Tamsin személy

Soha nem fogom látni az országodat, de jól tudom, hogy az éjszaka éppolyan sötét, mint Dorsetben. Az éjszaka pedig nem a miénk; mint ahogyan nem a miénk a tenger sem, hiába szántjuk és borzoljuk fel annak sötétségét. De, hogy mi úszik a legmélyebb mélységben, bizonyos vagyok benne, nincs, aki megmondhatná; és még a pukka sem tudja, mi mozog a fényen túl. De most már vannak ott barátaid; emlékezz erre és nem esik bajod. Vannak barátaid az éjben…

– Tamsin Elspeth Catherine Maria Dubois Willoughby vagyok – mondta. – Ismertelek gyerekkoromban. Minduntalan a bodzabokraid között bóklásztam és eltévedtem, és a barátod – biccentett a foltos. rózsaszín szörnyeteg felé – mindig rám talált.

342. oldal

Ez veszélyes, helytelenséget szül, és idővel másfajta helytelenség is követi. Valahol egy patak visszafelé folyik, egy fa a tél kellős közepén virágzik, egy fészekben a fióka felfalja a szülőjét. Egy ajtó, amelynek be kellett volna zárulnia Tamsin Willoughby mögött, most tárva áll.