Tania Michaud személy
Idézetek
[…] ha te nem szeretsz valamit, attól még nem kell elvenni mások kedvét.
13. oldal
Nem tudom, észrevettétek-e, hogy az anyák remekül értenek ahhoz, hogy rémes dolgokat műveljenek pont akkor, amikor az ember már-már meghatódna rajtuk.
29-30. oldal
Tavaly franciaórán tanultuk, hogy a könyvekben olyankor beszélünk ellipszisekről, ha nem mondunk ki mindent. Merthogy a mesélőnek mégis az agyára menne, ha mindent el kellene mondania. Például azt, hogy Edward Cullen elmegy a budira, lehúzza a WC-t, kezet mos, aztán ken magának egy májkémeres kenyeret. Amitől már kóvályogna az olvasó feje. A májkrém ráadásul agyonvágná a szexi vámpír mítoszát. Ezért aztán mit csinál a narrátor, na, mit? Hát a következő napra ugrik, amikor is Edward rejtélyes célja felé bandukol a rekettyés pusztán. A májkrémes kenyér már a múlté, spongyát rá!
Szóval, nagyjából ez az ellipszis.
10. oldal
Aznap este anya addig nyaggatott, hogy rakjam rendbe a szobámat, addig tömte a fejem a végtelenített szövegével, hogy végül bekattantam. Egy éppoly hirtelen, mint zseniális ötlettől vezérelve mindent a szoba egyik sarkába halmoztam: ruhákat, iskolai cuccokat, csokipapírokat, szutykos zoknikat, aztán kinyitottam az ablakot és az egészt kivágtam a francba.
Vákuumos takarítás.
42. oldal
Egyszerűen elhatároztam, hogy képes vagyok rá, ennyi
67. oldal
Majd a karjába kapott, és olyan erősen magához szorított, mintha csak belepottyant volna a Csendes-óceánba, és én lennék több ezer kilométeres körzetben az egyetlen szabad mentőöv.
74. oldal
Annyira nem voltam jelen az órákon, hogy elértem a „dísznövény” stádiumot, mely bárgyú boldogság eddig csak két-három osztálytársamnak adatott meg.
Apámnál pedig, akihez a hónap elején utaztam, a „vasbeton fal”-opció mellett döntöttem. Anya iránti szolidaritásból elhatároztam, hogy se az én, se az ő aggodalmaiból nem árulok el semmit.
40. oldal