!

szülés esemény

Stephen King: Az
Stephenie Meyer: A burok
Margaret Mitchell: Elfújta a szél
Christina Dodd: Szenvedélyes bosszú
Raymond Khoury: Az utolsó templomos lovag
Jordan Belfort: A Wall Street farkasa
Fannie Flagg: Sült zöld paradicsom
David Mitchell: Szellemírók
Szily László: Kitolás
Nicholas Evans: A suttogó
Desmond Morris: Az emberállat
Simone de Beauvoir: A második nem
Libby Purves: Hogyan ne legyünk tökéletes anyák?
Kende Péter: Mik vagytok ti, istenek?
Alison Gopnik – Patricia K. Kuhl – Andrew N. Meltzoff: Bölcsek a bölcsőben
Charlotte Zeepvat: Ablak egy elveszett világra
Roy Porter: Vér és virtus
Martti Larni: Az elsőszülött
Denis Diderot: Mindenmindegy Jakab meg a gazdája
Louise Jilek-Aall: Hívd Mamadoktort!
Vicki Iovine: Barátnőim a terhességről
Anne McCaffrey: Moreta, a Pern sárkányúrnője / Nerilka története
Charlie Bood: A természet csodái 1.
Deáky Zita – Krász Lilla: Minden dolgok kezdete
Lynn Picknett: Lucifer titkos története
A Katolikus Egyház Katekizmusa
Oroma Fiona – Schumicky Lilla – Szilasi Ildikó: A háború gyermekei
Moldova György: A tékozló koldus
Carolyn Baugh: Kairói kertváros
Jennifer Worth: Hívják a bábát
Bronnie Ware: Életkönyv
Kalapos Éva: Egy új élet
Bányai Éva – Varga Katalin (szerk.): Affektív pszichológia
Gazda József: Így tudom, így mondom
Szentírás
Péterfy-Novák Éva: Egyasszony
Terry Pratchett: Csip-csap népek
Jane Austen: Jane Austen levelei
Sam Murphy: Futásról nőknek
Szécsi Noémi – Géra Eleonóra: A budapesti úrinő magánélete
Michael Greger – Gene Stone: Hogy ne halj meg
Gerlóczy Márton: Mikecs Anna: Altató
Amber Hatch: Mindfulness szülőknek
Elizabeth Archibald: Ask the Past
Elle Kennedy: The Goal – A cél

Idézetek

>!
Chöpp 

     A köldökzsinóron átvándoroltam az anyába, és elszédített érzelmeinek forgataga. Elfelejtettem szigetelni magam, és elsodort az öröm, a megkönnyebbülés, a veszteség és a gyarapodás érzete, az üresség és a beteljesedés érzése, az úszás emléke, az éles karmú, vérmocskos szeretet tudata és a bizonyosság, hogy soha többet nem teszi ki magát ennek a kínnak.

201. oldal, Mongólia (Ulpius-ház, 2004)

Kapcsolódó szócikkek: szülés
>!
Chöpp 

Meglátogatott a szülés, ahogy a halál is megérkezik, és minden tökéletesen tisztán látszott.

377. oldal - Clear-sziget

Kapcsolódó szócikkek: szülés
>!
Sli SP

Igyekezett meggyőzni urát, hogy a fájdalom szó mögött nincs képzet, és csak akkor, abban a pillanatban kezd valamit jelenteni, amikor egy már elszenvedett érzetet idéz az emlékezetünkbe. Ura megkérdezte, hogy szült-e már?
– Nem – válaszolt Jakab.
– És úgy gondolod, hogy a szülés nagy fájdalommal jár?
– Egészen biztos!
– Sajnálod a vajúdó nőket?
– Nagyon.
– Néha tehát mást is sajnálsz, nemcsak magadat?
– Sajnálok mindenkit, aki a kezét tördeli, aki a haját tépi, aki sikoltozik, mert tapasztalatból tudom, hogy ezt nem csinálják szenvedés nélkül; de a vajúdó nőt nem tulajdonképpeni fájdalmáért sajnálom, hála istennek, nem tudom, mi az!

20. oldal, Mindenmindegy Jakab meg a gazdája (Európa, 1960)

Kapcsolódó szócikkek: fájdalom · Jakab · szülés
>!
Carmilla 

    Én térden szültem. De én szenvedtem kedd estétől csütörtök hajnali három órakorig. Térden! Én inkább térden vótam. Nem tudtam vóna lefeküdni semmiért, annyira fájt a derekam. S ott szültem meg a fődön.

