!

tanulás fogalom

J. K. Rowling: Harry Potter és a Főnix Rendje
Szerb Antal: Utas és holdvilág
Stephen King: A ragyogás
Frank Herbert: A Dűne
Ámosz Oz: Szeretetről, sötétségről
Christopher Moore: Biff evangéliuma
Rejtő Jenő (P. Howard): A szőke ciklon
Kim Edwards: Az emlékek őrzője
Aharon Appelfeld: Egy élet története
W. Michael Gear – Kathleen O'Neal Gear: A Tűz népe
Arthur Conan Doyle: Sir Arthur Conan Doyle összes Sherlock Holmes története I-II.
Szilvási Lajos: Egymás szemében
Daniel Keyes: Virágot Algernonnak
Feldmár András: Szégyen és szeretet
Szabó Magda: Álarcosbál
Hermann Hesse: Kerék alatt
Platón: Az állam
Kassai Lajos: Lovasíjászat
Stephen King: A két Rose
Terry Pratchett: Hölgyek és urak
Alexandre Dumas: Monte Cristo grófja
Meg Cabot: A neveletlen hercegnő naplója 3. – A szerelmes hercegnő
T. H. White: Üdv néked, Arthur, nagy király
Donna Williams: Léttelenül
L. M. Montgomery: Anne otthonra talál
L. M. Montgomery: Anne az élet iskolájában
Lomb Kató: Egy tolmács a világ körül
Gábor György (szerk.): Gondolatok könyve
Lucius Annaeus Seneca: De Ira / A haragról
Henry David Thoreau: Walden / A polgári engedetlenség iránti kötelességről
Erich Fromm: Az Önmagáért való Ember
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: A félkegyelmű
Zrínyi Miklós: Az török áfium ellen való orvosság
Arisztophanész: Arisztophanész vígjátékai
Christine Arnothy: A fogoly bíboros
Lucius Annaeus Seneca: Erkölcsi levelek
Böszörményi Gyula: Fiókszavak
Szögyal Rinpocse: Tibeti könyv életről és halálról
Jack Canfield – Mark Victor Hansen: Erőleves a léleknek
Maxie Wander: Tekints vissza – harag nélkül
Jiddu Krishnamurti: Gondolkozz ezeken
Kőszegi Imre: A pesti lány
Arisztotelész: Nikomakhoszi Etika
Ambrus Zoltán: A tóparti gyilkosság
Bálint Ágnes: Hajónapló
Agatha Christie: A fogorvos széke
Fóti Péter: Útmutató rebellis tanároknak
Jack Vance: Haldokló Föld
Kürti Jarmila: Kreativitásfejlesztés kisiskoláskorban
Plutarkhosz: Párhuzamos életrajzok
Edgar Allan Poe: Mellonta tauta
Buda Béla: Empátia
Rejtő Jenő (P. Howard): Vesztegzár a Grand Hotelben / A szőke ciklon
Luther Márton: Asztali beszélgetések
Nagy Lajos: A lázadó ember
Lucius Annaeus Seneca: Seneca prózai művei I-II.
Marnix Gijsen: A babilóni Jóakim
Lengyel Anna – Perjés Klára – Rados Péter: Egy csepp emberség 1.
Per Petterson: Lótolvajok
Konfuciusz: Beszélgetések és mondások
Dmitry Glukhovsky: Metró 2034
Diogenész Laertiosz: A filozófiában jeleskedők élete és nézetei 1-2.
Iulius Caesar: Iulius Caesar feljegyzései
Gordon Dryden – Jeanette Vos: A tanulás forradalma
Szabó György: Sötétben tündöklőbb a fény
Hellmuth Benesch: Pszichológia
Ted Chiang: Stories of Your Life and Others
Lomb Kató: Bábeli harmónia
Paul Feyerabend: A módszer ellen
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 4. – Barátok
Lev Tolsztoj: Napló
Bertha Bulcsu: Balatoni évtizedek
Mikonya György: Rend a rendetlenségben
Szilágyi Vilmos: A gyönyör művészete
Reinhard Marx: A tőke
Máté Gábor: A test lázadása
Patrick Rothfuss: A bölcs ember félelme
Jude Watson: The Shattered Peace
Christian Grüning: Az eredményes tanulás titka
Bill Watterson: Tele a világ kincsekkel
Joshua Foer: Einsteinnel a Holdra
Cato – Publilius Syrus: Latin mondások
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 7. – Útvesztő
David Mitchell: Felhőatlasz
Belinda Alexandra: Vadlevendula
Sue Hadfield – Gill Hasson: Asszertivitás
Susan Cain: Csend
Vida Ágnes: Üzletanyu születik
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 8. – Örökké
Csíky Antal: Lazíts, ismerd meg önmagad
Platón: Menón
Mikes Kelemen: Mikes Kelemen törökországi levelei
Bronnie Ware: Életkönyv
Malala Juszufzai – Christina Lamb: Én vagyok Malala
Rhonda Byrne: Határtalan gondolatok
Timothy Radcliffe: Új dalt énekeljetek
J. R. Moehringer: Sutton
Tomori Viola: Hollókő
Chris Hadfield: Egy űrhajós tanácsai földlakóknak
Epiktétosz: Epiktétosz összes művei
Heather Gudenkauf: Utolsó lélegzetig
Jerry Mintz: Szabadság és demokrácia az oktatásban
Oprah Winfrey: Amit biztosan tudok
Elizabeth Gilbert: A lélek botanikája
Kapitány Ágnes – Kapitány Gábor: Alternatív életstratégiák
Steven D. Levitt – Stephen J. Dubner: Agyament gondolkodás
Harper Lee: Menj, állíts őrt!
Platón: Állam
Melissa Landers: Elválasztva
Jevgenyij Vodolazkin: Laurosz
Caius Sallustius Crispus: C. C. Sallustius' épen maradt minden munkái
Lucius Annaeus Seneca: A gondviselésről és más írások
Cecelia Ahern: A Vétkes
Marcus Fabius Quintilianus: Marcus Fabius Quintilianus Institutio oratoria czimü művének tizedik könyve
A pszichológia nagykönyve
Elizabeth Gilbert: Big Magic
Roberto Bolaño: 2666
Michael Greger – Gene Stone: Hogy ne halj meg
Carol Vorderman: Tanulási technikák lépésről lépésre
Deirdre Bair: Al Capone
Peter Wohlleben: Az állatok érzelmi élete
Margaret Atwood: Alias Grace
Irvin D. Yalom: A Spinoza-probléma
Daniel M. Jones – Theresa Cheung: Válj eggyé az Erővel!
Sherko Fatah: Das dunkle Schiff
Ken Liu: A papírsereglet és más történetek
Yuval Noah Harari: 21 lecke a 21. századra

