!

szorongás fogalom

Yrsa Sigurðardóttir: Az utolsó rítus
Oliver Sacks: Fél lábbal a földön
Nádas Péter: Saját halál
Szepes Mária: A mindennapi élet mágiája
Anna Gavalda: Együtt lehetnénk
Havas Henrik: Gaszner és Rihmer főorvos elmeosztálya
Paul Tillich: Létbátorság
Fritz Riemann: A szorongás alapformái
Szepes Mária: A Vörös Oroszlán
Eckhart Tolle: A most hatalma
Tringer László: A pszichiátria tankönyve
Agatha Christie Mallowan: Így éltünk Mezopotámiában
Charlotte Brontë: Villette
Varga Domokos: Kölyökkóstolgató
Őszentsége a XIV. Dalai Láma – Howard C. Cutler: A Boldogság esszenciája
Martin Heidegger: Útjelzők
Hankiss Elemér: Az emberi kaland
Köpeczi Béla (szerk.): Az egzisztencializmus
Wass Albert: Az utolsó lámpás
Tari Annamária: Sejtem…
Benedek István: Beszélgetés ideges emberekről
Csernus Imre – Kádár Annamária – Pál Ferenc – Popper Péter: Sors és önismeret
Verena Kast: Búcsú az áldozatszereptől
Elisabeth Lukas: Szabadság és identitás
Hellmuth Benesch: Pszichológia
Benedek István: Ideges emberek
Popper Péter: Lélekrágcsálók
Patrick Modiano: Augusztusi vasárnapok
Jules McAllister: Több ezer szó, több ezer ölelés…
Paul Feyerabend: A módszer ellen
Marek Šindelka: Hiba
Arthur Schopenhauer: Pesszimista írások
Máté Gábor: A test lázadása
Clare Sainsbury: Marslakó a játszótéren
Tuija Välipakka – Arja Lehtosaari: A lélek meggyilkolásának száz módja
Feldmár András: Ébredések
Mathias Malzieu: A szív mechanikája
David Foenkinos: Nathalie második élete
Almási Miklós: A szerelem lehetetlensége
Szokoly Tamás: Nem történt semmi
Simon Márton: Polaroidok
Pacskovszky Zsolt: Szabadesés
Farkas Lívia: Ennél zöldebb nem lesz!
Kiss Dénes: Kék kék kék
Szondy Máté: Hogyan tudnék továbblépni?
Irvin D. Yalom – Ginny Elkin: Minden nappal közelebb
Anna Gavalda: Édes életünk
Oprah Winfrey: Amit biztosan tudok
Luis Carlos Montalvan – Bret Witter: Új élet Keddtől!
Szendi Gábor: Az önértékelés csapdájában
Gyermek enciklopédia – A macskák
Giulia Enders: Bélügyek
Almási Kitti: Bátran élni
Nádasdy Ádám: A vastagbőrű mimóza
Lev Tolsztoj: Elbeszélések
Bartis Attila: A vége
Füredi János (szerk.): Pszichoterápiás esettanulmányok
Esterházy Péter: Hasnyálmirigynapló
Győrffy Ákos: A hegyi füzet
Matt Haig: Miért érdemes életben maradni?
Kun Árpád: Megint hazavárunk
John Corey Whaley: Nagyon logikátlan barátság
Puzsér Róbert – Farkas Attila Márton: Apu azért iszik, mert te sírsz!
Izsó Zita – Bach Máté: Pesti nő
Tari Annamária: Bátor generációk
Corinne Sweet: Nyugalomnapló
Sarah Tomley: Mit tenne Freud?
Tanya Goodin: Off.
Mark Manson: A „Lesz*rom” rafinált művészete
Sarah Ivens: Erdőterápia
Sik Domonkos: A szenvedés határállapotai
Fredrik Backman: Egymás ellen
Charlotte Lucas: A tökéletes év
Cserna-Szabó András: Az abbé a fejével játszik
Szigeti Ildikó: PszichoBiznisz
Dean Burnett: Az idióta agy
Bartis Attila: Az eltűnt idő nyoma
Bella Mackie: Fuss tovább!
Lori Gottlieb: Akarsz beszélni róla?
Fredrik Backman: Hétköznapi szorongások

Idézetek

>!
h_fanny

235
Nem vers,
csak tanítom beszélni a
szorongásaimat.

43. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szorongás
>!
Chöpp 

Nem hiszek abban, hogy az élet valódi terheit át lehet ruházni egy másik emberre. Az én szorongásomat nem enyhíti az, hogy maga együtt érez velem.

59. oldal, Lélekrágcsálók: a szorongás, a félelem és a pánik

Popper Péter: Lélekrágcsálók Válogatás Popper Péter legjobb előadásaiból

Kapcsolódó szócikkek: szorongás
1 hozzászólás
>!
DaTa

(Vekerdy Tamás mesélt anno Kun Miklósról, a néhai pszichiáterről, aki egyszer csak a paranoia jeleit vélte magán felfedezni. Úgy érezte, mintha valaki követné, figyelné hátulról – ilyenkor hirtelen megfordult, de nem volt egyértelmű a helyzet. A lakásával szemben volt egy telefonfülke, ahova időnként bement valaki telefonálni, ő pedig úgy érezte, hogy ez az ember őt hallgatja le. Ekkor elment egy kollegájához, és elpanaszolta neki: lehet, hogy kezd megbolondulni. A kolléga azt válaszolta, hogy talán csak átmenetileg feszült, várjon még két-három hetet, és figyelje meg az állapotát. Kunnak viszont olyan „szerencséje” volt, hogy hamarosan becsöngettek hozzá éjszaka, és elvitte az ÁVÓ. Azt mondta: az első pillanatban hihetetlen megkönnyebbülést érzett, hogy mégsem őrült, és nem kell tovább szorongania.)
A szorongás ugyanis megbénít minket, beárnyékolja a mindennapjainkat, nem engedi, hogy önfeledten éljük meg a pillanatot, hiszen azt érezzük, hogy biztosan valami rossz fog történni.

