Szovjetunió helyszín

Milan Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége
Martin Amis: Találkozások Háza
Szántó Piroska: Forradalmi szvit
Vaszilij Akszjonov: Moszkvai történet
Arthur Koestler: Sötétség délben
Tomas Venclova: Litvánok és…
Valentini Zsuzsa: Borregény
Viktor Jerofejev: Az orosz lélek enciklopédiája
David Mitchell: Szellemírók
Doris Lessing: Az arany jegyzetfüzet
Alekszandr Szolzsenyicin: A pokol tornáca
Csíkszentmihályi Mihály: Flow – Az áramlat
Frederik Pohl: Csernobil
Moldova György: Kádár János
Noam Chomsky: Hatalom és terror
John Keegan: A második világháború
Moldova György: Az utolsó határ
Nyiszli Miklós: Dr. Mengele boncolóorvosa voltam az auschwitzi krematóriumban
Richard Pipes: A kommunizmus
Paul Kennedy: A nagyhatalmak tündöklése és bukása
Sugár András: Ötven év titkai
Tom Clancy: Vadászat a Vörös Októberre
Steve Berry: A borostyánszoba
Valuch Tibor: Magyarország társadalomtörténete a XX. század második felében
Őszentsége a XIV. Dalai Láma: Száműzetésben – szabadon
John Steinbeck: Orosz napló
Gerald Durrell – Lee Durrell: Durrell a Szovjetunióban
Kádas Mária: Kurgáni napló
Wladimir Kaminer – Olga Kaminer: A nagy szovjet fazék
Philip J. Corso – William J. Birnes: A roswelli titok
Szepes Mária: Pöttyös Panni naplója
Moldova György: Aki átlépte az árnyékát
Kőrösi Zoltán: Orrocskák
Vajda Barnabás (szerk.): A XX. század magyar beszédei
Osho: Az egész a változásról szól
Herman Wouk: Forrongó világ
Roger Vadim: Szerelmeim: Bardot, Deneuve, Fonda
Kassák Lajos: Csavargók, alkotók
Szokolay Katalin: Lengyelország története
Csató Tamás – Gunst Péter – Márkus László – Jemnitz János: Egyetemes történelmi kronológia
Abram De Swaan: A nyelvek társadalma
Tom Rob Smith: A 44. gyermek
Martin Amis: Koba, a rettenetes
Ungvári Tamás: A feledés enciklopédiája
Rolf Schneider – Winfried Maass – Anne Benthues – Anna Sorge: A 100 legjobb film
Kukorelly Endre: Rom
Eörsi István: Az ötlábú bárány
Paul Kennedy: A XXI. század küszöbén
Sylvan Fox: A Kennedy gyilkosság rejtelmei
Dmitry Glukhovsky: Metró 2033
Csémy Tamás – Simkó György (szerk.): Nézd, Prága!
Hahner Péter: 100 történelmi tévhit
Rodric Braithwaite: Moszkva 1941
Ormos Mária: Hitler
Andreï Makine: Az ismeretlen
Robert Service: Lenin
Fabiny Tamás: …hogy néki szent házat építs…
Sofi Oksanen: Tisztogatás
Paul Johnson: A modern kor
Tim Weiner: A CIA története
Kirády Attila: Csernobil-vádirat
Alan S. Milward: Háború, gazdaság, társadalom 1939–1945
Fischer Ferenc: A kétpólusú világ 1945–1989
David Irving: Felkelés!
E. J. Hobsbawm: A szélsőségek kora
Sofi Oksanen: Sztálin tehenei
Kaszab Andor: Szovjet-magyar diáklevelezés
Almár Iván: Kozmikus társkereső
Ljudmila Ulickaja: Imágó
Moldova György: Keserű pohár I.
Kulcsár István: Távol Európától
Rainer M. János: Bevezetés a kádárizmusba
Niall Ferguson: Civilizáció
Martin Gilbert: Zsidó történelmi atlasz
Donald Rayfield: Sztálin és hóhérai
Tom Rose: Mindenki szereti a bálnákat
Alexander Canduci: A történelem nagy hazugságai
Radó György: Gorkij élete
Spiró György: Magtár
