tatár személy

Az erőtlen őszi napsütésben szörnyű pusztítás nyomai, kiégett, üszkös romok tárultak elé. Nem várt mást, hiszen alig fél esztendő telt el a tatárok tombolása óta. De látta azt is, hogy a koromból és hamuból új élet sarjadt.

A Szokola – mocsaras rétség – állítólag Szokoli Mehemed pasától kapta a nevét, aki valami kisebb erődítményben itt székelt valahol, és valószínűleg nyúzta a kaposi és környékbeli magyarokat, és erre gondolva már akkor sem hittem azoknak a rózsaszín szemüvegű regény- és történetíróknak, akik ún. török-magyar barátságról írtak, mert a magyarság végső hanyatlását nem az erőszakos osztrákok és nem a több oldalú szláv beáramlás, hanem a török-tatár emberrabló, vérszopó másfél százada készített elő, akiknek kitakarodása után szinte üres maradt az Alföld, részben a Dunántúl és a Duna-Tisza köze is, s akiknek helyére horvátok, szerbek, románok, de főleg svábok telepedtek, olyanok, akik odahaza megutálták a saját főuraik szolgálatát és uralkodását.

215-216. oldal - (Nesztor, 1997)

Nicsiren, a híres buddhista szerzetes már 1260-ban figyelmeztette honfitársait: a mongolok élesítik kardjukat, rá akarnak törni a hazára. Miként évtizedekkel korábban Juliánus barát, aki 1237-ben az orosz pusztákról hozta a hírt: készül a tatár Magyarország ellen! Nicsiren szavának lett is foganatja, míg a magyar nagyurak nem vették komolyan a veszélyt; 1241. április 11-é és 12-én a Sajó menti csatában súlyos árat fizettek tévedésükért.

100. oldal

A 13. századi mongol támadás és az ezt követő tatár uralom viszont már radikális változást hozott a mordvin nyelvjárások fejlődésében. A tatárok a déli moksa lakosságot részben magukba olvasztották, részben északra szorították és betolták az erzák közé. Ez azzal járt, hogy a középső, átmeneti nyelvjárási zóna kettészakadt. Egyes mordvin törzsek később el is tatárosodtak, ilyenek pl. a karataj-mordvinok. A tatár hatás a 16. sz. közepétől jelentősen meggyengült, és az orosz lépett a helyébe.

A tatárok a Pest felé vezető úton várták a királyt, de Bélát lovászmestere, Türje nemzetségbeli Dénes, okos módon éppen az ellenkező irányban, a Bükk hegységen át vezette. Itt sikerült a szorosan mellette csoportosuló vitézeknek keresztülvágniuk a királyt a tatárokon. Béla élete számtalanszor csak hajszálon függött. Vitézei hárították el fejéről a neki irányzott kardvágásokat, miközben maguk odavesztek, vagy súlyosan megsebesültek. Már keresztültörtek, de még kitartóan üldözték őket, és a király lova fáradni kezdett. Az Ákos-nemzetségbeli Ernye ekkor saját lovát adta Bélának, maga pedig visszafordult az üldözőkkel verekedni, hogy időt adjon a királynak a további menekülésre. Ernye súlyos sebet kapott, de sikerült végül neki is megmenekülnie. A jelenet csakhamar ismétlődött, mikor az újabb ló is kifáradt. Most a Hunt-Paznan nemzetségbeli Ivánka-fiak adták át lovukat és szálltak le küzdeni, egyiküket a tatárok meg is ölték. Ők voltak a Forgách-família ősei. De ott voltak, hősi módon harcolva Béla körül a Madách és a Fáy család ősei is. Király és nemesség között ezen a félelmetes, és mindig emlékezetesnek maradó éjszakán megerősödött a kapcsolat.

426. oldal, Az új Esztergom és a Pilisi erdő: III. Béla király és családja, IV. Béla király ifjúsága (Panoráma, 1977)

IV. Isten útjai 2. fejezet

Így például amikor ostromolták a kínaiak egyik városát, ahol azok császára székelt, olyan sokáig tartott az ostrom, hogy a tatárok készlete teljességgel elfogyott, és mert végképp nem volt mit enniük, minden tizedik emberüket kiválasztották és felfalták.

Plano Carpini úti jelentése 1247-ből; Jó és rossz tulajdonságaikról, szokásaikról, ételeikről...stb.

Vétek a jurtában vizelni; ha valaki szántszándékkal teszi, megölik, ha nem, nagy összeget kell fizetnie a sámánnak, aki megtisztítja őket, és mind a jurtát, mind a bennevalókat két tűz között átviteti; amíg azonban ez a tisztítási szertartás végbe nem megy, senki sem merészel e helyre belépni vagy onnan elvinni valamit. Továbbá, ha valakinek egy falat megakad a torkán, s nem tudja lenyelni, és kiköpi szájából, nyílást csinálnak a jurta alatt, azon a nyíláson keresztül kihúzzák, és irgalom nélkül megölik; ha valaki egy vezéri jurta küszöbére rátapos, ugyanígy végeznek vele.

