Közelebb lépek hozzá, és a tenyerébe csúsztatom a kezem. Az ujjai kétségbeesetten szorítják az enyémeket. Nem tudom eldönteni, melyikünk remeg jobban, de ahol összefonódnak a kezeink, ott enyhül a remegés.
Fuldoklik. És én vele együtt fulladok meg.
22. fejezet