David Alfaro Siqueiros: Úgy hívtak, hogy „Ezredes úr”
G. Mannerheim: A téli háború
Földes András: Erőss Zsolt – A Himalájánál magasabbra
Dmitry Glukhovsky: Orosz népellenes mesék
Eugen Ruge: A fogyatkozó fény idején
Timothy Snyder: Véres övezet
Ungváry Krisztián: A Horthy-rendszer mérlege
D. Kardos Éva: Vörös alkony
Aida Aznavour-Garvarentz: Öcsike
William J. Spahr: Sztálin hadvezérei
Dés Mihály: Pesti barokk
Zbigniew Brzezinski: Stratégiai vízió
Szirtes I. János: Nyugat-Berlin fal nélkül
Kara György: Mit kell tudni Mongóliáról?
Frisnyák Sándor: Szabolcs-Szatmár megyei útikönyv
Doma-Mikó István: Sógunok, kémek, kamikazék és a magyarszerető király
Robert Littell: Legendák
Oliver Stone – Peter Kuznick: Amerika elhallgatott történelme
Douglas Smith: Az orosz arisztokrácia végnapjai
Tarjányi Péter – Dosek Rita: A felejtés bűne
Andrzej Paczkowski: Fél évszázad Lengyelország történetéből
Jörg Baberowski: Felperzselt föld
Wendy Lower: Hitler fúriái
Vlagyimir Vasziljev: A duplikátor gyermekei
Szvetlana Alekszijevics: Elhordott múltjaink
Naveed Jamali – Ellis Henican: Hogyan lettem orosz kém
Laurent Seksik: Einstein elfeledett fia
Richard Sakwa: Háború a határon
Szvetlana Alekszijevics: Csernobili ima
Szergej Antonov: Sötét alagutak
Donnie Eichar: Halálhegy
Cynthia Swanson: Nővérek könyvesboltja
F. Talizin: Iránon és Irakon át
Kepes András: Világkép
Ziemowit Szczerek: Jön Mordor és felfal minket, avagy a szlávok titkos története
Benkes Mihály – Borsányi György (szerk.): Történelem IV.
Szélesi Sándor – Erdős László: Sztálin
Gabriel García Márquez: Utazás Kelet-Európában
Jussi Valtonen: Nem tudják, mit cselekszenek
Mario Vargas Llosa: Öt sarok
Számvéber Norbert: Páncélosok a Dunántúlon
Tóth Ferenc: Magyar huszárok francia földön
David Autere: Máglyatűz
Tim Marshall: A földrajz fogságában
Böröcz Sándor: Kiáltás a mélyből
Rochus Misch: Az utolsó szemtanú
Daniel Kalder: A pokoli könyvtár
Ian McEwan: A Chesil-parton
Elisabeth Åsbrink: 1947
Georgia Hunter: A szabadság illata
Besenyő János: Magyar békefenntartók Afrikában
Kovács Róbert: Klímaváltozás
Marjane Satrapi: Persepolis
Robert Forczyk: Páncélos-hadviselés a keleti fronton, 1941-42
Sz. Bíró Zoltán: Putyin Oroszországa
Rainer M. János: Tetemrehívás
Kommunisták harca a magyar ifjuság boldog életéért
Anne Applebaum: Vörös éhínség
Simon Sebag Montefiore: Szásenyka
Sofi Oksanen: A kutyafuttató
Walter Tevis: A vezércsel
G. P. Gorskov: Földrengések
Andrew Roberts: Churchill: Kéz a kézben a sorssal
Ronald D. Gerste: Történelmet író betegségek
Orosz István: Páternoszter
Ian Kershaw: A pokolba és vissza
Számvéber Norbert: Ragadozók
Christian Alt – Christian Schiffer: Angela Merkel Hitler lánya
Erich von Manstein: Elveszett győzelmek
Robert Forczyk: Páncélos-hadviselés a keleti fronton, 1943-45
Kádár János: Lenin-Sztálin tanítása a pártról
Stefan Aust – Adrian Geiges: Hszi Csin-ping
Simon Sebag Montefiore: Éjszaka Moszkvában
Prit Buttar: Megtorlás
Tarjányi Péter – Dosek Rita: Dominó
Zsigmond Gábor – Tiborcz István: Dunán és tengeren / On the Danube & on the Sea

