!

Tarnóczay Etelka személy

Benedek Szabolcs: A vérgróf

Idézetek

>!
Anaria

Elfogadta, hogy Tarnóczay Etelka nem az övé, sőt valójában senkié, még talán saját magáé sem, hiszen aligha ura önmagának. Olyan, akár az üstökös: időnként fölbukkan az égen, ragyogó pompájában megmutatkozik, aztán tovaszáll a fekete űrben, hogy ki tudja, mikor térjen vissza.

Kapcsolódó szócikkek: Tarnóczay Etelka
>!
Citrompor P

A szépen kisimított, ropogós, vadonatúj bankjegyek ott hevertek az évtizedes komódon, ahová a báró számolatlanul tette őket. Etelka a délelőtt folyamán időnként odament, egyenként megtapogatta és megsimogatta valamennyit. A könyvekben rendre azt olvasta, hogy a pénznek nincs szaga, ám meg kellett állapítania, hogy ez bizony tévedés: az öt- és tízkoronásoknak csodaszép illatuk volt. Ráadásképpen úgy csillogott rajtuk a festék, mintha most jöttek volna a nyomdából.

III/ 4

Kapcsolódó szócikkek: pénz · Tarnóczay Etelka
>!
Anaria

Tarnóczay Etelkán villámcsapásként lett úrrá a szenvedély. A fiú a szégyentől és a megdöbbenéstől lett piros, őt viszont a hirtelen minden porcikájában föltámadó szerelmi láz festette tetőtől talpig lángvörössé. Úgy érezte, hogy nem csak ő nyílik meg, hanem a világ is körülötte. Mintha feneketlen kútba készült volna belezuhanni, ahonnét nem lehet kikecmeregni, de éppen ez a szédítő mélység a legcsodálatosabb benne.

Kapcsolódó szócikkek: Tarnóczay Etelka
Hirdetés
>!
SMesi P

– Szerelem van benne? – búgta újra Tarnóczay Etelka, mire Szabó Béla ismét elvörösödött.
– Hogyne, kérem… Anélkül nem lehet darabot írni.

146. oldal