Tata helyszín
1 hozzászólásIdézetek
A tatai Öreg-tó partján álló különös erejű fa 230 éve őrzi a vár kapuját. Több társával együtt Versailles-ból hozatták az Esterházy-család megbízásából. Az a legenda járja, hogy az alatta alkotók csodás ihletet kapnak, a szomszédos platánligetről pedig úgy tartják, hogy a park vízi tündérei éjszakánként a fák között lejtik táncukat, és akinek sikerül őket meglesnie, annak minden kívánsága teljesül.
145. oldal
Számtalan szép könyv készült már Tatáról. De talán ilyen, mint ez, még nem. Szerettem volna valami újfajta, friss megközelítést, valami mait, valami olyat, amibe, ha belelapozol, mosolyogni fog egy kicsit a lelked, akár tatai vagy, akár voltál, vagy csak szereted Tatát. Ilyen (is) most Tata.
Korondi Ágnes
ELŐre SZÓlok
A király vonatja eközben Biatorbágyon vesztegel, Károly király és Zita királyné a sínekre térdelve imádkoznak, a két oldal katonai vezetői pedig üzengetnek, fenyegetőznek, majd mégiscsak tárgyalnak. Végül azonban a királyhűek szeppennek meg, mert azt hallják, hogy a kormányzó hajthatatlan, vidékről pedig komoly erőfölényt jelentő kormányhű erők érkeznek. Károlynak nincs szerencséje. Fegyvereseinek parancsnoka rádöbbent, hogy rossz lóra tett, úgyhogy meghátrált. Elárulta tehát a királyt, jelentkezett a kormányzónál, mosakodott és visszaesküdött.
A vidékről megerősített kormánycsapatok és további önkéntesek délután elfoglalták a Kelenföldi pályaudvart és Budaörs települést – a Károly-csapatok tehát visszavonultak. Éjjel még tárgyalt a két oldal amott, a Csiki-majorban – mutatom –, ám eközben a kormánycsapatok a hátába kerültek Ostenburgéknak, és egy innen induló átkarolással bekerítették őket. Kisebb verekedésektől eltekintve a fegyveres harc tehát eldőlt.
Károly Tatára menekült – fűzi hozzá még a tábornok az Ibolya közben, s botjára támaszkodva készül búcsút venni a vándortól –, nos, ott az Esterházy-kastélyban kis híján merénylet áldozata lett, innen aztán fogolyként vitték a tihanyi apátságba, majd Bajára, s egy angol hajón hagyta el végül az országot.
66-67. oldal (Magvető, 2020)
A vár 1727-ben került Esterházy tulajdonba, egészen 1945-ig az övék maradt. Az Esterházy család birtokainak centruma Tata volt, mint a grófi ág uradalmi központja. Átgondolt természet- és környezetvédelmi szemlélettel alakították át ezeket a tájakat, amelyek a mai napig meghatározzák Tata arculatát.
14. oldal
Győr, Győrszentiván, Nagyszentjános, Ács, Komárom, Szőny, Almásfüzitő, Tata, Tóvároskert, Vértesszőlős, Tatabánya.
át. A királyi várnagyokat az 1410-es évektől egyre gyakrabban „kapitányinak nevezték, feltehetőleg annak jeleként, hogy nem /tonor-birtokosoknak, hanem katonai feladattal megbízott királyi tisztviselőknek tekintették őket. A kapitányok olykor igen nagy hatalmat egyesítettek a kezükben; így például a Rozgonyiak (az idősebb és ifjabb István) az 1430-as években 13 várat tartottak a kezükben, köztük Temesvárt, Pozsonyt, Komáromot, Tatát és Csókakőt. Gúti Ország János ugyanekkor Szeged, Világosvár és más várak kapitánya volt. Őket azonban Zsigmond nem tanácsosainak, hanem végrehajtó közegeinek tekintette. Feladatuk abban állt, hogy a királyi parancsokat teljesítsék, az ország ügyeinek irányításába nem volt beleszólásuk.
140
»Csodálatos katona« – írta Bottyán 1705-ben Tata mellől Bercsényinek, ki érdeklődni kezdett Magday iránt – »múltkor egy golyó horzsolta lábát az ostromnál, de ő nem engedte csizmáját lehúzni, mely tele volt aludt vérrel. »Vétek volna« – így szólt – »azt a hitet elmúlni hagyni, hogy a golyó engem meg nem vérez, inkább tovább szenvedek egy kicsit a sebben«, s úgy is tett, fennjárt a sebesült lábával, ráfogta, azért sántít, mert az új csizmája szorítja.« (Így keverik a szegény csizmadiákat rossz hírbe!)
13. fejezert - AKIT A GOLYÓ NEM FOG