Idézetek

Kuszma P>!

Én nem egy olyan Szovjetuniót akartam megismerni, amely berakott hajjal várja a látogatót. Az országokat, csakúgy, mint a nőket, akkor kell megismerni, amikor reggel épp csak kibújtak az ágyból.

45. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Szovjetunió
8 hozzászólás
dontpanic IP>!

…A finnekhez hasonlóan a svédek sem feledkeznek meg egyetlen pillanatra sem hatalmas szovjet szomszédjukról, viszont sokkal kevesebbet törődnek a szovjetek érzékenységével. Nem láttak okot rá, hogy titokban tartsák az ügyet. Tájékoztatták a hírügynökségeket. A hír rögtön címoldalra került. Alig egy órán belül az egész világ tudta, hogy a Szovjetunióban valami nagy nukleáris esemény történt… azaz majdnem az egész világ. A szovjetek nem tudták.

Kapcsolódó szócikkek: Szovjetunió
Kuszma P>!

A szerzési vágy velünk született tulajdonság; a mások által megszerzett dolgok tiszteletben tartása viszont tanult képesség. Mindez jól ismert a gyermeklélektanból. Ebből az következik, hogy ha valamely egyén úgy találja, hogy mások – legyen az a kormányzat vagy a társadalom általában – nem tartják tiszteletben tulajdonjogait, akkor ő sem tartja tiszteletben az azok tulajdonában lévő tárgyakat, sőt mohó vágyat érez irántuk. Pontosan ez történt a Szovjetunióban a kommunista rendszer összeomlását követően, meggátolva a valódi, a tulajdonjogok tiszteletben tartásán nyugvó piacgazdaságra való átállást.

190. oldal, Visszatekintés

Kapcsolódó szócikkek: Szovjetunió
9 hozzászólás
mcgregor>!

1941 márciusa és 1945 októbere között az Egyesült Államok leszállított a Szovjetuniónak 2000 mozdonyt, 11 000 vasúti teherkocsit, kevés híján 3 millió tonna benzint, 540 000 tonna sínt, 51 000 dzsipet, 375 000 teherautót és 15 000 000 pár csizmát és bakancsot. A Vörös Hadsereg amerikai bakancsban, amerikai teherautón rohamozta Berlint. Ezek nélkül hadjárata valószínűleg elakadt volna 1944-ben, valahol Nyugat-Oroszországban.
A csizma és a teherautó lényegesen fontosabb hadfelszerelési cikknek bizonyult, mint az a 15 000 repülőgép, 7000 harckocsi és 350 000 tonnányi robbanóanyag, amit a Lend-Lease szintén eljuttatott a Szovjetunióba; sokkal fontosabbnak, mint a teljes, a háború alatt leszállított brit segítség – 5000 harckocsi, 7000 repülőgép, sőt mint a 114 000 tonna gumi.

162. oldal

robinson P>!

Amikor a Szovjetunió megakadályozza, hogy a kelet-európai országok részesüljenek a Marshall-segélyből, a repedés kelet és nyugat között szakadékká mélyül.

92. oldal

Elisabeth Åsbrink: 1947 Újrakezdés a háború után

Kapcsolódó szócikkek: Szovjetunió
pepege>!

