Tátra helyszín
A Tátra (szlovákul és lengyelül Tatry) a Kárpátok legmagasabb hegyvonulata Szlovákia északi és Lengyelország déli határán.
A Tátra részei:
Liptói-havasok vagy Nyugati-Tátra (Západné Tatry)
Keleti-Tátra (Východné Tatry)
Magas-Tátra (Vysoké Tatry)
Bélai-havasok vagy Bélai-Tátra (Belianske-Tatry)
Lengyel-Tátra
Földrajzilag nem tekintik a Tátra részének az Alacsony-Tátrát (szlovákul Nízke Tatry), amely a Tátrától délre fekszik. A két hegységcsoportot a Vág völgye választja el egymástól. A köznyelvben ugyanakkor gyakran az Alacsony-Tátrát is beleértik a Tátra fogalmába.
https://hu.wikipedia.org/wiki/T%C3%A1tra_(hegys%C3%A9g)
Idézetek
Az elveszített vidékekre való emlékezés egyébként a mai napig ott kísért a közterületek elnevezéseiben: Budapesten ma Kolozsvárról 9, Temesvárról 10, Nagyváradról 7, Selmecbányáról 4, Nagyszebenről 5 (amihez hozzájön két sima Szebeni utca), Brassóról 11, Késmárkról és Lőcséről 7-7, Szabadkáról pedig 9 közterület kapta a nevét. Ezen túlmenően olyan legendás hegyek vagy hegységek is szépen vannak reprezentálva, mint a Tátra (9 közterület) vagy a Hargita (5 elnevezés). Az abszolút csúcstartó minden bizonnyal Kassa, 12 közterület-elnevezéssel.
229. oldal
Ablonczy Balázs: Ismeretlen Trianon 92% Az összeomlás és a békeszerződés történetei 1918–1921
– Milyen szépek a hegyeink, amikor a kora reggeli nap megvilágítja őket – gondolta. – Ó, ha vissza tudnám adni ezt a szépséget a hegedűjátékommal!
Elővette a hegedűjét a tokjából, amelyben hordta, és elérzékenyülve játszott rajta. El akarta játszani azt, amit a szívében érzett: a hegyek és a kis hazája iránt érzett szeretetet. Ebben a zenében benne volt a bárányok nyakán csüngő csengő hangja, a szél zúgása a Tátrában. És a Tátra félelmetes természeti szépsége is, amelyet annyira szerettek a hegyi falvak lakói.
188. oldal, A kígyó hálája
Amikor felébredt, a függöny résein gyönyörű nap tűzött a kis hajókabinba. Olga kiugrott az ágyból, és az ablakhoz szaladt. Az ég kék volt, a nap sütött. De sehol, semmiféle csúcs. A kis ablak délre nyílt a hegyoldalra, le, a Poprád völgye felé. A hegyeket csak később látta meg Olga, a folyosóról meg a fürdőszoba ablakából. Megismerte a csúcsokat, annyit nézte már képeken a Tátra panorámáját. Az a Gerlachfalvi, az a Jégvölgyi, az a középső, tömzsi a Késmárki tető, és arra túl kell lenni valahol a Lomnici-csúcsnak.
A hegyek tetején friss hó volt, mint a hermelin, A fehér erezet lekígyózott a fenyvek fekete-zöld csipkerengetegébe. […]
214. oldal, Téli sport
[…] ott feküdt még a Tátra egész pompájában, mint valami alvó szép leány, ki álmában lehányta takaróját, mely bájait leplezte. Gyönyörittasan szemléltem egy darabig… mert aztán fölriadt – tán a kocsizörgésre – s mintegy elszégyenülve burkolta magát ködpaplanába… a Tátra… a szép leány.
Az autó pompás országúton futott. Hátunk mögött a Tátra csodálatos fénylő, égő jégcsipkéi, körös-körül buja, kövér növényzet olyan erőszakosan dagadó, lobogó bokrok, fák, füvek, mintha valami nagy célt akarnának vele szolgálni. Hogy akkora leveleket, virágokat lövellnek ki magukból.
Néha kis falun megyünk át. Fából van minden ház. A régi házak szürkék, a fenyő szárazon elszürkült, kellemes, enyhe. Az új házak jobban építve, sárgák még. Még csak most vágták ki őket az erdőben s nem hült ki az illatuk sem, a kellemes gyantaszag. Az ablakok alatt apróra vágott fa van felhalmozva az utca felől, mint dísz. Talán nem is fogyasztják, talán ez a vagyonosság jele.
305. oldal, Ritterfalu (Magyar Helikon, 1964)
Kora reggelenként ki-kimentem a város keleti oldalán emelkedő Táborhegyre, hol hajdan Caraffa ágyúi ordították e mártírvárosra: rettegj! Innen néztem szét a vidékre, mely gyönyörködve mutogatta magát előttem, mint a gyermek, kinek édesanyja új ruhát hozott. Mert ekkor jött meg a természet anyja, a gondos tavasz és öltöztette meztelen gyermekét szép, új, tarka köntösbe. Tiszta időben éjszaknyugatról magas bércek vállai fölött a Tátra hófedett csúcsa piroslott a nap első sugaraitól, mint valami borozó aggastyán király homloka.
Úti jegyzetek (Eperjes)