Plano Carpini úti jelentése 1247-ből; Istenhitükről; arról, hogy mit tartanak bűnnek...

A Zsidó Enciklopédia szerint „A tatárok inváziójának (1239) és Kijev kifosztásának idején a zsidók az oroszokhoz hasonló szenvedéseken mentek keresztül, jóllehet a XIII. század második felében az immár tatár fennhatóság alatt álló nagyfejedelmek ismét hívták a zsidókat, hogy telepedjenek le Kijevben. Azonban a tatárok által uralt térségekhez hasonlóan a kijevi zsidók is kiváltságos helyzetbe kerültek, magukra vonták tehát városi polgártársaik haragját.” […] Hasonló jelenségek tapasztalhatóak nem csak Kijevben, hanem az északi orosz városokban is. Ezeken a helyeken a tatár uralom „széles kapukat nyitott nem csak a kereskedelmi élet, de a fortélyos pénzszerzésben jártas külföldi kereskedők előtt is, mint amilyenek például a beszermeni, harazi vagy hívai kalmárok voltak, akik megvásárolták a tatároktól a fejedelmi adószedés jogát, elképesztő méretű uzsorákkal terhelték a szegényeket. Egyúttal a saját rabszolgáikká téve és fogságba vetve a fizetni nem tudókat…” – Karamzin

19-20. oldal, I kötet - Oroszok és zsidók a cári birodalomban, 1. A XVIII. század felé (Allprint, 2004)

A kazáni tatárok foglalkozása leginkább a kereskedés, mégpedig kiskereskedés, melyből fáradhatatlan tevékenységgel és takarékossággal néha tekintélyes gazdagságra tesznek szert. Már többen voltak azon nézetben, hogy e tulajdonságot őseiktől, az ókori bolgároktól, örökölték s ez a nézet nem alaptalan; mert amint a bolgárok, a mongol invázió előtt, a mohamedán országokban széltében-hosszában, sőt egészen Magyarországig űzték kereskedésüket, éppen úgy elhat a mai kazáni tatár – mint Merkúr eleven gyermeke – délre az Oxusig s keletre a törökség legszélsőbb határáig, mely útjában egyszersmind az iszlám terjesztőjéül s néha mártírjául is szerepel és mindenünnen jó üzletet csinálva tér vissza. Az ő térítési buzgalmuknak tulajdonítható, hogy az iszlámnak félve elhintett magva a kirgizek, baskírok és szibériai törökök közt kicsírázhatott, s ma már, az oroszok irtótörekvései dacára, szerényen fejlődő növénnyé lett. A tatárnak a kereskedés iránt való hajlama egészen ösztönszerű s azonnal erre szánja magát, mihelyt földje terményeiből egy kis tőkét szerzett. Földjét csak kelletlenül és rosszul műveli. Inkább haszonbérbe adja földjét oroszoknak, csuvasoknak és votjákoknak, mintsem maga művelje, s ha mégis maga kénytelen az eke szarvát fogni, a haszon, melyet földjéből húz, rendkívül csekély. Az iparágak közül leginkább szappanfőzéssel, szövéssel és fonással, néha aranymívességgel is foglalkozik, de különösen mint csizmadia és kocsis tűnik ki. Ez utóbbi minőségben ők képezik ki az izvoscsikok legnagyobb kontingensét a nagyobb orosz városokban és szolgai minőségben is hűséget és ügyességet tanúsítanak. Mint Iszmael Mirza almanachjában olvashatjuk, Oroszországban 14 posztógyár, 2 papírgyár, 1 illatszergyár és 23 szappangyár áll kazáni tatárok vezetése alatt; ami pedig Oroszországnak tőkepénzeseit illeti, azt látjuk az imént említett forrásban, hogy tizenegy mohamedán milliomos és sok, szintén igen gazdag van közöttük, – sőt Szibériában és Orenburgban hat mohamedán milliomos van, akik a leggazdagabb bányák tulajdonosai. Ha már egyszer elérte a tatár a jólétnek szemei előtt lebegő ideálját, akkor aztán életének hátralevő része a keletiekkel közös édes semmittevés, vallási elmélkedés, vagy pedig elzarándokol Mohamed sírjához, hogy mint hadzsi polgártársai tiszteletét megszerezze és a dsennet (paradicsom) örökzöld virányain helyet biztosítson magának.

457-458. oldal, III. Volga-törökök / I. Kazáni tatárok