társadalom fogalom

Ahogy Magnus szerette mondogatni, az olyan társadalom, mely csodálja a rohamosztagosokat, biztosan nem halad jó irányba.

641. oldal

– Nik Rimer nevelt, az ön viselkedése aszociálisnak és veszélyesnek minősül. Szanatóriumi rendszerbe kerül meghatározatlan időre a döntés felülvizsgálatának joga nélkül. Joga van elmondani a véleményét, hallják önt.
Ez mulatságos volt.
– Nem gondolják, hogy nincs igazuk? – kérdeztem.
– A társadalom nem hibázhat.
– Miért nem?
– A hiba az egyén eltérése a társadalom törvényeitől. A meghatározás értelmében a társadalom mentes a hibáktól.
Az a benyomásom támadt, hogy egy géppel beszélek.
– És ha a kiinduló meghatározások hibásak?
– A rendszer törvénytelen voltára vonatkozó következtetés csak kereteiből kilépve vonható le. Maga a társadalom keretében van, Nik Rimer.
– Én lakat alatt vagyok – feleltem.

326. oldal

Ha az emberek mindig úgy élnének, ahogyan a társadalom kívánja, milyen szégyenletes lenne az életük.

127. oldal

– Ez a boldogság és a hatékonyság titka: hogy az ember szeresse, amit csinálnia kell – állapította meg ekkor az igazgató bölcsen. – A kondicionálás célja az, hogy az emberek boldogan elfogadják eleve elkerülhetetlen végzetüket, a társadalomban számukra kijelölt helyet.

23. oldal (Cartaphilus)

A gúnyolódó mindig felületes és következésképp kegyetlen, az élcfaragó pedig nem fontolja meg, mit kell a társadalom terhére írni abból a ferdeségből, amin derül; mert tudni való, hogy a természet csak állatokat teremtett, az ostobákat már a társadalomnak köszönhetjük.

49-50. oldal, A Nucingen-ház (Szépirodalmi, 1962)

Valentyin, az a baj, hogy a hatalom a társadalom tükröződése. Torz, groteszk, de a tükörképe. És addig, amíg az ország polgárainak többsége hatalomra jutva lopni fog, és különbnek tartja magát másoknál, a vezetők semmiféle remoralizálása semmit nem old meg.

320. oldal

A modern társadalom azonban, fejlett oktatása ellenére is, többnyire szellemi sivatag, ahol az emberek meg vannak győződve róla, hogy ez az egy élet van, s ez minden.

Nem én vagyok bohóc, hanem ez a szörnyeteg módjára cinikus és tudatlan naiv társadalom, amely azt játssza, hogy komoly, így leplezve a bolondságát. Mert – és ezt nem ismételhetem elég gyakran – nem én vagyok a bolond.

13. oldal

(…) ahol társadalom van, ott törvény kell, és ahol törvény van, ott feltámad az igazság… És ahol az igazság van, ott megszületik az igazságtalanság is…

237. oldal, Tizenötödik fejezet (Alexandra, 2005)

Csakhogy egy rosszul működő társadalomhoz alkalmazkodni igen veszélyes lehet. A tökéletesen alkalmazkodó bombázótiszt nagyobb veszélyt jelenthet a faj fennmaradására nézve, mint az a kórházba zárt skizofrén, aki azt hiszi, hogy őbenne van az atombomba.

128. oldal