Idézetek

>!
Lunemorte MP

Aki megtanulta, miként kell meghalni, az megtanulta, hogyan ne legyen szolgája.

Kapcsolódó szócikkek: halál · tanulás
>!
fülcimpa

Miért van az, hogy manapság, ha körbenéztek a zene birodalmában, akkor sokkal több japán, kínai, koreai zenésszel találkoztok – karmesterrel, szólistával –, mint húsz, huszonegy, harminc évvel ezelőtt? Miért? Ez mind Shin’ichi Suzukinak köszönhető, aki kitalált egy olyan módszert a zene tanítására, amellyel nem szégyenítik meg a gyerekeket. Nem tudom, hogy ti hogyan tanultatok zongorázni vagy hegedülni, de a gyerekek többsége, vagyis azok, akik a tradicionális módszerekkel tanultak, abban a pillanatban, amikor szabadok, soha többé nem ülnek le egy zongorához. Soha többé nem vesznek fel egy hegedűt. Suzuki módszerének lényege, hogy mindig csak azt kell a gyereknek említeni, amit jól csinál. Az igazat kell mondani, de kell valamit találni, amit a gyerek tökéletesen csinál. Tehát mondjuk, én vagyok a gyerek, és rossz billentyűt ütök le, amikor skálát játszom, viszont a karjaimat vízszintesen tartom, és úgy ülök, ahogy kell. A tanár azt mondja, hogy nagyon jól ülsz. Tökéletesen egyenes a hátad, vízszintesen tartod a karjaid, remek!
A gyerekre nem kell mérgesnek lenni és nem kell neki azt mondani, hogy „Nahát, nem gyakoroltál, hogy lehet így skálát játszani?!” Amikor valakire mérgesek vagyunk, amikor valakit megszégyenítünk, akkor arra tanítjuk azt az illetőt, hogy elkerüljön minket. És elkerülje azt a szituációt, amikor ez megtörténhet. Ezért a tradicionális zenetanítás arra tanította a gyerekeket, hogy amint lehet, elkerüljék a zenélést. Suzuki módszerében nincs büntetés, tehát nem űzi el a tanár a gyerekeket attól, amit tanít nekik.

