Taina Tives személy
Idézetek
– […] A vezérlőben tilos a bőgés és a parfümhasználat…
– Utóbbit nem korlátozhatja, uram – szúrta közbe nyugodtan Taina.
– Ó, ebben téved! A fejfájás csökkenti a munkavégző-képességemet.
– Ez nem bizonyított. Valószínűleg a koncentrációtól függ.
– Hozzak orvosi igazolást?
– Inkább kérek a parancsnokságtól statisztikát az ideális parfüm per légköbméter arányról. Az kevésbé szubjektív – felelte szemrebbenés nélkül a lány.
– Helyes – felelte hidegen Calderon. – Még ma küldje el!
102. oldal
– Akkor nem ártana végre beengedni az orvost – jegyezte meg száraz hangon Oregon. – Tives, maga velem jön, a nagyapja óránként üvölt az embereimmel, ideje visszahívni. A tolmácsok nem bírják lefordítani a halálnemeket, amiket beígért.
280. oldal, 2. rész
– Tainasa-kun csak egy leány – felelte kelletlenül Mamamoto nagyapa a családi becézést használva. – Hálás vagyok a flottának, hogy megmentették, és nem kell félbeszakítani a házassági előkészületeket. Hamarosan férjhez megy, és teljesíti a legfőbb kötelességét, gyermekeket szül, ezzel is gazdagítva a családot.
Anyád, gondolta Taina összeszorított szájjal, és emlékeztette magát, hogy ő most szélben susogó nád. Még négy napig legalább.
27. oldal
Egy éles, magas női hangot hallott, japánul hadart valamit és különböző szörnyű halál nemeket ígért, ha nem kerítik elő neki Calderont.
A kapitány félretolta a szamurájt, és Tainára mosolygott.
– Jól hallom? Hiányoztam?
– Ne reménykedjen! – grimaszolt a lány. Homlokán vörös zúzódás éktelenkedett, fekete haja viszont a szokott fegyelmezett kontyba volt csavarva, egy Sexert-lázadás sem árthatott a frizurájának.
Összemosolyogtak, és Calderon arra gondolt, mennyire jó, hogy várja valaki.
Valaki, akinek ő igazán fontos.
– Tives, maga velem jön, a nagyapja óránként üvölt az embereimmel, ideje visszahívni. A tolmácsok nem bírják lefordítani a halálnemeket, amiket beígért.
– Sajnálom, de a kard léte a kapitány életétől függ.
Farkasszemet néztek.
– Akkor nem ártana végre beengedni az orvost – jegyezte meg száraz hangon Oregon. – Tives, maga velem jön, a nagyapja óránként üvölt az embereimmel, ideje visszahívni. A tolmácsok nem bírják lefordítani a halálnemeket, amiket beígért.
259. oldal
Kényelmes dolog, ha az embernek van egy saját szamurája, de sajnos nem lehet a fiókba tenni, ha nincs rá szükség.
227. oldal
– Szoknyát akar húzni arra a kevés hímneműre is, aki a hajón van? – Calderon elképedt a gondolatra. – Nincsen itt elég nő, Tives?
– Uram, rosszul közelíti meg a kérdést. Szabványos egyenruhát adunk rájuk, amit odalent is hordhatnak.
– A kadétok talán skótok?
– Uram, a vallás- és hagyománygyakorlási törvény nem teszi lehetővé, hogy ezt a kérdést feltegye nekik – csattant Taina hangja talán élesebben, mint illett volna. Calderon vitába szállt:
– Mi lenne, ha egyszerűen rövidnadrágot vennének fel?
– A rövidnadrág nem egyenruha!
– A skót szoknya meg nevetséges. Ráadásul a régi skótok nem hordtak alatta semmit! Mond valamit a szabályzat az alsógatyáról?
– Nem, uram, de feltételezem…
– Ne feltételezzen semmit! Szexuális zaklatásnak akarja kitenni a kadétokat?!
– Hőgutának akarja kitenni őket?!
[…]
– Bocsánat, hogy közbeszólok, de épp a peltroni szerelőcsarnokba tartunk, és a többek között a lenti hőszabályozót is megjavíttatjuk. Nem mindegy, addig miben szerelnek?
252. oldal