szomorúság fogalom

Én nem bánnám, ha néha-néha meglátogatna a Szomorúság. Mondjuk, havonta egyszer. Vagy inkább félévenként. Elüldögélhetne itt. Még be is sötétítenék a kedvéért. Összehúznám magam. És sajogna, sajogna a szívem.

Bemutatkozunk

Nagyon más fényes nappal sírni, ez a szomorúságnak egy egészen más foka.

85. oldal

– A szomorúság olyan, mint egy útvesztő. Az ember tesz egy-két butaságot útközben, de végül mindig megtalálja a kiutat.

163. oldal

A szomorúság nem olyan súlyos, mint a bűntudat, de sokkal többet vesz ki az emberből.

312. oldal

Így van ez: a szomorúság is elmúlik, a kín, a kétségbeesés is illanó, éppúgy, mint az öröm, elmúlnak mind, elhalványulnak, mélységük, értékük veszendő, s végül beköszönt az az idő, mikor hiába tűnődünk, nem jut eszünkbe, mi is volt, ami egykor annyira fájt.

275. oldal

Az életben fontosak az ellentétek. Azért tudjuk megérteni a fény mibenlétét, mert összehasonlítjuk azzal, amit sötétségként ismerünk. Az édes édesebbnek tűnik, ha valami keserű után esszük. Ugyanez a helyzet a szomorúsággal. Fontos, hogy megtapasztaljuk a szomorúságot, hogy magunkévá tegyük, és ezáltal valóban megismerjük a boldogságot.

283. oldal

A guaraní nyelvben nincs szomorúság: a szavak úgy szólalnak meg, mintha most mondanák ki őket először, mintha most születnének.

326. oldal (Magvető, 1975)

A szomorúságban a dolgok egy fájdalmas szépségben jelennek meg. A szépség valamennyi formája közül a szomorúságból megszülető szépség áll a legközelebb hozzám. Nehéz lenne megmondani, hogy miért. Az örömben megjelenő szépség számomra szorosan összefügg a győzelemmel és a győztessel, én pedig sem a győzelemmel, sem a győztessel nem tudok mit kezdeni. A győzelmet tulajdonképpen nem is értem. A győztes nevetésének szépsége nekem nem mond semmit. Számomra minden győzelem szomorú.

217-218. oldal