tél fogalom
Idézetek
Ez a tél, nem is tél,
a hó csak pilinkél.
Hullna már, hullna bár!
Meztelen a határ.
Csak a dér, csak a köd
borít rá lepedőt.
Méteres bunda-hó,
az volna, volna jó.
Lám tegnap hullatott
valami keveset.
Reggelre szétrúgták
azt is a verebek.
94. oldal
Az Északi tél legimpozánsabb személyisége kétségtelenül a szél. A jeges sarki tenger felől Klondike fölött csapongó hóviharok süvítenek át, amelyek csontja velejéig megdermesztik az embert. De esetleg alig egy óra múlva meleg szél indul a Csendes-óceán felől észak felé és felolvasztja. Mindkét fajta szél képes arra, hogy elbűvölő kis dallamokat fütyörésszen naplemente idején, és vérfagyasztó üvöléssel iszonyatos gyilkosságok képzetét keltse az éjfél vak sötétjében. Soha nem a kanadai rengeteg hírhedett csendje éreztette, hogy magányban élek. A szél hitette el velem nemegyszer, hogy számkivetett vagyok, hogy sorsomra maradtam, elűztek, kitaszítottak a világból.
A szemet-fület gyönyörködtető csodák kiegészítéseképpen a tél üde, új illatokat is csempészet a levegőbe: az északi szél tiszta ózont hozott, a meleg déli szél a sós tenger leheletét. És mindketten a szinte töményen árasztották a fenyőgyanta meg a a tűlevelek mézének eddig lappangó illatát.
141. oldal
Mennyire közönséges ez a halhatatlanság utáni lihegés, mennyire hiú, mennyire hamis! A zeneszerző sem több, mint azok, akik a barlangok falára firkáltak. Azért ír zenét az ember, mert a tél végeérhetetlen, s ha nem zenélnénk, annyival is hamarabb fognának körül a farkasok és a hóviharok.
90. oldal, Levelek a kastélyból
– Hééé! – kapta fel Virág a fejét, és az égboltra meredve pislogott. – Esik a hó!
Mindannyian felnéztünk: az eget összefüggő, szürkésfekete felhőtakaró borította, amiből gyéren szállingózni kezdett a hó. Hivatalosan is beállt a tél, és lefagyott ujjakkal, a földön elolvadó pelyheket bámulva rájöttem, még soha nem tudtam magam mögött szomorúbb őszt. Nem. Még tizedikben sem. Akkor Cortez járt valakivel, és semmit nem tehettem. Idén velem akart járni. És elszúrtam.
355. oldal, November 30., kedd (Ciceró, 2011)
A Legkisebb Jégkorszak legelső telén,
November közepi egykedvű délután
Pesten rég látott grandeurrel eljött a tél.
Nem az első hó volt; talán a harmadik.
A pilinckélő pelyhekből nem lett latyak,
Ez már a jó vastag, túlélő takaró,
Nem a cukormázzal határos, hanem a
Provokatív fehér! Vakító, gyolcspuha!
A romlott lelkeket körbeburkoló lepel,
Mely nem terül el lucskos megadással a
Csikkel borított, szürke aszfaltsávokon.
111. oldal