Szörnyeteg Lajos személy
Idézetek
– Csend legyen! – kiáltott Mikkamakka. – Ki következik?
– Én – mondta Vacskamati. – Egy egészen rövid verset írtam.
– Halljuk!
Szerda ablakában
csütörtök ül,
és ordít
csütörtökül.
Egy darabig csend volt, aztán Szörnyeteg Lajos megkérdezte:
– Miért csütörtökül ordít?
– Mert csütörtök – mondta Vacskamati –, ha péntek lenne, péntekül ordítana.
– Idegen nyelveket nem tud? – akadékoskodott Bruckner Szigfrid.
– Nem – mondta Vacskamati –, ez egy műveletlen csütörtök.
Dömdö-dömdö-dömdödöm
Legelsőnek Szörnyeteg Lajos készült el a verssel. Föl is állt, hogy elszavalja.
A múltkor Mikkamakkával
Fát vágni mentünk az erdőre,
De olyan szerencsétlenül dőlt
A fa, hogy Dömdödöm alászorult.
Huhú, fiúfütty, lengettek, rengettek, fütyörésztek, fityirésztek a többiek.
– Ez nem vers, kikérem magamnak! – dühöngött Bruckner Szigfrid.
– Hallod, Mikkamakka, azt mondja, nem vers?! – méltatlankodott Szörnyeteg Lajos.
Mikkamakka ráncolta a homlokát.
– Hát bizony – mondta aztán –, kedves Lajos, ez tényleg nem vers.
– Miért – lobogtatta a papírját Szörnyeteg Lajos –, amikor a sorok szépen egymás alá vannak írva, és minden sor nagybetűvel kezdődik? Akkor miért nem vers?
Mikkamakka elgondolkozott, vakarta a feje búbját. Valami okosat akart kisütni. Ki is sütött, mert amikor Szörnyeteg Lajos harmadszor kérdezte, hogy miért nem vers, rávágta:
– Csak!
És lássuk be, igaza volt.
Dömdö-dömdö-dömdödöm című fejezet
– Csend legyen! – kiáltott Mikkamakka. – Ki következik?
– Én – mondta Vacskamati. – Egy egészen rövid verset írtam.
– Halljuk!
Szerda ablakában
csütörtök ül,
és ordít
csütörtökül.
Egy darabig csend volt, aztán Szörnyeteg Lajos megkérdezte:
– Miért csütörtökül ordít?
– Mert csütörtök – mondta Vacskamati –, ha péntek lenne, péntekül ordítana.
– Idegen nyelveket nem tud? – akadékoskodott Bruckner Szigfrid.
– Nem – mondta Vacskamati –, ez egy műveletlen csütörtök.
119-120. oldal
– Már elnézést – rebegte Szörnyeteg Lajos –, akkor mikor mostál te fogat?
– Majd én megmondom, mikor! – rikoltotta Aromo. – Mikor a hírt a birka nyírta, mikor a róka volt a tyúknak a legjobb móka, mikor a szamár volt a számtantanár, mikor egy pálcán kézen állt a fálcán, és mikor a récék voltak az észmércék.
A fájós fogú oroszlán
Szörnyeteg Lajos konokul lehajtotta a fejét.
– Akkor se láttam még soha egy darab pomogácsot sem.
Aromó csípőre tette a kezét, odaballagott Szörnyeteg Lajos elé.
– Miért, talán bumerángot láttál már? Vagy hangyászsünt, kacsacsőrű emlőst, huszonnégy karátos aranyat, harisnyakötőt, gőzkalapácsot, bálnát, anakondát, hexencsúzt, lámát, bálombökit és guttermuttert? Láttál? Nem láttál! És mégis létezik valamennyi.
– Akkor sem láttam még soha egy darab pomogácsot sem.
Aromo csípőre tette a kezét, odaballagott Szörnyeteg Lajos elé.
– Miért, talán bumerángot láttál már? Vagy hangyászsünt, kacsacsőrű emlőst, huszonnégykarátos aranyat, harisnyakötőt, gőzkalapácsot, bálnát, anakondát, hexencsúzt, lámát, bálombökit és guttermuttert?
Gyere haza, Mikkamakka
– Képzeld, Mikkamakka – újságolta Vacskamati –, Szörnyeteg Lajost gyötri az álmosság. Már mindenfélét kitaláltunk álmosság ellen. Bukfencezett, forró-hidegben fürdött, majdnem kutyabengét evett, koplalt, fát vágott, most meg majd mondókát mond…
– Dehogy mond, dehogy – mosolygott Mikkamakka.
– De mit csináljak – siránkozott Szörnyeteg Lajos –, amikor úgy szenvedek az álmosságtól?!
– Hát aludj – mondta Mikkamakka –, feküdj le és aludj!
Valamennyiük szája tátva maradt.
– Jé, hogy erre nem gondoltam – suttogta elámulva Szörnyeteg Lajos, s azon nyomban le is feküdt, azon nyomban el is aludt, hirki-horki-horkolászott.
A többiek meg lábujjhegyen, csöndeskén, óvatosan.
Nagyon büszkék voltak. Megmentették Szörnyeteg Lajost.
Lám, nem gyötri már az álmosság szegényt.
Szörnyeteg Lajos jaj de álmos
Kiráncigálta Szörnyeteg Lajost a zuhany alól, adott neki két szelíd kis pofont, hogy magához térjen.
– Szó sem fér hozzá – mondta neki –, hogy itt csak egyetlen dolog segít. A kutyabengekéreg. Rágicsáljál kutyabengekérget, és egyszeriben elmúlik az álmosságod.
Az utolsó mondatot már hallotta Ló Szerafin, a kék paripa, Nagy Zoárd, a lépkedő fenyőfa meg Bruckner Szigfrid, a kiérdemesült cirkuszi oroszlán is. Merthogy a nagy zajongásra előkászálódtak a hűvösből.
– Még hogy kutyabengekérget álmosság ellen! – szólt közbe rögtön méltatlankodva Ló Szerafin. – Tudod te, Aromo, hogy mire való a kutyabengekéreg?
– Hogyne tudnám – mondta hetykén Aromo –, mire való lenne?! Hashajtó.
– És te hashajtóval akarod elmulasztani az álmosságát?! – háborogtak a többiek.
– Persze – mondta Aromo –, amíg megy a hasa, úgysem tud elaludni. Világos, nem?
26. oldal
– Hát, kérlek szépen – kezdett bele –, a pomogácsok kétszer akkorák, mint egy elefánt. Öt lábuk van, és öt kezük. S mind az öt kezükben egy-egy gyilok.
– Micsoda? – kérdezte zöldre váltan Szörnyeteg Lajos.
– Gyilok. Azaz gyíkleső. Vagyis békanyúzó – magyarázta Vacskamati.
Gyere haza, Mikkamakka
