taoizmus fogalom
Idézetek
A szó nagyon ősi eszköz. Az váltotta ki a megjelenését, hogy így kényelmesebben lehetett vadászni a nagy testű vadakra. Mondhatom, hogy „kéz, bot, mamut”. És tessék, a botot valóban kézbe lehet fogni, és pofán lehet verni vele a mamutot. De amikor azt mondjuk, „én”, „őt”, „lélek”, „elme”, „tao”, „isten”, „üresség”, „abszolútum” – ezek mind kísértetszavak. Semmi sem felel meg nekik a konkrét valóságban, csupán arra valók, hogy segítségükkel szellemi energiánkat meghatározott formájú forgószéllé szervezzük. Aztán pedig látni kezdjük ennek a viharnak a tükröződéseit saját tudatunk tükrében. És ez a tükröződés ugyanolyan valósággá válik, mint az anyagi objektumok, és néha még valóságosabb. És aztán az életünk, a kósza jelenségeknek ebben a kertjében folyik, az elme terebélyes építményeinek oltalmában, amiket reggeltől estig töltögetünk, mint az ágyást, jóllehet már észre sem vesszük őket. De míg a fizikai világ realitása nem függ tőlünk – legalábbis többségünktől –, addig a mentális képeket teljes egészében mi magunk alkotjuk. A szósúlyzókat emelgető elme erőfeszítéséből jönnek létre. És a mi titkos természetünket ugyanazon ok miatt nem lehet szavakkal kifejezni, amiért nem lehet a csöndet balalajkán eljátszani.
420-421. oldal
A rend és a káosz a jin és a jang a híres taoista szimbólumban: két összefonódott kígyó. A rend a fehér, maszkulin kígyó; a káosz a fekete, feminin ellenpár. A fekete pont a fehérben – és a fehér a feketében – az átalakulás lehetőségére utal: amikor a dolgok biztosnak tűnnek, az ismeretlen akkor is megjelenhet, váratlanul és lehengerlően. Fordítva pedig, amikor minden reménytelennek tűnik, új rend emelkedhet fel a katasztrófából és káoszból.
Nyitány (XXI. Század, 2018)
Jordan B. Peterson: 12 szabály az élethez 83% Így kerüld el a káoszt!
A tao az, ami először fényes, majd sötét. Lehetővé teszi a két ősi erő kölcsönhatását, hogy mindig újjászülethessen. Ez őriz meg mindent az elhasználódástól. A világegyetem soha nem fog kialudni, mert amikor már úgy tűnne, hogy a sötétség elborít mindent, a fény magjai a legfeketébb mélységből fognak újból kicsírázni. Ez az Út. Ha lehull a mag, az a földre hull, a termékeny humuszra. És lent, mélyen, ahol nem látni, újra életre kel.
– A Tao az Út és az Utas. Az örök út, melyen minden lény halad, de nem ők alkotják, mert maga az út is lény. Az a minden és a semmi. Minden belőle fakad, hozzá idomul, és végül ebbe tér vissza. Négyzet, melynek nincs szöglete, zene, melyet nem hallani, kép, melynek nincs körvonala. Hatalmas háló, melynek szemei olyan szélesek, mint a tenger, mégsem enged át magán semmit. A szentély, melyben a mindenség menedéket talál. Sehol nincs, de mégis mindenhol látni lehet. Arra tanít, hogy arra vágyjunk, hogy semmire se vágyjunk, hogy fogadjuk el a dolgok menetét. Az alázatos oltalmat nyer. Aki meghajol, azt felemeli. A kudarc a siker alapja, és a sikerben kudarc lappang; de ki tudja, mikor fordul a kocka? Aki gyengédségre vágyik, annak kisgyermekké kell válnia. A szelídség sikerrel koronázza a támadót, és biztonsággal jutalmazza a védőt. A hatalom azé, aki magát igázza le.
223. oldal (Európa, 2016)
– Hiszel abban a taoista tanban, mely szerint ebben az életben elérhető a halhatatlanság? – kérdezte Di bíró némiképpen csalódottan.
– Természetesen nem! – felelte Szun utálkozva. – Minden ember halandó, de persze az utódaiban tovább él. Az emberi életet néhány évtizedre korlátozzák az égben, és meddő próbálkozás minden kísérlet arra, hogy kitoljuk a korlátokat. Arra kell törekednünk, hogy ezt a rövid életet testi és szellemi egészségben éljük le. Ezt úgy érhetjük el, hogy természetesebb módon élünk, mint ahogy megszoktuk. Kiváltképp az étrendünkre kell odafigyelnünk. Nagyon ügyelj rá, Di, milyen ételt veszel magadhoz!
– Konfuciusz követője vagyok – mondta a bíró –, de a legteljesebb mértékben elfogadom, hogy a taoizmusban is mély bölcsességre lelhetünk.
80. oldal
Kheimet cserbenhagyták a gondolatai, s ekkor rájött, hogy amikor az emberrel ez történik, a dolgok önmagukat csinálják tovább. A tetthez nem volt szükség gondolkodásra.
Egyik nap arra gondolt: túl nagy vitorla nem felvonható. Egy másik nap erre gondolt: az elégnél több túl sok. A túl sok kevesebb. Ennélfogva a legkevesebb a legtöbb. Végre átlátta, mit értenek ezen a taoisták.
Menj az úttal. Lélegezz, be-ki. Haladj a hullámokkal. A tenger nem tud a hajóról, a hajó nem tud a tengerről. A lebegés önmagát csinálja. Egyensúly egyensúlyban. Ülj gondolatok nélkül.
187. oldal
Az azonosság csak részben múlik az olyan mondatokon, mint amilyen
Csuang- cénél: „ami él, az idő múltán meghal, ami halott, az idő múltán él”.
Hérakleitosznál: „a halhatatlan halandó, a halandó halhatatlan, az éli ennek
halálát, ez hallja annak életét”. Csak részben múlik ilyen megfeleléseken,
mert itt a megfogalmazás hasonlósága megtévesztő. De annyit már ebből
az egyetlen mondatból is látni, hogy Csuang-ce és Hérakleitosz számára
az élet és a halál változása a megváltoztathatatlan. Az egy és örök lét
számára két, csaknem lényegtelen mozzanat, ami csak a személyes élet
oldaláról fontos, a lélek halhatatlan lénye oldaláról azonban nem az.
„Ugyanegy bennünk az élõ és a halott”, mondja Hérakleitosz.
Az élet és a halál ellentét: „de a taóban nincs ellentét – mondja Csuang-ce –,
a taóban minden egy”. Hérakleitosz pedig: „a szembenálló összeillik, s az
ellentétekből lesz a legszebb összhang” – „az út fel és le ugyanaz”.