taoizmus fogalom

Alekszandr Szolzsenyicin: A pokol tornáca
Müller Péter: Jóskönyv
Philip K. Dick: Az ember a Fellegvárban
Lie Ce: Az elomló üresség igaz könyve
Benjamin Hoff: Micimackó és a Tao
Hamvas Béla: Tabula Smaragdina / Mágia szutra
Kim Stanley Robinson: A rizs és a só évei
Mantak Chia: A multiorgazmusos férfi
Okakura Kakudzó: Teáskönyv
Kicune: Az ágyas
Csuang-ce bölcsessége
Viktor Pelevin: T
Héjjas István: A keleti vallások filozófiája és világképe
Salát Gergely: A régi Kína története I.
Robert van Gulik: A kísértetjárta kolostor
Hamvas Béla: A tao virágai
Robert van Gulik: Költők és gyilkosok
Liu Yiming: A dao felismerése
William Somerset Maugham: A festett fátyol
Tisza Kata: Akik nem sírnak rendesen
Yin és Yang harmonizálása
A filozófia nagykönyve
Jordan B. Peterson: 12 szabály az élethez
Besenyő János – Hamar Imre (szerk.): Kína a globális kihívások tükrében / China In The Light of Global Challenges

Idézetek

Kkatja>!

A szó nagyon ősi eszköz. Az váltotta ki a megjelenését, hogy így kényelmesebben lehetett vadászni a nagy testű vadakra. Mondhatom, hogy „kéz, bot, mamut”. És tessék, a botot valóban kézbe lehet fogni, és pofán lehet verni vele a mamutot. De amikor azt mondjuk, „én”, „őt”, „lélek”, „elme”, „tao”, „isten”, „üresség”, „abszolútum” – ezek mind kísértetszavak. Semmi sem felel meg nekik a konkrét valóságban, csupán arra valók, hogy segítségükkel szellemi energiánkat meghatározott formájú forgószéllé szervezzük. Aztán pedig látni kezdjük ennek a viharnak a tükröződéseit saját tudatunk tükrében. És ez a tükröződés ugyanolyan valósággá válik, mint az anyagi objektumok, és néha még valóságosabb. És aztán az életünk, a kósza jelenségeknek ebben a kertjében folyik, az elme terebélyes építményeinek oltalmában, amiket reggeltől estig töltögetünk, mint az ágyást, jóllehet már észre sem vesszük őket. De míg a fizikai világ realitása nem függ tőlünk – legalábbis többségünktől –, addig a mentális képeket teljes egészében mi magunk alkotjuk. A szósúlyzókat emelgető elme erőfeszítéséből jönnek létre. És a mi titkos természetünket ugyanazon ok miatt nem lehet szavakkal kifejezni, amiért nem lehet a csöndet balalajkán eljátszani.

420-421. oldal

Kapcsolódó szócikkek: balalajka · Isten · lélek · szó · taoizmus · tudat · üresség
1 hozzászólás
Poufsouffle>!

A rend és a káosz a jin és a jang a híres taoista szimbólumban: két összefonódott kígyó. A rend a fehér, maszkulin kígyó; a káosz a fekete, feminin ellenpár. A fekete pont a fehérben – és a fehér a feketében – az átalakulás lehetőségére utal: amikor a dolgok biztosnak tűnnek, az ismeretlen akkor is megjelenhet, váratlanul és lehengerlően. Fordítva pedig, amikor minden reménytelennek tűnik, új rend emelkedhet fel a katasztrófából és káoszból.

Nyitány (XXI. Század, 2018)

Jordan B. Peterson: 12 szabály az élethez Így kerüld el a káoszt!

Kapcsolódó szócikkek: jin & jang · káosz · rend · taoizmus
Lunemorte P>!

A tao az, ami először fényes, majd sötét. Lehetővé teszi a két ősi erő kölcsönhatását, hogy mindig újjászülethessen. Ez őriz meg mindent az elhasználódástól. A világegyetem soha nem fog kialudni, mert amikor már úgy tűnne, hogy a sötétség elborít mindent, a fény magjai a legfeketébb mélységből fognak újból kicsírázni. Ez az Út. Ha lehull a mag, az a földre hull, a termékeny humuszra. És lent, mélyen, ahol nem látni, újra életre kel.

Kapcsolódó szócikkek: taoizmus
Lunemorte P>!

Az életművészet a környezethez való szüntelen alkalmazkodásban testesül meg. A taoizmus úgy fogadja el a földi dolgokat, ahogy vannak, és – ellentétben a konfuciánusokkal és a buddhistákkal – csapásoktól és aggodalomtól sújtott világunkban a szépséget igyekszik megragadni.

29. oldal

Kapcsolódó szócikkek: életművészet · taoizmus
nemleh>!