Minden eddigi forradalmat moralizáló dilettánsok csináltak. Jóakaratúak voltak, de a dilettantizmusukba belebuktak. Mi vagyunk az elsők, akik következetesek.
– Olyannyira következetesek – mondta Rubasov –, hogy a föld igazságos elosztásának érdekében tervszerűen hagytuk, hogy egy éven belül ötmillió nagy- és középparaszt haljon éhen a családjával egyetemben. Olyannyira következetesek, hogy az embereket megszabadítandó a kapitalista bérmunka béklyójából, tízmillió embert küldtünk kényszermunkára a sarkvidékre és a keleti őserdőkbe, olyan körülmények közé, amilyenekben az ókori gályarabokat tartották. Olyannyira következetesek, hogy a véleménykülönbségek tisztázásának csak egy módját ismerjük, a halált, legyen szó akár a tengeralattjárók vízkiszorításáról, akár a műtrágyáról, akár a pártnak az Indokínával kapcsolatban követendő irányvonaláról. A mérnökeink állandóan annak tudatában dolgoznak, hogy egy kalkulációs tévedés a börtönbe vagy a vesztőhelyre juttathatja őket; a közigazgatásban dolgozó hivatalnokok kíméletlenül megsemmisítik a beosztottjaikat, hiszen tudják, hogy felelősek a tetteikért, és máskülönben őket semmisítik meg; a költőink stilisztikai vitáikat úgy folytatják le, hogy feljelentik egymást a titkosrendőrségen, mert az expresszionisták a naturalizmust ellenforradalminak tartják, és fordítva. Az eljövendő generációk érdekében a most élőket olyan következetesen tesszük ki a legszörnyűbb nélkülözéseknek, hogy a várható átlagos élettartam egynegyedével csökkent. A forradalom országának létét megvédendő, következetes módon olyan rendkívüli intézkedéseket és átmeneti törvényeket kellett hoznunk, amelyek minden pontban ellentmondanak a forradalom céljainak. A tömegek életszínvonala alacsonyabb, mint a forradalom előtt volt; a munkakörülmények keményebben, a fegyelem embertelenebb, a norma szigorúbb, mint a gyarmati országokban a bennszülött kulié; a halálbüntetés alsó korhatárát tizenkét évre szállítottuk le, szexuális törvényhozásunk prűdebb, mint Angliáé, vezérünket groteszkebb módon bálványozzuk, mint ahogy a kis bajszos paprikajancsit bálványozzák az övéi. A sajtónk és az iskoláink sovinizmust, militarizmust, dogmatizmust, konformizmust és butaságot terjesztenek. A kormány hatalma és önkénye korlátlan, példátlan a történelemben; a sajtószabadságot, a vélemény szabadságát, a mozgásszabadságot olyan alaposan eltörölték, mintha Az emberi jogok egyetemes nyilatkozata soha nem is létezett volna. Mi építettük fel a történelem legnagyobb rendőrállamát, a leghatalmasabb besúgói hálózatot, a testi és lelki kínzás legrafináltabb, tudományosan megalapozott rendszerét. A nyögve szenvedő tömegeket korbáccsal kergetjük egy elméletileg szebb jövő felé, amit azonban csak mi ismerünk. Ennek a generációnak kimerültek az erőtartalékai, kiadott magából mindent a forradalom alatt, kivérzett, ez a generáció már csupán az áldozatává vált hús nyöszörgő, tompa, erőtlen masszája. Ez a következménye a mi következetességünknek.

78-80. oldal

Kapcsolódó szócikkek: forradalom · Szovjetunió
1 hozzászólás
csgabi P>!