47-48. oldal

Kapcsolódó szócikkek: gyermek · oktatás · szégyen · tanulás · zene
6 hozzászólás
>!
danaida P

A hivatalos oktatási rendszer a katonaságtól származik, állítja Buzan, és mivel a legkevésbé művelt és az oktatás szempontjából leghátrányosabb helyzetű embereket küldték a hadseregbe, a lényeg az volt, hogy ne gondolkodjanak azon, hogy mit várnak tőlük, csak engedelmeskedjenek a parancsoknak. A katonai kiképzés rendkívül fegyelmezett és lineáris volt. Belesulykolták a fejükbe az információkat, és rákényszerítették őket, hogy Pavlov kutyái módjára gondolkodás nélkül reagáljanak. Működött ez? Igen. Élvezték a tapasztalatot? Nem. Amikor beköszöntött az ipari forradalom, a gépek kezelésére is ilyen munkásokra volt szükség, így az oktatás katonai megközelítése áthelyeződött az iskolába. Akkor a célnak megfelelt; hosszú távon azonban nem működik.
(…) olyan új oktatásfajta mellett kezdtek kardoskodni, amely radikálisan szakított a korlátozott tantervvel és a múlt módszereivel. Visszanyúltak Rousseau-nak a gyermekkorról alkotott romantikus ideáljaihoz, és újra hangsúlyt fektettek a gyermekközpontú oktatásra. Megszüntették a memorizálást, és újfajta, tapasztalaton alapuló tanulással helyettesítették. A diákok nem úgy tanultak biológiát, hogy egy tankönyvből bemagolták a növényi anatómiát, hanem magokat ültettek és kerteket gondoztak. A számtant nem szorzótáblával tanulták, hanem süteményreceptek segítségével. Dewey kijelentette: „Én nem azt mondatnám egy gyerekkel, hogy »tudom«, hanem azt, hogy »tapasztaltam«.”

Az emlékezés művészete számára a legutóbbi évszázad különösen nehéz volt. A progresszív oktatási reform száz éve megfosztotta a hitelétől a memorizálást, mondván, hogy nyomasztó és felesleges – nem csupán időpazarlás, hanem határozottan káros is a fejlődésben lévő agy számára.
Az iskolák egyre kevesebb hangsúlyt fektettek a nyers, tényszerű tudásra (amelynek nagy része amúgy is feledésbe merül), és helyette a következtetőképesség, a kreativitás és a független gondolkodás fejlesztését tették meg fő feladatuknak.
De lehet, hogy ezzel óriási hibát követünk el? A befolyásos kritikus, E. D. Hirsch Jr. így panaszkodott 1987-ben: „Ma már nem feltételezhetjük, hogy a fiatalok tudnak olyan dolgokat a kultúráról, amelyeket a múltban csaknem minden művelt ember tudott.” Hirsch úgy vélte, hogy a diákokat alapvető kultúra és műveltség nélkül küldik ki a világba, pedig ez fontos lenne ahhoz, hogy jó állampolgárok legyenek (ugyan miről árulkodik az, hogy a tizenhét éves amerikaiak kétharmada még azt sem tudja megmondani, mikor volt a polgárháború?), és hogy egyfajta oktatási ellenreformációra van szükség, amely újra hangsúlyt helyezne a rideg tényekre.

Hirsch kritikusai azt kifogásolták, hogy az általa javasolt tanterv konzervatív, és szinte kizárólag halott fehér férfiak által elkövetett fontos tettekről szól. Ám ha valaki alkalmas arra, hogy cáfolja ezt, az Matthews, aki fenntartja, hogy a tanterv minden Európa-központúsága ellenére tagadhatatlan, hogy a tények még mindig számítanak. Ha az oktatás egyik célja az, hogy érdeklődő, értelmes embereket hozzunk létre, akkor el kell látnunk a diákokat azokkal az alapvető módszerekkel, amelyek átvezethetik őket egy tanulással teli életen. És amennyiben igaz az, amit a tizenkettedik századi tanító, Szentviktori Hugó állít, vagyis hogy az oktatás csak annyira hasznos, amennyire emlékszünk belőle, akkor akár el is láthatjuk őket az emlékezéshez szükséges megfelelő eszközökkel.
– Nem használom a „memorizálás” szót az óráimon, mert ez rosszul cseng az oktatásban – mondja Matthews.
– Memorizálásra a majmokat tanítják, az oktatásnak az a célja, hogy tetszés szerint emlékezzünk vissza egy információra, és azt elemezni is tudjuk. Csakhogy nem lehet magasabb szintre vinni a tanulást – nem lehet elemezni –, ha nem emlékszünk az információra. — És nem emlékezhetünk vissza egy információra, ha előbb nem raktároztuk el. A „tanulás” és az „emlékezés” között látszólag fennálló éles ellentét Matthews szerint hibás elképzelés. Emlékezés nélkül nem lehet tanulni, és ha jól csináljuk, tanulás nélkül nem lehet emlékezni.

Joshua Foer: Einsteinnel a Holdra Az emlékezés művészete és tudománya

Kapcsolódó szócikkek: emlékezet · kreativitás · oktatás · tanulás
1 hozzászólás
>!
Carmilla 

Ah, nem a tudásban van a boldogság, hanem a tudás megszerzésében! Az örök tanulás maga az örök boldogság; de a mindentudáson a sátán átka ül.

