Tam al’Thor személy
Idézetek
– Emondmezőn születtem – mondta mereven. – Anyám más földről való, innen a szemem színe. Az apám Tam al'Thor, juhász és földműves, akárcsak én magam.
Elaida lassan bólintott. Egy pillanatra sem vette le róla a szemét. Rand állta a pillantását, rezzenéstelen tekintettel, noha a gyomra ökölnyivé zsugorodott. Látta, a nőnek feltűnik, milyen magabiztosan néz. Miközben továbbra is farkasszemet nézett vele, az aes sedai lassan megint felé nyújtotta a kezét. Elhatározta, hogy most nem fog összerezzenni..
A kardot érintette meg, nem őt, a markolat legvégén zárult össze a keze. Megszorította, majd elkerekedtek a szemei a meglepetéstől.
– Egy juhász a Folyóközből – suttogta, de úgy, hogy azért mindenki hallja –, gémjelű karddal.
Tizennyolcadik fejezet - Feszül a Háló (Második kötet)
Rand azonnal föltápászkodott. Olyan erővel szorította meg a Tamtól kapott kard markolatát, hogy egészen belefájdultak az öklén a bütykök. Kiszáradt a szája, hiába nyelt nagyokat. Mat is lábra állt, de nem egyenesedett ki egészen; előrehajolva, ugrásra készen állt.
A férfi közelebb jött. Rand torka az ismeretlen minden egyes lépésével egyre jobban összeszorult. Aztán az illető egyszer csak megállt, és hátradobta a csuklyáját. Rand majdnem összeesett, úgy elgyengült a térde.
Negyedik fejezet - Fehérhíd (Második kötet)