szomorúság fogalom

A guaraní nyelvben nincs szomorúság: a szavak úgy szólalnak meg, mintha most mondanák ki őket először, mintha most születnének.

326. oldal (Magvető, 1975)

– Milyen színű a szomorúság? – kérdezte a csillag a cseresznyefát, és megbotlott egy felhőfoszlányban, amely gyorsan tovább szaladt. – Hallod? Az kérdeztem, milyen színű a szomorúság?
– Mint a tenger, amikor magához öleli a napot. Haragosan kék.
– Az álmoknak is van színe?
– Az álmoknak? Azok alkonyszínűek.
– Milyen színű az öröm?
– Fényes, kis barátom.
– És a magány?
– A magány az ibolya színét viseli.
– Mennyire szépek ezek a színek! Küldök majd neked egy szivárványt, hogy magadra teríthesd, ha fázol.
A csillag behunyta a szemét, és a végtelennek támaszkodott. Egy ideig így maradt, hogy kipihenje magát.
– És a szeretet? Elfelejtettem megkérdezni, milyen színű a szeretet?
– Pont olyan, mint az Isten szeme – válaszolta a fa.
– Na és a szerelem?
– A szerelem színe a telihold.
– Vagy úgy. A szerelem színe megegyezik a holdéval! – mondta a csillag.
Majd messze az űrbe bámult. És könnyezett.

85-86. oldal

Az emberek a legtöbb energiát többnyire egyetlen hangulatuk leküzdésére fordítják, s ez a szomorúság.

110. oldal A szenvedély rabjai

Amilyen elterjedt szokás azt hinni, hogy a fájdalom és a szomorúság minden körülmények közt kerülendő, olyan gyakran hiszik azt az emberek, hogy a szeretet minden konfliktus hiányát jelenti.

132-133. oldal

Az embert januárban gyakran megcsalják az érzékei. Ilyenkor minden baljósabbnak hat. Ünnepek utáni szomorúság, ami visszamenőleg érvénytelenít mindent, és nem következik belőle semmi.

Bárcsak valaki elárulta volna ezt az egyszerű, mégis oly bonyolult igazságot: akkor is lehetsz szomorú, ha rendben mennek a dolgaid. De lehetsz szorongó és fájdalmasan tompa is. Akkor sem irányíthatod az agyadat és gondolataidat, ha éppen minden tökéletesen alakul.

237. oldal

A szomorúság a lélek elidőzése az időben.

69. oldal Bekezdések 1988-90