Szübötej személy
Idézetek
Valaha azt gondoltam, hogy hasznom lehet a hibáimból. Hogy a bűntudat lehet az az erő, ami jobbá tesz a többi embernél. Erős éveimben azt gondoltam, hogy tanulok a hibáimból, de akár mit tettem is, nem így volt. Nem tudtam visszacsinálni, Batu. Nem tehettem jóvá a bűnömet. Ismered ezt a szót? A keresztények a lélek fekete foltjának mondják. Illik rá.
– Azt is mondják, hogy gyónással eltüntetheted.
– Nem, ez nem igaz. Miféle ember lennék, ha beszéddel lemoshatnám tévedéseimet? Az embernek együtt kell élnie a hibáival. Talán ez a büntetés.
39. oldal
Dzsocsi megérezhette a fürkészést. Örökké gyanakvó, sötét szeme felvillant. Több időt töltött az ifjú tábornokkal, mint az apjával, de a régi szokásokat nehéz levetkőzni. Nemigen bízott senkiben, noha mérhetetlenül tisztelte Szübötejt. Az Ifjú Farkasok tábornoka szeretett háborúzni, noha ezt tagadta. Szübötej hitt a felderítésben, a kiképzésben, a taktikában, és mindenekelőtt az íjászatban, de az emberek, akik követték, csak azt látták, hogy az esélyektől függetlenül győz. Ahogy mások képesek formálni a kardot vagy a nyerget, úgy formálta Szübötej a seregeket.
Első rész, első fejezet
– Szólhatok, nagyuram? – szólalt meg hirtelen Szübötej.
– Mondtam, hogy hallgass! – bosszankodott Kaszar. – Hát nem látod, hogy ez itt milyen fontos? – A három testvér ránézett az ifjú harcosra, aki sötétvörösre pirult.
– Bocsánat. Arra gondoltam, hogy megtudhatnánk, mikor jönnek ki.
– Ki vagy te? – kérdezte Dzsingisz.
Szübötej megremegett. Lehajtotta a fejét.
– Szübötej az urjankajoktól, nagyuram. – Zavartan helyesbített. – A nemzetből, nagyuram. Én…
Dzsingisz fölemelte a kezét.
– Emlékszem. Mondd el, mire gondoltál.
Szübötej látható erőfeszítéssel visszafojtotta idegességét, és elmondta. Csodálkozott, hogy rajta kívül senki sem gondolt rá. Dzsingisz tekintete annyira szúrta, hogy lesütötte a szemét.
Némán szenvedett, miközben a testvérek gondolkoztak. Egy emberöltőnek tűnő idő múlva Dzsingisz bólintott.
– Beválhat – mondta kelletlenül. Szübötej mintha egy kicsit megnőtt volna.
Negyedik fejezet
– Dzsingisz kán – mormolta Szübötej. – Hallottad ezt a nevet? -A lány szeme kitágult. Szübötej bólogatott. Ritka keserűség jelent meg az arcán.
– Ezer év múlva is beszélni fognak róla, Ánya. Még aztán is. Szübötejt mégsem ismeri senki. Az embert, aki megnyerte neki a csatákat, aki végrehajtotta a parancsait. A Szübötej név csak füst a szélben.
A lány nem értette, de a férfi hangja vigasztaló volt. Szorosabban maga alá húzta a lábait, és összegömbölyödött Szübötej lábánál.
– Most már halott, lányom. Elment. Én maradtam, hogy vezekeljek bűneimért. Azt hiszem, ti, keresztények, megértitek ezt.
A lány üres tekintettel nézte. Épp a megértés hiánya szabadította fel a férfiból azokat a szavakat, amelyek betokozódtak a szíve mélyében.
– Az életem már nem az enyém – mondta halkan. – A szavam semmi. De a kötelesség megmarad, Ánya, amíg szusszal bírjuk. Már csak ez maradt.
19. fejezet
– Azért jöttem, hogy megkérdezzem tőled, Dzsingisz mit tenne. Te ismerted őt.
Szübötej elvigyorodott,…
– A nagyapád nem ismerte a kompromisszumot. Érted, hogy ez mit jelent? Sokan vannak, akik azt mondják: Hiszek ebben, de kitartanak-e a hitben, ha a gyerekeiket fenyegetnék? Nem. De Dzsingisz kitartott volna. Ha azt mondtad volna neki, hogy megölöd a gyerekeit, azt felelte volna, nosza, rajta, viszont légy tisztában vele, hogy irdatlanul sokba fog kerülni neked, mert ő városokat, nemzeteket töröl el, és sose fizetheted meg az árát. Nem hazudott, és ezt tudták az ellenségei. A szava vasból volt. így hát te mondd meg nekem, támogatta volna egy olyan ember kánságát, mint Güjük?
– Nem – mormolta Batu.
– Soha, fiam. Güjük követő, nem vezető. Volt idő, amikor még teutánad is kocogott. Ez nem gyengeség egy ácsnál vagy olyan embernél, aki tetőcserepeket készít. A világ nem állhat csupa vezérkutyából, mert akkor önmagát tépi szét a falka. – Megvakarta a kutyája füle tövét, amitől az felmordult, és boldogan nyáladzott. – Nem igaz, Temüdzsin? – A kutya nyögve lehasalt, és kinyújtotta mellső lábait.
– Dzsingiszről nevezted el a kutyádat? – hitetlenkedett Batu.
Szübötej kuncogott. – Miért ne? Így tartotta kedvem. – Az öregember ismét felnézett. – Az olyan ember, mint Güjük, nem képes változni. Nem határozhatja el egy napon, hogy vezetni fog, méghozzá jól. Nincs benne a természetében.
2. fejezet