– A Tao az Út és az Utas. Az örök út, melyen minden lény halad, de nem ők alkotják, mert maga az út is lény. Az a minden és a semmi. Minden belőle fakad, hozzá idomul, és végül ebbe tér vissza. Négyzet, melynek nincs szöglete, zene, melyet nem hallani, kép, melynek nincs körvonala. Hatalmas háló, melynek szemei olyan szélesek, mint a tenger, mégsem enged át magán semmit. A szentély, melyben a mindenség menedéket talál. Sehol nincs, de mégis mindenhol látni lehet. Arra tanít, hogy arra vágyjunk, hogy semmire se vágyjunk, hogy fogadjuk el a dolgok menetét. Az alázatos oltalmat nyer. Aki meghajol, azt felemeli. A kudarc a siker alapja, és a sikerben kudarc lappang; de ki tudja, mikor fordul a kocka? Aki gyengédségre vágyik, annak kisgyermekké kell válnia. A szelídség sikerrel koronázza a támadót, és biztonsággal jutalmazza a védőt. A hatalom azé, aki magát igázza le.

223. oldal (Európa, 2016)

Kapcsolódó szócikkek: taoizmus
csgabi P>!

– Hiszel abban a taoista tanban, mely szerint ebben az életben elérhető a halhatatlanság? – kérdezte Di bíró némiképpen csalódottan.
– Természetesen nem! – felelte Szun utálkozva. – Minden ember halandó, de persze az utódaiban tovább él. Az emberi életet néhány évtizedre korlátozzák az égben, és meddő próbálkozás minden kísérlet arra, hogy kitoljuk a korlátokat. Arra kell törekednünk, hogy ezt a rövid életet testi és szellemi egészségben éljük le. Ezt úgy érhetjük el, hogy természetesebb módon élünk, mint ahogy megszoktuk. Kiváltképp az étrendünkre kell odafigyelnünk. Nagyon ügyelj rá, Di, milyen ételt veszel magadhoz!
– Konfuciusz követője vagyok – mondta a bíró –, de a legteljesebb mértékben elfogadom, hogy a taoizmusban is mély bölcsességre lelhetünk.

80. oldal

Kapcsolódó szócikkek: taoizmus · vallás
Chöpp >!

Vagy ahogy a tao paradoxul tanítja: a világ és a valódi létezés viszonya nem az, hogy a nagy-nagy valamiben van az a kis semmi, hanem, hogy ebben a nagy-nagy semmiben van az a kis valami.

306. oldal Mágia szutra

Kapcsolódó szócikkek: taoizmus
Chöpp >!

    Kheimet cserbenhagyták a gondolatai, s ekkor rájött, hogy amikor az emberrel ez történik, a dolgok önmagukat csinálják tovább. A tetthez nem volt szükség gondolkodásra.
    Egyik nap arra gondolt: túl nagy vitorla nem felvonható. Egy másik nap erre gondolt: az elégnél több túl sok. A túl sok kevesebb. Ennélfogva a legkevesebb a legtöbb. Végre átlátta, mit értenek ezen a taoisták.
    Menj az úttal. Lélegezz, be-ki. Haladj a hullámokkal. A tenger nem tud a hajóról, a hajó nem tud a tengerről. A lebegés önmagát csinálja. Egyensúly egyensúlyban. Ülj gondolatok nélkül.

187. oldal

Kapcsolódó szócikkek: egyensúly · taoizmus
aled >!

Az azonosság csak részben múlik az olyan mondatokon, mint amilyen
Csuang- cénél: „ami él, az idő múltán meghal, ami halott, az idő múltán él”.
Hérakleitosznál: „a halhatatlan halandó, a halandó halhatatlan, az éli ennek
halálát, ez hallja annak életét”. Csak részben múlik ilyen megfeleléseken,
mert itt a megfogalmazás hasonlósága megtévesztő. De annyit már ebből
az egyetlen mondatból is látni, hogy Csuang-ce és Hérakleitosz számára
az élet és a halál változása a megváltoztathatatlan. Az egy és örök lét
számára két, csaknem lényegtelen mozzanat, ami csak a személyes élet
oldaláról fontos, a lélek halhatatlan lénye oldaláról azonban nem az.
„Ugyanegy bennünk az élõ és a halott”, mondja Hérakleitosz.
Az élet és a halál ellentét: „de a taóban nincs ellentét – mondja Csuang-ce –,
a taóban minden egy”. Hérakleitosz pedig: „a szembenálló összeillik, s az
ellentétekből lesz a legszebb összhang” – „az út fel és le ugyanaz”.

Kapcsolódó szócikkek: taoizmus
Lunemorte P>!

Ezért: aki vágytalan, a nagy titkot megfejtheti; de ha vágya van, csak a dolgokat szemlélheti. E kettő mögött közös csupán nevük más. Közösségük: csoda, s egyik csodától a a nagy titok kapuja.

Kapcsolódó szócikkek: taoizmus