tél fogalom
Idézetek
Egyszerű, téli dal
Nagy fagyokat ígérnek a vének,
hófelhőket, mik majd földig érnek.
Így hát a sok napot, hetet, évet
építsd meg hátamhoz kemencének.
Aztán ülj mellém, hisz megszoktalak,
mint vénülő fák az árnyékukat,
s én, hogy meg ne fázzak, takarónak
sejtenként a verseimbe varrlak.
Beléd burkolózom, mint a csendbe,
mintha minden kívülünkön lenne,
s ha bennem a holnap megreszketne,
légy nekem a békés, téli este.
13. oldal, Parttalan szavak
Szeretem a téli hajnalokat, olyan nyugodtak, az ablakon át látható, hogy kint szörnyen hideg van, nyikorognak a vezetékek, jégcsapok csüngenek a fákról és az oszlopokról, és alig van forgalom vagy mozgás az utakon. Aztán kivilágosodik, és megindul az élet. De addig olyan nagyon szép!
526. oldal, Január 11., szerda (Ciceró, 2012)
Hóhelyzet
Szakadó
hab a hó
sapkára
tapadó
tengerré
dagadó
alig át-
látható
Nem henyél
földet ér
városból
csatatér
kölköknek
nyakig ér-
és minden
hófehér.
Se tévé
se kávé
leállt a
békávé
hókotró
lapáté'
áll sorba
tanárné.
Csúszkálás
felfázás
igazolt
hiányzás
ne nevess
kispajtás
bemondta
Reisz András:
Minden jó
hallgató
melegfront
várható
szórványos
túlnyomó
dél felől
támadó.
Két napnyi
tél-hakni
tellett csak
és annyi
nem jön több
hópacni
nem hiszed?
nézz csak ki.
Száz fürge
nap szülte
fény-tünde
feltűnt-e?
olvad már
jég tükre-
és minden
sárszürke.
18 - 21. o @Littlewood · Ecsédi Orsolya
Karsza Andi – Molnár Nikolett (szerk.): Tetovált mementó 88% Válogatás a Moly.hu tagjainak írásaiból
Amikor a hágón beköszönt a tél, az embereknek egy időre elakad a szavuk. Jótékony és gyógyító némaság ez – hallgass, nézz ki az ablakon, szokj hozzá önmagadhoz. Nincs már semmi olyasmi, amit elrejtenél vagy megvédenél önmagadtól: sem nyüzsgő őszi felszínesség, sem a gyors nyári záporok, sem a tavaszi madárcsicsergés. Csak te és te.
284. oldal, Berd
Narine Abgarjan: Égből hullott három alma 95% Marani krónikák és egyéb történetek
Nől a dér, álom jár
Nől a dér, álom jár,
hó kering az ág közt.
Karácsonynak ünnepe
lépeget a fák közt.
Én is, ládd, én is, ládd,
hóban lépegetnék,
ha a jeges táj fölött
karácsony lehetnék.
Hó fölött, ég alatt
nagy könyvből dalolnék
fehér ingben, mezítláb,
ha karácsony volnék.
Viasz-szín, kén-sárga
mennybolt alatt járnék,
körülvenne kék-eres
halvány téli árnyék.
Kis ágat öntöznék
fönn a messze Holdban.
Fagyott cinkék helyébe
lefeküdnék holtan.
Csak sírnék, csak rínék,
ha karácsony volnék,
vagy legalább utolsó
fia-lánya volnék.
29. oldal
A világ résnyire nyitja jobbik szemét. Hófajd kerreg. A patakok vékony jégüveg alatt csörgedeznek, a tavaszról álmodnak; akkor majd embert pusztító folyammá válnak. A hegyek lejtőin a hókupacokból itt-ott füst száll fel – ezek a tanyák.
Minden egyhangúan kék, csak a csúcsok szikráznak. Tél van a Völgyben.
43. oldal, II. (1883. Január 8-9.) (Magvető, 2011)
Sjón: A macskaróka 89% Népi történet
A nyár belehal az őszbe, az ősz beleőszül a télbe, de a tél egyeduralkodó deres novembertől csorduló márciusig. Jégcsapokká mereszti az ereszek könnyét, dérrel dermeszti a virágokat, sóhajtva nyőgeti a koldus-mezítelen fákat, s a kémények lyukaiba is akkorákat bömböl, mint valami megvadult bika. Féli is a világ, öleli a kemencét, aki teheti, siet a sánta is, ha kiparancsolja a dolga, majdnemhogy szalad.
239. oldal
Hunyd le a szemed, és fülelj. Hallgass. A tél azoknak az ideje, akik elmentek.
296. oldal