társadalom fogalom

Kétségtelen, hogy igaza volt, de miként a matt-fenyegetés ellen sem lehet úgy védekezni, hogy felborítjuk a sakktáblát, az igazság nehézágyúit sem lehet bevonszolni olyan törékeny szerkezetekbe, amilyenek az emberi társadalmak.

197. oldal, 2. rész 14.

Az élet feltétele nem a kenyér lett, hanem a cukorka. Bonboncivilizáció. A világ nem azért lázad, mert koplal, hanem mert torkos.

Ami persze a legtompább embert illeti, az ilyen csak van. Tenyészik. És az emberek döntő többsége ilyen: Nem elfogad és nem elutasít – hanem van. Elég rosszul érzi magát a létben – de van.

[…] ma a társadalom egyik része hároméves, és készpénznek veszi a meséket, másik része cinikus hétéves, aki azzal froclizza kárörvendően hároméves testvérét, hogy Mikulás nincs is. A vége garantáltan verekedés és bőgés, miközben a legtöbben meg ötévesek szeretnének lenni, akik vágynak a mesére, de már képesek fölfogni, hogy az nem a valóság.

18. oldal, Elzárkózás a nemzeti hagyománytól (Typotex, 2011)

Nem ő beteg, hanem a társadalom, azt kellene meggyógyítani. A gyengéket, akiket védeni kellene, támogatni, azokat cserben hagyják, hátat fordítanak nekik, ahogyan a csordában hagyják hátra az öreg elefántokat, magányos pusztulásra ítélve őket.

172. oldal, Sarah

A diktatúráknak és a totális rendszereknek ez nagyon jó volt. Ez nem véletlenül alakult így. Nagyon jó volt, mert nagyon jól jöttek neki az infantilis emberek, infantilis felnőttek abban a vonatkozásban, hogy ők voltak a kívülről irányítható tömegember, akit jelszavakkal, mítoszoknak az odakínálásával irányítani és befolyásolni lehetett. Ez a totális rendszernek marha jól jött. Ez volt a cél. Csak észre kell venni, hogy a globalizációnak ugyanez kell. Kívülről, reklámokkal, politikai mítoszokkal, jelszavakkal irányítható tömegember. A társadalomnak egyáltalában nem érdeke, hogy gondolkodásában, ítéletében, viselkedésében szuverén, önálló emberek jöjjenek létre. És ezért az egész társadalom ennek az infantilizálásnak az irányába mozog.

Érett személyiséggé válás, 65-66.o.

[…] az a társadalom, ahol az emberek mások életébe avatkozhatnak, nem jó társadalom, és az az állam, ami „többet tud állampolgárairól, mint azok önmagukról”, ahogy azt a Csordulj, könnyemben írtam, nem maradhat. Buknia kell.

309. oldal

[…] legyünk kíméletlenül őszinték és nyíltak még akkor is, ha ez esetleg azzal jár, hogy a társunk nem fog megérteni bennünket. Vállalni kell ezt a veszélyt, vállalni kell, hogy esetleg partnerünk nem ért velünk egyet. Azt is meg kell kockáztatni, hogy esetleg elveszítjük a szerelmét. Vállalni kell a rizikót, hogy nem felelünk meg társunk, a társadalom, az egyház, a politika vagy valamely filozófia elvárásainak. Meg kell tanulnunk kimondani, hogy mit szeretünk, és mit szeretnénk elkerülni, éspedig tisztán és egyértelműen.

183-184. oldal

A magasabb végzettség és az egyetemi diplomák fikarcnyit sem segítenek a társadalom bajai ellen. Egy tanult idegbeteg semmiben sem különbözik egy tanulatlan idegbetegtől.

49. oldal