A felsőoktatás talán legszebb „ékköve” az Uráli Állami Műszaki Egyetem, amely fennállása nagy részében az Uráli Műszaki Főiskola nevet viselte.
A főiskola 1959-ben – a Szovjetunió sok más oktatási intézményéhez hasonlóan – amolyan reneszánszát élte. A pár éve hivatalba lépett Hruscsov ugyanis enyhülést hozott a sztálini korszak elnyomó kultúrpolitikájához képest. Hruscsov reformja a művészeti, tudományos és sportélet felvirágzásához vezettek a „puhább” posztsztálinizmus politikai éveiben, az „olvadás” néven ismertté vált időszakban.
A művészek, értelmiségiek számára kiadós „öntözéssel” értek föl az évek a kulturális aszály évtizedei után.

36. oldal

Donnie Eichar: Halálhegy A Gyatlov-csoport tragédiájának igaz története

Kapcsolódó szócikkek: 1959 · egyetem · Szovjetunió
csgabi P>!

Jurij Blinov és csapata továbbra is árnyékként követte Igorékat. Blinov, aki később a keresőcsapat odaadó tagja lett, így írt erről a naplójában: „Együtt csináltuk végig az átszállásokat Szerovban, Ivgyelben, Vizsajban, együtt utaztunk vonaton, buszon, teherautón. Más szóval az odautazás még olyan volt, mintha egy csoport lennénk.” Az éjszakát az ivgyeli pályaudvaron töltötték, ahol sokkal szívélyesebbnek bizonyultak a vasutasok, mint Szerovban, majd bevillamosoztak az Ivgyel és a Lozva folyók találkozásánál fekvő városba, amely annak idején aranybányász településként jött létre, majd 1937-ben itt épület meg az Ivgyellag nevű szovjet börtöntábor.
Sztálin titkos, „felturbózott” büntetőtáborairól akkoriban még csak mendemondák keringtek. (A nyugati emberek 1963-ban hallhattak róluk először: ekkor jelent meg Alekszandr Szolzsenyicin Ivan Gyeniszovics egy napja című művének angol kiadása, amelyet később A Gulag szigetvilág követett.) Pedig a Gulag lágerrendszere időben megelőzte Hitler koncentrációs táborait, majd Buchenwald és Auschwitz felszabadítása után még évtizedeken át működött. A szovjet börtönrendszer reformjához végül csak Gorbacsov látott hozzá 1989-ben.

79-80. oldal

Donnie Eichar: Halálhegy A Gyatlov-csoport tragédiájának igaz története

Kapcsolódó szócikkek: gulág · Munkatábor · Szovjetunió
gesztenye63>!

Finnországban sosem beszélnek az ország náci kapcsolatairól, a jelek szerint egyetlen finnek sincs semmiféle bűntudata a Hitlerrel kötött szerződés miatt, és egykori nácikként a finnek sosem érezték kínosnak Izrael bírálatát: minthogy a finnek úgy fogják fel, hogy egy teljesen másik történet részesei. Hősöket csináltak magukból a Dávid és Góliát történetben, amelyben nem szerepelt a holokauszt, és amelyben senki sem volt zsidó. Ebben a sztoriban a finnek szüleinek és nagyszüleinek nemzedéke csaknem odaveszett, és kis híján lenyelte őket a szovjet birodalom, az akkori gonosz óriás, ám a finnek saját hősiességük folytán kikászálódtak a szorongatott helyzetből, feláldozták magukat, hogy a gyermekeik majd szabadon élhessenek.

Magicicadas - Baltimore, MD, USA

Kapcsolódó szócikkek: Finnország · holokauszt · Izrael · Szovjetunió
Ezüst P>!

A hidegháború során a két fő ellenfél, az Egyesült Államok és a Szovjetunió kerülték a közvetlen konfrontációt, és ehelyett több pótháborút vívtak Afrikában, Afganisztánban és máshol. A hideg béke emez új korszakában az Ukrajna-válság is egy ilyen pótháborúvá vált.

292. oldal

Richard Sakwa: Háború a határon Ukrajna üllő és kalapács között