Szonja személy

Manna OWell: Drog volt

Idézetek

Cicu>!

Nevetgélve léptünk a suli területére, és nem győztük kapkodni a fejünket az őrült megnyilvánulásokat produkáló, alkoholos boldogságmámorban úszó fiúk után. Szonja is nagyon elemében volt, szemérmetlenül szórta a bókokat, habár egy pillanatig sem akart komolyan ismerkedni.
– Helló, Mr. Adonisz! – kacsintott rá az egyik srácra, és szemei már kutatták is a következő pácienst. Leszel az exem? – kérdezte egy másiktól, és választ sem várva suhantunk tovább. Szonja, ahogy ő fogalmazott, nem a szerelemben, hanem a szédítésben hitt, és hamar a férfitekintetek kereszttüzébe is került. Kihívó külseje mellett főként azért, mert úgy vonult a járdán, mintha kifutón volna.
– A szépség nem minden, drágáim! – okított minket magabiztos mosollyal, miközben középre furakodva belénk karolt.
– Mert ha úgy mész végig az utcán, hogy csúnya vagyok és értéktelen, akkor úgy is néznek majd rád az emberek. De – pattant nyelvén a két hang – ha úgy mész végig az utcán, hogy hiszek magamban, mosolygok, és szép vagyok úgy, ahogy vagyok, akkor az emberek is szépnek látnak majd, még ha nem is olyan előnyös külsővel áldott meg az ég!

75-76. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Borsika · Fellegi Lora · Szonja
1 hozzászólás
Cicu>!

Nevetve dulakodtunk a paplan alatt. A többiek rólunk beszéltek valamit, de nem tudtam figyelni Zalán miatt.
– Perverzkéim, mi most lelépünk! – Szonja bejelentésére megmerevedtünk harc közben.
– Lora jelezz, ha megfogdoztak és a barátodon is lesz végre póló!
Lábdobogás, fojtott nevetés, aztán az ajtó becsukódott. Zalán kidugta a fejét a búvóhelyről.
– Na, végre! – vigyorgott, lejjebb húzta a takarót, és már le is akart támadni.
Gyanakodva fogtam meg felém lendülő állkapcsát, hogy ne tudjon megcsókolni.
– Te végig erre játszottál?
Zalán hátrarántotta a fejét, hogy kiszabaduljon a szorításomból, de újra elkaptam az állkapcsát, amikor hozzám hajolt. Ezúttal mindössze pár centire sikerült megakadályoznom.
Duzzogva szentelte végre figyelmét a kérdésnek.
– Jó, hát kicsit zavarba hoztam őket, hogy feleslegesnek érezzék magukat – vallotta be nagylelkűen. – Perelj be! Most pedig, le azzal a szoknyácskával! – nyalta körbe a száját kéjes vigyorral.
Önfeledtem nevettem fel.
– Kizárt!

148-149. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Fellegi Lora · Szonja · Vad Zalán