György Jakabné Szabó Polixénia, Marosszentkirály, sz. 1930 - 213. oldal (Kriterion, 1980)

Kapcsolódó szócikkek: szülés
>!
Carmilla 

…S akkor amikor eljöttem a háztól, messze az erdőbe megszültem a gyermeket. Letérdepelve. Dehogy fogta valaki, lecsuppant oda a fődre!

Fodor Mihályné Bodor Anikó, Magyarszovát, sz. 1883 - 213. oldal (Kriterion, 1980)

Kapcsolódó szócikkek: szülés
>!
hetcsillagkozt

A zsidó vallási törvényeket tartalmazó Talmud előírásait követő férfi csak szerdán, csütörtökön és pénteken közösülhet a feleségével, hogy a szülés ne szombatra essen.

193. oldal

Bányai Éva – Varga Katalin (szerk.): Affektív pszichológia Az emberi késztetések és érzelmek világa

Kapcsolódó szócikkek: szülés · Talmud
>!
Lovely

Fekszel a szülőszobában, és olyan kimerült vagy, mint még soha. A szülés élményében egyedi módon keveredik az eltökéltség és a kényszerűség; egyrészt érzed, hogy te magad vagy az, aki itt présel nagyobb erőfeszítéssel, mint ahogy eddig bármit tett élete során, másrészt az egész valahogy magától jön, anélkül, hogy akarnod kellene. Mintha az ember valahogy eltűnne saját cselekvése mögül. Kicsit olyan ez, mint egy maratonverseny és egy végtelenbe nyúló, hatalmas orgazmus együtt.

39. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szülés
>!
BZsofi +SP

A háború, a házasság, a gyermekszülés úgy múlt el fölötte, hogy egyetlen ponton nem érintett mélyebb húrt a lelkében.

220. oldal I. kötet (Kriterion, 1976)

Kapcsolódó szócikkek: háború · házasság · szülés
>!
Inimma

– Miért sírsz? – kérdezte apus.
Amy valójában nem akarta tudni, de mindenképpen ki kellett derítenie az igazságot. Muszáj volt, mert képtelen lett volna békében élni önmagával.
– Tényleg én öltem meg édesanyámat?
– Drága kislányom. – Apus az álla alá nyúlt, felemelte Amy fejét, letörölte az arcát és rámosolygott. – Édesanyád akkor halt meg, amikor te születtél, de nem te ölted meg. Azért halt meg, mert annyira szeretett téged, hogy képes volt mindent kockára tenni, csak hogy világra hozhasson.
Korábban soha senki nem beszélt neki az édesanyjáról. Ha kérdezősködött, a nővérei rögtön elsírták magukat, nagymama pedig összeszorította a száját, és azt mondta, most az egyszer maradjon csendben. Amy álmodni sem merte, hogy szeretett apuskája egyszer a térdére ülteti és mesél az édesanyjáról, de most kénytelen volt közbeszólni.
– Szeretett engem? De apus, hiszen soha nem is találkozott velem!
– De igen. Magában hordozott kilenc hónapig. Te ott mozogtál benne, ő a testével táplált, és miután megszült, a karjában tartott.
– Ó, ez igazán nagy megtiszteltetés, hogy édesanyám, a királyné ennyire szeretett. – Amy önbizalma érezhetően nőtt. Mikor azonban az apja nem válaszolt azonnal, megszeppent. – Vagy nem?
– De igen. Amikor valaki annyira szeret, hogy meghal, csak hogy te élhess, az nagy megtiszteltetés, és egyben nagy felelősség is.
Amy szeretett volna felnyögni. Már megint egy felelősség! Apus azonban komoly volt. Nagyon komoly. Ezért Amy lehalkította a hangját, és közben nagyon kicsinek érezte magát.
– Értem. Mit kell tennem?
– Úgy éld az életed, hogy méltó legyél erre a nagy áldozatra! Légy erős! Segíts azoknak, akik kevésbé szerencsések! – Megkocogtatta Amy homlokát. – Használd az eszedet, hogy bolonddá tégy valakit!

7. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: halál · szülés
>!
Inimma

Kibámultam az ablakon, és valami sokkal érdekesebbet láttam a túl sok meglepetéssel nem szolgáló tévéfilmnél.
A kétsávos út másik oldalán egy kis park volt, amelyet egyik oldalról az iskola határolt, a másik oldalról pedig mező, ahol tehenek legeltek. Pár facsemete sorakozott benne, egy homokozó, egy csúszda, néhány mászóka és egy olyan kézzel hajtós kis körhinta. Egy régimódi kis játszótér. Természetesen hinta is lengett, és pillanatnyilag csak az volt használatban.
Egy kis család használta ki a hűvösebb esti levegőt. Az apának ezüst szálak csíkozták a haját a halántékánál, az anya viszont sokkal fiatalabbnak tűnt nála. Vörösesbarna haját lófarokba fogta, ami ide-oda lebbent, amikor megmozdult. Egy kisfiuk volt, nem lehetett több egyévesnél. Az apa hátulról lökte a gyereket a hintában, az anyuka pedig előtte állt, és mindig odahajolt, hogy egy csókot nyomjon a kisfiú homlokára, amikor felé lendült, és a gyerek ettől annyira nevetett, hogy egészen kivörösödött a gödröcskés kis arca. Ettől az anyának is nevetnie kellett – láttam, hogy rázkódik bele a teste és táncol a haja.
– Mit látsz, Vanda?
Jared ezt nem aggodalmasan kérdezte, mert gyengéden mosolyogtam a meglepő kép láttán.
– Olyasvalamit, amit még egyik életemben sem láttam. A… reményt.
Jared odajött mögém, és átkukucskált a vállam felett. – Mire gondolsz? – A tekintete végigsepert az épületeken és az úton, de nem állt meg a játszó családon.
Elkaptam az állát, és feléjük fordítottam az arcát. Még csak össze se rezzent a váratlan érintéstől, és ettől furcsa melegség öntötte el a hasamat. – Nézd – intettem a szememmel.
– Mit nézzek?
– Az egyetlen reményt egy gazdafaj túlélésére, amit valaha is láttam.
– Hol? – kérdezte döbbenten.
Éreztem, hogy Ian is odajött mögénk, és némán figyelt.
– Látjátok? – mutattam a nevető anyukát. – Látjátok, hogy szereti az ember gyerekét?
Ebben a pillanatban a nő lekapta a fiát a hintáról, szorosan magához ölelte, és csókokkal borította az arcát. A kisfiú gőgicsélt és hadonászott – csak egy kisbaba volt. Nem az a miniatűr felnőtt, akivé vált volna, ha a fajtám egy tagját hordozta volna.
Jared hátrahőkölt. – A gyerek ember? Hogyhogy? Miért? Meddig?
Vállat vontam. – Ilyet még nem láttam – nem tudom. A nő nem adta át gazdatestnek. Nem tudom elképzelni, hogy… kényszerítsék. A fajtámban nagy tiszteletnek örvend az anyaság. Ha a nő nem akarja… – Megráztam a fejem. – Fogalmam sincs, hogy ilyenkor mi az eljárás. Máshol ilyesmi nem történt. Ezeknek a testeknek az érzelmei annyival erősebbek az ésszerűségnél.
Felnéztem Jaredre és Ianra. Mindketten tátott szájjal bámulták a vegyes családot a parkban.
– Nem – dünnyögtem magamban. – Ha akarják a gyereket, nem fogják kényszeríteni a szülőket. És nézzetek csak rájuk.
Az idősebb apa most átkarolta az anyukát és gyermekét. Megdöbbentő gyengédséggel nézett le a gazdateste gyermekére.
– Magunkat leszámítva ez az első bolygó, ahol élveszületést tapasztalhattunk… A tiétek kétségkívül nem a legegyszerűbb vagy leghatékonyabb szaporodási módszer. Talán ettől más… vagy az utódok kiszolgáltatottságától. Mindenhol máshol valamiféle tojásokkal vagy petékkel történik a szaporodás. Sok szülő soha nem találkozik az utódaival. Kíváncsi vagyok… – hallgattam el, telve spekulációkkal.
A fiatal anya felemelte az arcát az apa felé, aki megcsókolta a felfelé fordított ajkait. A kisgyerek sikongatott örömében.
– Hmmm. Talán egy szép napon az én fajtám és a tiétek békében él majd egymás mellett. Nem lenne az… furcsa?
Egyik férfi sem tudta elfordítani a tekintetét az előttük lévő csodáról.
A család menni készült. Az anya leporolta a homokot a nadrágjáról, az apa pedig felemelte a gyereket. Majd egymás kezét megfogva és lóbálva a lelkek a házak felé indultak az embergyerekükkel.
Ian hangosan nyelt egyet.
Az este hátralévő részében nem beszélgettünk, mindannyiunkat elgondolkoztatott, ami történt. Korán lefeküdtünk, hogy korán fel tudjunk majd kelni, és munkához látni.

47. Beilleszkedés

Kapcsolódó szócikkek: anya · szülés · szülő