tartozás fogalom
Idézetek
Adósságok és kölcsönök, kötelezettségek, köszönet, fizetség… Tenni valamit valakiért. Vagy talán magunkért? Hiszen valójában mindig önmagunknak fizetünk meg, nem valaki másnak. Minden felvett kölcsönünket magunknak fizetjük meg. Mindannyiunkban ott van a hitelező és az adós is egyszerre. A lényeg az, hogy bennünk magunkban egyezzen a mérleg. Cseppnyi nekünk adott életként érkezünk a világra, azután már örökké csak felvesszük és törlesztjük az adósságainkat. Magunknak. Magunkért. Azért, hogy a végén egyezzen a mérleg.
Amióta Felhővárosban látta, hogy Han Solót karbonitba ágyazzák, Lando megtanulta, hogy két fontos dolog van az életben: a barátok és az, hogy az embernek ne legyen tartozása.
81. oldal (Aquila, 1999)
Egyébként mi abban olyan szégyenletes, ha az ember tartozik… Ki az, aki ne úgy távozna az élők sorából, hogy képtelen visszafizetni, amit az apjától kapott! Az életet kapta tőle, de nem tudja visszaadni neki… A Föld is örökké adósa a Napnak. Az élet, asszonyom, az egy örökös kölcsön!… És csak az nem kölcsönöz, aki azt hiszi, hogy ő semmit se kapott!…
16. oldal, Első felvonás - Ötödik jelenet (Littera Nova, 1998)
Honoré de Balzac: Mercadet, a pénz királya Komédia három felvonásban
Minden a másé, kedves Lucilius, csak az idő a miénk. Csak ennek az egyetlen tovatűnő, bizonytalan dolognak birtoklására szánt minket a természet, ebből pedig az űz ki bennünket, aki csak akar. S olyan ostobák a halandók, hogy a legcsekélyebb és leghitványabb dolgokat, amelyeket pótolni lehet, terhükre engedik írni, mikor valamit elértek, de senki sem gondolja, hogy tartozna valamivel, ha időt kapott, holott ez az egyetlen dolog, amelyet még a hálás ember sem tud viszonozni.
5-6. oldal, I. levél (Helikon, 2019)
