Tamássy Áron személy
12 hozzászólásIdézetek
– Kérlek…
– Mit szeretnél?
– Csak szeress úgy, mint régen. Tudni akarom, hogy még mindig itt vagy valahol. – Meglepetten elmosolyodott.
– Itt vagyok. Sosem mentem sehová. Most is itt vagyok. Ha nem látsz, akkor is vigyázok rád. Minden percben mögötted állok, és ha kedved támad csukott szemmel hátradőlni, tedd meg. Mert én elkaplak, akármikor – mondogatta halkan. Hú, te szemét! Honnan olvasod ezt a sok szívdöglesztő dumát? Franca.
46. oldal
– Miért akar elrohanni, szépségem, valahányszor, ha kimondom, amit gondolok?
– Mert ön roppant zavarba ejtő.
– Tudom, de ezt leszögeztem rögtön az elején. Nemde? Ilyen a természetem. Nem tudná elnézni nekem, hogy túl őszinte vagyok?
– Csak megbánt vele másokat, nincs önben semmi tapintat.
– Túl gazdag vagyok ahhoz, hogy tapintatos legyek.
41. oldal
Vigyázat! Felnőtt tartalom.
Először a hátamra feküdtem, terpeszben. Az ujjaimmal játszadoztam a csiklómmal, a csípőm alkalmanként felemelkedett, és ilyenkor lábujjhegyen megtámaszkodva teljesen kifeszítettem magam. Ez a látvány erős vágyat kelt, és nagyon szexi, ami akármilyen férfit hazavág. Kihúzta a kezét a tarkója mögül, és önkéntelenül a szájához emelte. Már megint én irányítottam az elméjét. Úgy döntöttem, átküldöm a másvilágra, mégpedig azért, mert ha ilyesfajta élvezetet kaphat, akkor nem fog bántani, mert ez az az intuíció, amit mindennap magának akar. Megfordultam, és a falnak támaszkodtam az ágyon térdelve, kissé hátratoltam a popsim, és benyúltam a lábam közé. Ő mindebből csak a kivillanó szeméremajkakat látta, és az ujjaim hegyét, miként becsúsznak a megfelelő helyre. A vörös körmök, a fekete csipke, khm.. Csak képzelje el bárki! Pfff.
213. oldal
Hozzáléptem, és kigomboltam az ingét. Végigsimogattam a mellkasát, óvatos, finom mozdulatokkal. Lágyan érintettem. Nagyon kívánatos férfi volt, néha arra gondoltam, ez a Jóisten büntetése. A lehengerlő stílusa mellett az ideálisan férfias külleme miatt sem volt könnyű Áronnak nemet mondani, noha néha átváltozott őrjöngő vadállattá, de most csak a jelen volt.
42-43. oldal