szúnyogháló tárgy
Idézetek
Mert Szibériában nyáron afrikai a hőség. Hogy nem Afrikában vagy, azt csak onnan veszed észre, hogy nem csecselegyek donganak körül, hanem szúnyogok meg muslincák. Az itteni „muslincák” azonban korántsem olyan jámborok, mint otthon a savanyodó borba mártírhalált haló testvéreik. Ezek a szibériai őserdők átkai. A burjátok szerint az eltévedt borjút halálra marják. Valóban átkozottak. Mint kis felhők – kísérnek. Csípnek, marnak, esznek. Belevágódnak a szádba, szemedbe, füledbe, orrodba. Belebújnak a cipőszáron át a harisnya alá, és a talpadból is képesek szívni a vért. Az öved alá is befészkelik magukat, ösztönösen tudják, hogy az övet hiába vakarod, őket nem éred el. A legrosszabb a nyitott arc. A szúnyogháló elvileg segít. Gyakorlatilag azonban nem. Mert a párás, fojtogató levegőben fuldoklani kezdesz benne már fél óra múlva. Úgy mászkálni, dolgozni nem lehet. És a veríték is gyöngyökben gurul az arcodon, marja a szemed, csiklandozza az arcod, le kell csapni, törülni őket. Hiába, le kell venni a szúnyoghálót. Szinte kajánul donganak most, és pillanatok alatt ellepnek. És isszák, falják a véred. Külön szám a kis- és nagydolog elvégzése. Itt egy székrekedéses próbálkozás: alapos vércsapolás.
Csak a tűz segít ellenük. A máglyára ész nélkül dobálod a nedves mohát, és sietsz a szél irányába letelepedni. De sajnos nem vagy se kolbász, se sonka, így a füstöt sem állod soká. Amikor már csorog a könnyed, és fuldoklasz, akkor kimész, kibotorkálsz a szélirányból. És megint feldong a moszkitók, muslincák, szúnyogok diadalmas kacaja. Csak egyet nem értek: miből élnek azok az átkok, akik nem találnak emberre vagy állatra. Mert millió meg millió van belőlük, s az őserdő – végeredményben – mégsem Duna-korzó.
210-211. oldal
Diószegi Vilmos: Halkuló sámándobok Diószegi Vilmos szibériai naplói, levelei
− Azon tűnődöm, száhib, hogy vajon mi a jobb? Vasalni-e, vagy szúnyoghálót készíteni?
II. kötet, 131. oldal
Múmin mama mindannyiuk számára megterített a verandán, de mindenki csak fenyőtűt kapott a bögréjébe (nagyon fontos ugyanis, hogy a múminok bendője alaposan tele legyen fenyőtűvel, ha négy hónapos alvásra készülődnek). Mikor végeztek a vacsorával (ami bizony nem volt túl ízletes), mindenki a szokásosnál gondosabban kívánt jó éjszakát egymásnak, és Múmin mama még egyszer figyelmeztetett mindenkit, hogy el ne felejtsen fogat mosni. Aztán Múmin papa körbejárta a házat, becsukott minden ajtót és ablakot, majd szúnyoghálót akasztott a csillárra, nehogy beporosodjék.
6. oldal, Bevezetés
Az agya nem nyugodott, de rosszul működött, úgy durrantak át rajta a gondolatok, mint amikor ki-kihagy a karburátor. Megpróbálta lehűteni magát, megfürdött, de a szelleme frissességét ez sem hozta vissza. Áthevült, figyelmetlen és szorongós maradt. A verandát elviselhetetlennek érezte, s megint ledobta magát az ágyra. A szúnyogháló alatt mintha mozdulatlanul megrekedt volna a levegő. Olvasni képtelen volt, gondolkodni képtelen, pihenni képtelen. Ólomlábon járt az idő.
28. oldal
Meme most bánatosan emlékezett. Az embernek az volt az érzése, hogy saját veszteségeként fogja föl az idő múlását, mintha csak azt jelezné az emlékektől megsebzett szíve, hogy ha nem szaladt volna úgy el az idő, még most is vándorúton volna, ami ugyan büntetés lehetett a szüleimnek, de a gyerekeknek volt benne valami ünnepszerű, s egy csomó rendkívüli látvány, mint például a lovak a szúnyogháló alatt.
A hőség fokozódott. Az arcukba csapódó levegő már nem hűtött, hanem melegített. Az ég kellemetlen, aluminiumfényű lett. Körös-körül szürke pontocskák táncoltak a levegőben. Lida először azt gondolta, hogy a szeme káprázik, de aztán rájött, hogy a pontok valóban táncolnak.
– Mi ez a sok fekete pont a levegőben?
– Muslica – felelte Szkvorcov.
– Muslinca?
– Nem. Éppenhogy muslica. A „muslinca”, az ártatlan kis apró legyecske. De a csiklandó muslica elemi csapás. A telepen, hála istennek, még nem találkoztunk vele ebben az évben. De ha megjelenik, szörnyűség. Mindenki szúnyoghálóval a fején jár, még a kis csecsemőket is szúnyogháló alatt tartják a kocsiban.
Szkvorcov gyötrő élességgel látta maga előtt a szúnyoghálóval védett kövér kis csecsemőt, de nem tudta szavakba önteni ezt a képet.
– Bennünket miért nem bánt?
– A kocsi légörvénye távol tartja őket. Ha megállunk, majd meglátja, bennünket is bántani fog.
161. oldal
Van egy lakótársam is. Kapus a neve, tizenhét éves. A szúnyoghálós ajtónál ül, fekete bundáján napszerű barna folt. Öreg szeme izzik. Mosolyog. Azért kapus, mert kiskorától fogva előszeretettel ücsörög a bejárati ajtó mellett. Otthon is ezt csinálta, és itt a viskóban is. Szeret a jó melegben ülni, és nem enged be senkit. Azért, mert az öregsége miatt nehezen mozog. Rotweiler és német juhász keverék, és az a fajta bűz árad belőle, amit képtelenség lemosni.