Tandori Dezső személy
Idézetek
Mivel az olvasásnak van most az évada, – jusson az eszetekbe Závada, – Esterházy Péter és Tandori Dezső, – meg a többi potyaleső, – de mindannyiunknak sok örömet szerző – kortárs magyar szerző. – Hiszen írók nélkül az olvasás bajos – (eszembe jut még Parti Nagy Lajos), – ha ők nem volnának, az olvasók, komálnák, nem komálnák, – kénytelenek volnának olvasni a Románát, – meg a többi rissz-rossz szerelmes füzetet, – ebből az apropóból szól most az üzenet.
De mielőtt még kivenném a szót a számból, – fölteszem a kérdést a jámbor – olvasónak esdvén – itt a költészet és a próza közti mezsgyén, – ami ugyebár a rímes próza, más néven makáma – (mintha az ember aranyat kakálna, – és ami másfelől, mint közismert, nem könnyű dolog, – hiszen olyan, mint repülni gyalog), – szóval fölmerül a kérdés, – hogy az olvasó olvas-e és mikor és hogyan és mért, és – ha ugyan olvas, akkor is mit, – Garaczi Lacit vagy Eörsi Pistit, – és honnan tudja, hogy mit érdemes – olvasni a nyájas, szíves, érdemes – olvasó? – Mit olvasson, ha ő egy kistesó, – ha vénül, – ha szerelmes és a rét gyepén ül, – vagy ha kamaszodik, és tucatszám nőne ki – az arcán őneki – a sok mitesszer meg a csúf kis pattanások? – Ebben a kérdésben adnék szaktanácsot.
Üzenem hát, hogy ki-ki olvasson illőt az alkatához, – ha egyszer úgy határoz, – hogy könyvet kíván a kezébe venni. – Röviden ennyi.
Magyarul: akinek a szíve kőkemény, – annak nem való a költemény, – aki durván harsog, és bömbölve herseg, – az ne olvasson verset, – olvasson inkább prózát, – ha meg akarja őrizni a komoly ember pózát, – sorakozzanak a polcán a vaskos regények – szegénynek, – amíg a szem ellát, – vagy olvasson novellát.
Ezen belül, aki nem ragad bele a sárba itt alant, – akinél jelentkezik a kaland, – mint hiány, – aki a lelke mélyén indián, – és aki szerint az anyjukat – azoknak, akiknek fáj a vadnyugat, – az jobban teszi, ha Coopert és Karl Mayt – meg más hasonló regényeket fal majd. – Aki Prousttól – prüszköl, – és irtózik Joyce-tól, – annak gondolom, jobban fekszik Tolsztoj, – viszont akinek az olvasás csak afféle ebéd utáni ejtőzés, – az olvasson Rejtőt, és – ha még nem olvasta a Svejket – (ami elég sokat sejtet), – akkor ajánlom neki Hasekot, – ne sokat – habozzon, – lapozzon – bele, – de ha elégedetlen vele, – és ha nem jön be neki Wodehouse, – mert amilyet ő ír, olyat tud száz, – leküzdeni a lélek undorát – olvasson egy kis Kunderát.
De ne olvassatok ti prózát, – mimózák! – És ne olvassatok prózát, ti kábák, – akiknek a lábát – az élet – kemény bakancsa nyomja, mert szűk a méret, – és fölsértik apró kavicsok; – olvassatok ti Babitsot!
Hiszen azok az ászok, akik a lírát – írják, – és akinek alkotóterülete a próza, – az a tehetségét nyilvánvalóan elaprózza, – szóval sok-sok verseskönyvet vegyetek, – húzzák le a súlyos verseskötetek – a kabátzsebeket, retikülöket, tasókat, – ezt üzenem a nyájas olvasóknak.
73-74. oldal Üzenet az olvasóknak - alkalmi vers az olvasás évének tiszteletére -
Tandori Dezső barátom híressé tette könyveiben Szpérót és a többi, az utcán felszedett, fészekből kipottyant és felnevelt házi verebet. Jártam nála, láttam szeretettel és hozzáértéssel gondozott védenceit, valamennyi külön kis egyéniség volt. Amikor Dezső mesélt róluk, a szinte kifogyhatatlan epizódokat hallgatva láttam, mennyi mindent nem tudunk még erről a közönségesnek kikiáltott madárról.
191. oldal
T. D.-nek
Ez a mocsok
Téli mocsok
Fáznak most
A medvebocsok
A koalák,
A kaolák,
Együtt topognak
legalább.
Ha fáznak is
Nem pofáznak
Megfagynak
Vagy összeáznak.
Írtam eztet
Rosszkedvemben,
Nehéz halál-
félelmemben.
