szomorúság fogalom

– Belehalni a szomorúságba? – csodálkozott a banya. – Először hallok ilyet. Nagyon furcsa lett ez az intéző, ha ilyen halál fenyegeti!
– Hát igen – felelte Liina. – És én éppen emiatt szeretem őt. Annyira szeretem, banya, hogy már fáj. Érted?
A banya sóhajtott, levett a polcról egy szárított egeret, és elkezdte körmével lehámozni a bőrét.
– Azt hiszem, igen – mondta. – Persze én csak egy öregasszony vagyok, meg még farkam is van, de talán én is vártam valamikor, hogy egy legény felmásszon hozzám a padlásra.
– És felmászott? – kérdezte Liina.
A banya megrázta a fejét és köhögött.
– Eszembe jutott egy szerelmi bűbáj, amiről anyám mesélt- mondta végül, amikor kiharákolta magát. – Verejtéket kell venned a hónod alól, összekeverni a szaroddal, és megetetni a legénnyel. Az segít.
Liina ránézett a banyára.
– Te kipróbáltad? – kérdezte.
– Nem – felelte a banya.
– Hát én se fogom – mondta Liina.
A banya megsimogatta a haját.
– Szegény gyermekem – mondta, és kezdte felaprítani a megpucolt egeret. – Tényleg nagyon szereted őt… De te fiatal vagy és szép, neked nincs farkad. Talán még az ágyadba csalhatod a fiút. Kérsz egérteát? Attól majd megnyugszol.

150–151. oldal - November 20. (Valo-Art, 2004)

Semmilyen igazság nem vigasztalhat abban a fájdalomban, melyet a szeretett lény halálakor érzünk. Nincs az az igazság, őszinteség, erő, kedvesség, amely kigyógyíthatna a szomorúságból. Nem tehetünk mást, mint túléljük valahogy a szomorúságot, tanulunk belőle valamit, aztán rájövünk, hogy amit tanultunk, annak semmi hasznát nem vesszük a következő, váratlanul ránk törő fájdalommal szemben.

393. oldal