Távolvég helyszín

Soha nem fog készen állni erre itt, Távolvégre, és egy Sam nélküli világra.
Ebben a pillanatban friss fuvallat töltötte be a kocsit, és elfújta
az elmúlt két hét bűzét. Hirtelen a reszketése is csillapodott.
Ismerte ezt a fuvallatot.
Ismerte a harapós hideget, benne a havas fenyőfák illatát, a hegyeket, ahonnan jött. Fuvallat északról, Terrasenből.
Fel kellett kelnie.
Fenyőfák, hó és álmos, aranyló nyarak – a fény és a zene városa az Agancs-hegység árnyékában. Fel kellett kelnie, különben még azelőtt megtörik, hogy megérkezne Távolvégbe.

Miután Celaena Sardothien egy évet rabszolgaként töltött Távolvég sóbányáiban, már hozzászokott, hogy mindenhová vasra verve kísérik.

– Nos, ha könnyű halált kíván, Celaena Sardothien, akkor biztosan nem fogja megkapni. Addig, amíg nem szenvedett eleget.
A világ késélen táncolt, de csúszott, csúszott lefelé.
– Ezennel önt, Celaena Sardothien, kilencszeres életfogytiglani büntetésre ítélem, amelyet a távolvégi sóbányákban köteles letölteni.
Celaenában megfagyott a vér. A tanácsnokok kérdőn néztek egymásra. Ez a lehetőség láthatólag korábban nem került szóba.
– Utasításba fogom adni, hogy ameddig lehet, tartsák életben, így lehetősége lesz arra, hogy alaposan kiélvezze a szenvedés különleges formáit Távolvégben.