Te is így vagy
Ezzel, tehát
Igyunk egy
Sötétrőt theát!
Én is, te is,
Én se, te se.
Minek miértünk
Gyászmise.
Miértjeinket
Lenyeljük,
Tavaszunkat
Kiteleljük.
488. oldal
Semmi kész
TD 80
Ha volna a világon független ész,
ott járna, ahol épp te mész,
egy szatyorban lóbálva minden napod,
drága Dezső,
s füled hegyezve hallanád,
amit közben suttogna szád,
hogy nincs semmi befejezetlen
és semmi kész
Semmi kész _TD 80_
| → |
|---|
Azon a nyáron érettségizel, aztán – hiába tudod, hogy a vitt pontjaid miatt nincs esélyed – elmész felvételizni Nyíregyházára. Az egészből annyi marad meg, hogy a végén megkérdezik, kiket szoktál olvasni. Sorolod: Hajnóczy, Esterházy, Lengyel Péter, Dobai Péter, Nádas. Mire jön a következő kérdés: maga csak azokat olvassa, akiknek Péter a keresztnevük? Rövid gondolkodás után bevallod Bereményit és Tandorit is. Végül tényleg nem vesznek fel, nem hiszed, hogy a Péterek miatt, de azt sem, hogy a nem Péterek miatt.
38. oldal, Élni olyan (1984)
A kényszeres anekdotaellenességnek Örkény bizonyos mértékig a foglya maradt, nem úgy, mint a sok más tekintetben őt követő újabb nemzedék írói, Tandori, Nádas, Esterházy, Spiró és mások, akik, posztmodern dupla idézőjelek közé rakva, nagyon is jól kihasználják az anekdota lehetőségeit. Mindenesetre jelképesnek tekinthető, hogy a magyar prózatörténet következő fejezetét megnyitó Esterházy-mű, a Termelési regény egyik lábjegyzetében ez áll: „ Örkény úrtól lopva merítve.”
73. oldal
T. D.-höz
Mondjad, kedves Dezső, hogyan vagy Te mostan?
Én magamat tegnap majdnem összefostam,
de a pozitívum az, hogy még csak majdnem,
arra gondolni is rossz, hogy tényleg, jaj, nem!
Szöveg jő belőlem – bébiből a kaka –
na de hát egy ilyen többszörös nagypapa
(habár rákja miatt már kevésbé szőrös,
mondom, hogy olvasóm hadd legyen lúdbőrös),
lehetne egy kissé már önfegyelmezettebb,
mint Domini canes, mint egy jól nevelt eb.
Főznék Neked, Dezső, egy jó pacallevest
– ilyet a világon senki még nem evett,
mivelhogy én talál tamki a recipét,
desszertként pedig majd adnék almás pitét
(ez linzertészta rummal, darált dióval,
mazsolával és még egynéhány más földi jóval).
Már ha egyetértesz abban, hogy a levés
még csak-csak tűrhető formája az evés.
Holmi 2000/6
Utolsó versek
Az élet rövid, Tandori hosszú –
írta a filozófusom,
ki sokkal több időt töltött nálam Tandorival.
ReteklevéIpesztó.
Ha jól értem a Dezsőt,
amikor összekapcsolta a legjelentéktelenebbet
a legmagasztosabbal,
képzelt lények képzelt interakcióival
a szünetmentes alkotást,
arra mutatott példát,
hogy a halandóság tükrében
a boldogság is mennyire másodlagos.
És ez a mindenkori egyszeriség honnan is
Iehetne megkérdőjelezhető.
Közben rákezdett az énekes rigó,
be kéne fejeznem:
mennyire tervezhetetlen,
mennyire tervezhetetlen.
57. oldal - A megoldás
KIRÁLYOK ÉS NÉPEK
T. D.: Táj két figurával című verséhez
Tandori Dezső verse sakktábláján
se bástya, se futó, se vezér, se király,
egy ló mereng csak a két színű tájon
s egy paraszt sántikál:
leüthetné a huszár a parasztot,
leüthetné már két esztendeje,
s véget érne a dadaista játszma,
de miért üsse le?
mit bámulnának akkor körül állva
Té Dé asztalát, Szpasszkij és Fischer,
Gligorics, Portisch, Larsen, s mindahány, ki
uralkodói koronát visel –
s persze a nép! a hajdan kávéházak
ablakában didergő gibicek,
s az Almási, a Hunyadi, a Klauzál,
a Kulich Gyula tér, és a Liget
öregjei, kik partit félbehagyva,
a padokról föl azért állanak,
hogy LÁM HA ÍGY DE NEM CSAK ÚGY DE HÁTHA,
a királyokkal tanakodjanak.
607. oldal