tej tárgy
Idézetek
interpreparátor
kevés már itt a levegő
szőnyeg alatt összejött a piszok
ezért néha összeüléseznek
a szépszívű, kegyelmes nagyok
világszerelmet hirdetnek
hozzá ökoforradalmat –
tudom régóta én: már óvodásként
szelektívnek kellett volna lennem
online-permanensnek
hogy jó legyen a gleccsereknek
de én már gyermekfejjel sután ettem
a kiflit tejjel, mint a mannát
nem gondoltam hogy „nem gondolom át”
ilyetén' az „életem súlyát” –
de ma már igen, tudom:
miattam is bombázták Hiroshimát
kezeimet hiába „mosnám”
nincs oldószer rám
kiettem az éhezők tenyeréből
az enszes kekszet és
uram bocsá' nem hittem el a világbékét
de benne láttam a világvégét
jöhet rám tehát a Nagy Konstruktív
Akrobata Globális Inkvizítor
írmagja se maradjon belőlem
Isten Kertjében e lelketlen gyomnak
16. oldal, interpreparátor
Az egyes élelmiszerek:
1. Kenyér. Likacsos, szivacshoz hasonló massza, kéreggel körülvéve és lestemplizve. Beléből cipókat, kérgéből cipőket készítenek. Ha megszáradt, összemorzsolják, és „liszt” néven hozzák forgalomba. Használják hashajtónak, festéknek, labdacsoknak (ebben a formában asztali játékszert készítenek belőle), bőrét kicserzik, beleit húrnak használják, csontját megőrlik.
2. Tej. Folyékony, átlátszó anyag, színtelen és szagtalan. Használják mosásra, főzésre, malomhajtásra. Gipsszel keverve isszák is.
3. Vaj. Készül zsírból, zsigerből, avból. Fagyott állapotban kenyeret kennek rá. Enyvnek nem lehet jól használni.
4. Sajt. Friss állapotban a vaj neve. Fajtái: a) ementáli, ebbe lyukakat vájnak ki a kukacok részére; b) liptói túró, más néven gitt, ablaküvegek betapasztására alkalmas.
5. Disznóhús. Fajtái: a) virsli, vendéglők és konflisállomások közelében terem, érett állapotban debreceninek nevezik, ezt fiatalon levágják, nem hagyják megnőni.
6. Emberhús. A Fidzsi-szigeteken kedvelt delikatesz. Nálunk, olcsóságánál fogva, nem eszik.
Találkoztunk egy öregasszonnyal:
– Gyermekeim, meg szabad inni a tehénkém tejecskéjét?
Lesütjük a szemünket, parancsot kaptunk arra, hogy adatokat gyűjtsünk, de kerüljük a lakossággal való szorosabb érintkezést.
A zászlós szólalt meg először:
– És hány éves a néni?
– Már nyolcvan vagy még több. A háborúban elégtek az irataim.
– Akkor csak igya!
256. oldal, Harmadik fejezet (Európa Könyvkiadó, 2016)
1538. augusztus 25-én sok szó esett a boszorkányokról és a rontó asszonyokról, akik ellopják a tojást a tyúkok fészkéből, és a tejet és a vajat. Erre így szólt Martinus doktor:
– Az ilyenekkel szemben nincs helye irgalomnak. Én magam égetném meg őket! A törvényben is az olvasható, hogy a papok kezdik a gonosztevők megkövezését (5Móz 13,9). Azt mondják egyébként, hogy az ilyen lopott vaj bűzlik, és evés közben lepotyog a földre. És hogy az ilyen rontó asszonyokat, ha gaztettük hasonló viszonzásban részesül, még az ördög is alaposan megnyomorgatja és meggyötri. A falusi lelkészek és az iskolamesterek azelőtt ismerték a rontó asszonyok tudományát, és jól megszuttyongatták őket.
A doktor azt is elmesélte, hogy egyszer Szent Iván éjszakáján leszedtek egy ökörkoponyát a kerítésről, és bedobták a Szent Iván tüzébe.
– Mire megjelent egy csomó boszorkány, és kérve kérték, hadd gyújthassanak mécseseket és gyertyákat. Pommer doktor tudománya pedig a legjobb, ő ugyanis szarral gyötri a rontó asszonyokat. Gyakran kever szart a tejbe, és akkor minden holmijuk büdös lesz. Mert amikor az ő teheneitől is ellopták a tejet, ő rögtön letolta a nadrágját, és belenyomott egy házőrzőt a tejjel teli köcsögbe, és elkeverte, és azt mondta: „Ezt szopjad be, ürdüng!” Nem is lopták el a tejét soha többé!
475-476. oldal, 3979. sz. - Tejet lopó asszonyokról (Luther Kiadó, 2014)
Azt tartják, hogy a gyerekek tejet esznek. Valójában az időt falják. Tejet persze szintén nyelnek – amikor nem görcsölnek, vagy nem erőlködnek, hogy kakiljanak, vagy nem fáradtak bele az előbbi kettőbe, és nem zuhannak rövid, nyugtalan álomba. És a gondolatokat is felfalják – mindet: csak azt nem, amikor rájuk gondol az ember. Csak így maradhatnak életben.
513. oldal