tél fogalom
Idézetek
A szokatlanul száraz tél után a március hatalmas esőzéseket zúdított a vidékre.
(első mondat)
Wm. Paul Young: A viskó 74% Ahol a tragédia megütközik az örökkévalósággal
– Nekem semmim sincs télire… Három gyerekem van… – mondta nehéz szóval, mintha a tüdejéből szakadna ki a szó.
– Gyerekek!… Bolondság! – mondta az öreg. – Elég bolondság. Sok embert bizony a vére ver meg. Csinálják a gyereket, osztán a gyerek nem kérdezi, apám hun veszi kend. Az kiköveteli az élést. Eriggy lopni!… Kérj a szomszédoktul; ha nem ád, vágd agyon…
Az öreg, vén korhelyek tágas hangján utánozta a más szavát, de a fiatal szinte megdermedt, szinte jéggé vált, csak rámeredt az öregre, s a szeme meghomályosodott, aztán lassan lehunyódott a szempillája, s szédülő fejjel esett rá az ásó nyelére. Talán el is bukik a hirtelen szédületben, ha meg nem kapaszkodik benne.
– Dógozzunk mán! – mondta morogva.
– A nem kíméli az embert – fordult az öreg is az ásóra, s kényelmesen kezdett hozzákészülni a munkájához. – A gyerek. Az bőg, ha éhes… Avval is csak hasítja az ember szivit…
Az ásó belemélyedt a földbe. Öt-hat nyomot vetett fel, már megint nem bírta szó nélkül.
158. oldal - Szegény emberek
De a tél már bekúszott a városba. Akár a szárazjég, úgy gomolyog az épületek körül.
175. oldal
Ayu Utami: Saman 71%
A tél azonban soha nem pompával érkezik meg Budapestre. Itt nem kezd el egyszeriben csak szívet-lelket gyönyörködtetően hullani a hó, hogy aztán jótékony, vastag fehér lepellel takarja be, a fagytól zizegő ágakat, a pirosló háztetőket és a lankák oldalát. Ha van is belőle valamennyi, az csupán igen-igen rövid ideig fehér, és akkor is legföljebb a Margitszigeten – mindenütt másutt, amint a hópelyhek találkoznak a sáros aszfalttal és a macskakövekkel, azonnal barnára válnak. Budapesten a latyak, a szitáló köd és a folyton elázott, megszáradni soha nem tudó cipők cuppogása jelenti a telet. S hiába akarják mindezt pazar fényáradattal eltussolni, hiába égnek már délutántól mindenütt az utcai lámpák és hálózzák be izzófüzérrel a kirakatokat, hiába igyekszik a város a téli ünnep látszatát kelteni, az elegancia és a pompa rögvest torz, gúnyos fintorrá alakul át a furtonfurt ráfröccsenő hólé és a csontig hatoló, állandó nedvesség nyomán.
Nyakunkon volt máris a tél. Az olajfából rakott tüzektől illatozott a környék. A zsalugáterek nyikorogtak, csapkodtak a ház oldalán, ahogy beléjük kapaszkodott a szél, mely madarakat és faleveleket kergetett az egyre alacsonyabb, sötét égbolt alatt. A szárazföld barna hegyei most fehér hósapkát viseltek, és az eső az erózió vájta, sziklás völgyeket tajtékzó folyamokká változtatta, melyek sarat és hordalékot görgetve rohantak le a tenger felé. A tengerbe érve sárga erezetként terültek szét a kék vízen, és a víz felszíne megtelt virággumókkal, girbegurba ágakkal, gallyakkal, döglött bogarakkal és lepkékkel, barna fűcsomókkal és elszáradt náddal. A fehér albán hegycsúcsokon viharok dúltak, és hozzánk is áthömpölyögtek a nagy gomolyfelhők, melyek szúrós, fullánkos esőt köpködtek, s a villámok szalagjai úgy virágzottak ki és hervadtak el az égbolton, mint a sárga páfrányok.
195. oldal, HARMADIK RÉSZ: Kontokali - Egy bagoly meg egy főnemes