A szavak ereje

Kapcsolódó szócikkek: boldogság · sátán · tanulás · tudás
>!
Chöpp 

Ha valóban tanultok, egész életetek során tanultok, és akkor nem léteznek számotokra tanárok. Ha valóban tanultok, minden megtanít benneteket valamire – a lehullott falevelek, a szárnyaló madarak, a szagok, a könnyek, a gazdagok és a szegények, a síró emberek, az asszonyok mosolya, a férfiak gőgje. Mindenből tanultok, ezért nincsenek vezetők, filozófusok, nincsenek guruk. Ilyenkor maga az élet a tanító, és folyamatos tanulás állapotában éltek.

Az oktatás feladata, 15-16. oldal

Jiddu Krishnamurti: Gondolkozz ezeken Szabadságról, szeretetről, szépségről

Kapcsolódó szócikkek: oktatás · tanulás
>!
Szávitrí SP

A tanulás nemcsak folyamat, hanem lelkiállapot is. A szerénység lelkiállapota.

148. oldal

Kapcsolódó szócikkek: tanulás
>!
VioletHill

Az ötöd- és hetedévesek részéről mutatkozó kereslet sose látott mértékben fellendítette a koncentrálóképességet és a szellemi teljesítményt javító szerek feketepiaci forgalmát. Harry és Ron nagy kísértést éreztek, hogy potom tizenkét galleonért vegyenek egy félliteres üveggel a Baruffio-féle Agyserkentő Elixírből, amit egy hatodéves hollóhátas, Eddie Carmichael kínált nekik. Carmichael megesküdött rá, hogy kizárólag a szernek köszönheti az előző évben szerzett kilenc „kiváló” minősítésű RBF-ét. Ron megígérte Harrynek, hogy majdani első fizetéséből megadja az elixír árából ráeső részt – de mielőtt nyélbe üthették volna az üzletet, Hermione elkobozta az üveget Carmichaeltől, és tartalmát a vécébe öntötte.
– Mi ezt meg akartuk venni, Hermione! – háborgott Ron.
– Akkor teljesen elment az eszetek! – vágott vissza a lány. – Miért nem rögtön Harold Dingle sárkánykarom-reszelékét tömitek magatokba?
– Dingle-nek van sárkánykarom-reszeléke? – kapott a szaván Ron.
– Csak volt, amíg el nem koboztam. Ezek a vacakok ugyanis nem érnek semmit!
– A sárkánykarom igenis hatásos! – bizonygatta Ron. – Azt hallottam, hihetetlenül feldobja az agyat, néhány órára zseni leszel tőle! Adj egy csipetnyit, Hermione, hadd próbáljam ki legalább… Ártani nem árthat.
– De igenis, hogy árthat! – felelte mogorván a lány. – Megvizsgáltam, és kiderült, hogy valójában szárított doxitrágya.
Ez az információ kissé lelohasztotta Harry és Ron lelkesedését az agyserkentők iránt.

612. oldal, Harmincegyedik fejezet - RBF (Animus, 2003)

Kapcsolódó szócikkek: Harry Potter · Hermione Granger · Ron Weasley · tanulás · vizsga
>!
Biedermann_Izabella P

A szülő és a gyermekek hasonló gondozási attitűdje többnyire sem az embereknél, sem az állatoknál nem kognitív tanulást tükröz. A nevelési stílus átadása a generációk között jobbára a fiziológiai fejlődésen múlik, azon tehát, hogy programozódnak az agy limbikus „áramkörei” gyerekkorban, és hogyan épülnek ki a PNI-szuper-rendszeren belüli kapcsolatok. Ahogy arról az előző fejezetben már szó esett, a gyermek emocionális agya a szülő emocionális agyának hatása alatt fejlődik. A gyermek a szülők nevelési stílusát nem utánzás révén tanulja meg, vagy legalábbis csak részben.

308-309. oldal

Máté Gábor: A test lázadása Ismerd meg a stresszbetegségeket

Kapcsolódó szócikkek: tanulás
>!
lejla

Két év! – mondta Dantes. – Azt hiszi, hogy mindezt megtanulhatom két év alatt?
– Alkalmazni nem, de elvben igen. Ha valamit megtanulunk, az még nem jelenti a tudást. Vannak olyanok, akik tudnak, és vannak a tudósok: az előbbieket az emlékezetük segíti, az utóbbiakat a filozófia.

Az abbé zárkája

Kapcsolódó szócikkek: Faria abbé · tanulás
>!
Sli SP

– (…) Jó eszű fiatal fiú. Kicsit túl sokat tanult, de nem tehet róla. Most ez a divat.

115. oldal, Szedd fel gyorsan, rakd sorba (Európa, 2009)

Kapcsolódó szócikkek: tanulás