82. oldal

Almási Kitti: Bátran élni Félelmeink és gátlásaink leküzdése

Kapcsolódó szócikkek: szorongás · Vekerdy Tamás
4 hozzászólás
>!
Bea_Könyvutca P

Szorongás. Egy láthatatlan uralkodó.

243. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szorongás
>!
Sárhelyi_Erika I

Valójában minden egyes szelfi, amit készítünk, az összes jól sikerült naplementénk vagy a tegnapi vacsoránk képe, amit elraktározunk a felhőben, valamiképp az életünk kitrerjesztéséről szól a fizikai elmúlásunk utáni időkre. (…) Az összes jól tárolt, vigyorgó szelfink ellenére egy hét alatt többet szorongunk, mint bármelyik kétszáz esztendővel ezelőtti felmenőnk egész életében.

100. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szelfi · szorongás
>!
Bélabá

A Vakok Intézeténél egyszer csak megkérdezte, hogy szerintem Jonas Persson az Úrvacsorában tényleg azért lőtte főbe magát, mert félt a kínaiaktól? El tudom azt képzelni, hogy egy Isten háta mögötti svéd faluban egy halász olvas egy újsághírt, hogy a kínaiak gyűlöletre nevelik a gyerekeiket, meg hogy nemsokára atombombát készítenek, és ez olyan szorongással tölti el, ami végül öngyilkosságba kergeti?
El tudom képzelni, mondtam. A szorongás olyan, mint a kutya. Addig megy, szimatol, ás, amíg nem talál magának egy csontot. Hiába nincs rajta hús, hiába nem lakhat jól vele, talán még el se tudja rágni. Mégis vicsorog, ha bárki el akarja venni tőle. Ölni tudna érte.

Kapcsolódó szócikkek: szorongás
>!
Chöpp 

Azzal mentem ki a folyosóra, hogy megmeneküljek attól, ami kínoz. De ez a valami kijött utánam, és mindent elhomályosított. Szorongásom nem csökkent, sőt inkább fokozódott. „Micsoda bolondság – korholtam önmagamat. – Utóvégre is: mitől félek?”
„Tőlem – válaszolt egy hang: a halál.”

564. oldal Egy őrült naplója

Kapcsolódó szócikkek: szorongás
>!
ethnan

A nyomornak, a kitaszítottságnak és a szorongásnak csak üressége van. A szegénység csodálatos. Az ember valójában nem lehetne más, mint szegény. Csak a legszükségesebbekkel rendelkezzen. A lelki szegény az, aki birtokolja a legszükségesebbet, és tudja, hogy minden más felesleges és jelentéktelen. A szegénység az ember természetes állapota. Isten az embert szegénynek teremtette. Szegénynek lélekben és szegénynek anyagi javakban. A szegénység mint eredendő, természetes emberi létállapot rettenetesen hiányzik a világból. Ami a helyét átvette, ami a helyébe furakodott, leírhatatlan. A szegénység nem nélkülözés, hanem annak a belátása, hogy végső soron csak egyvalami kell. Mindig csak egyvalami. Ha ez az egyvalami nem a miénk többé, nem léphet más a helyébe, csak a semmi. A világnak alapvetően nem a szegénységgel kell szembenéznie, hanem a semmivel. A nyomor és kitaszítottság már ebből a semmiből következik, és nem a szegénységből.

17. oldal

Kapcsolódó szócikkek: nyomor · szegénység · szorongás
1 hozzászólás
>!
Szelén P

Az egyszerű létezés helyett hajlamosak vagyunk az aktivitást, a teljesítményt hajtani, és ezzel óriási terhet veszünk magunkra. Lehetetlen elvárásoknak próbálunk megfelelni, pedig az, ahogyan a jelzőjük is mutatja, lehetetlen – mi mégis megfeszülünk, csak hogy elérjünk minden valószínűtlen célt.

A szorongás egyik ellenszere éppen az, hogy megtanuljunk egyszerre csak egyetlen dolgot csinálni. Azaz megtanuljunk arra az egy dologra összpontosítani, amit éppen csinálunk, ahelyett hogy közben azon tépelődnénk, mi mindent nem végeztünk el, vagy mi minden vár még ránk.

Csak létezz! (HVG Könyvek, 2018)

Corinne Sweet: Nyugalomnapló Szorongásoldó gyakorlatok – bárhol, bármikor

Kapcsolódó szócikkek: szorongás
>!
Poufsouffle

„Az élet elfogadása azt jelenti, hogy az elkerülhetetlen szenvedést, szorongást és bűntudatot, mint a létezés lényegi részét merjük üdvözölni.”
Van Deurzen szerint a szenvedés emberi teljesítmény, az azt kísérő szorongás és bűntudat pedig arra motivál, hogy mélyebben magunkba nézzünk, és észrevegyük, min szeretnénk változtatni ahhoz, hogy igazán hitelessé váljunk.

1. fejezet, Milyen vagyok? - Miért mindig velem történik ez? (HVG Könyvek, 2018)

Sarah Tomley: Mit tenne Freud? Megoldások hétköznapi problémáinkra a legnagyobb pszichoterapeutáktól

Kapcsolódó szócikkek: bűntudat · elfogadás · szenvedés · szorongás