi időben a televízió fejlődésével a szimbolikus valóság opportunista manipulátorainak erős osztálya alakult ki, és a természettől elszakított, a kozmikus mitológiától megfosztott átlagember gyökereit vesztett fantáziájának kizsákmányolása jövedelmező, ámbátor veszélyes diszciplínává változott…

143. oldal (Kalligram, 2006)

Talán százévenként jön egy forradalom, amely felszabadítja a szegényeket. Ezt egy régi tankönyv egyik lapján olvastam, amelybe egy teázóban zsíros szamószát csomagoltak. Tudja, azon a lapon az állt, hogy a történelemben csak négy ember vezetett sikeres forradalmat, hogy felszabadítsa a rabszolgákat, és megölje gazdáikat:
Nagy Sándor.
Abraham Lincoln Amerikában.
Mao az ön hazájában.
És egy negyedik. Lehet, hogy Hitler, nem emlékszem.
De nem hiszem, hogy egyhamar ötödik név is fölkerülne a listára.
Indiai forradalom?
Nem, uram. Ilyen nem lesz. Ennek az országnak a népe még mindig arra vár, hogy szabadságharca valami más helyről érkezik – a dzsungelből, a hegyekből, Kínából, Pakisztánból. Ilyen soha nem lesz. Mindenkinek meg kell csinálnia a saját Benáreszét.
Forradalmatok könyve a beleitekben lapul, ifjú indiaiak. Szarjátok ki, és olvassátok.
De inkább mind ott ülnek a színes tévé előtt, és a krikettet meg a szappanoperákat nézik.

275. oldal (Cartaphilus, 2010)

    Ez a hülye tv. A rossz tulajdonságok mind elburjánzanak, ha az ember nem neveli magát állandóan és nem fejt ki ellenállást. Az ember eldurvul, elvadul, elbutul, elzüllik.

154. oldal (Európa, 1985)

[…] Értékítéletünknek ez a korai éveinkben történő kialakulása a legfontosabb szempont a nevelés számára, és gyakran tudni szeretném, hogy milyen emberekké fejlődnek majd azok a fiatalok, akik a tévé erőszakot és gyilkosságot sugárzó műsorán és a csaló reklámozáson nőnek fel, gyakran olyan családi hagyományok nélkül, amelyek e hatásokat ellensúlyozhatnák.

(1962)

129. oldal, A tudományos alkotókészségről (Kriterion, 1973)

A meditáció egyszerűen az elme összpontosítása. A könyvolvasás, a film- vagy tévéreklámnézés maga is a meditáció egy formája.