szomorúság fogalom

Amikor szomorú vagy, legyen bátorságod ezt mondani magadnak. „Bármilyenek is az érzéseim, ezek mind elmúlnak: még ha visszatérnek is, nem tarthatnak soká.” Ha nem hosszabbítod meg készakarva, akkor veszteségérzeted, minden bánatod természetes módon elenyészik és eltűnik.

Seb a szomorúság, amely vérzik minden érintésre, a szeretetéén kívül, sőt véreznie kell újból még ennek érintésére is, bár nem a fájdalomtól.

De Profundis

Mazochista élvezettel adja át magát a melankolikus a szomorúságnak: mindig van a léleknek egy olyan tartománya, ahová senkinek nincsen belépése. E tartomány „befelé” tágul; minél erősebb a külső szorítás, annál kijjebb tolódnak a belső határok.

Én nem bánnám, ha néha-néha meglátogatna a Szomorúság. Mondjuk, havonta egyszer. Vagy inkább félévenként. Elüldögélhetne itt. Még be is sötétítenék a kedvéért. Összehúznám magam. És sajogna, sajogna a szívem.

Bemutatkozunk

A szomorúság néha a nyugodtság látszatát mutatja, miközben alattomosan falatozik a lelkünkből.

279. oldal

    Ha a boldogságot ellentétével akarjuk definiálni, akkor nem a szomorúsággal, hanem a depresszióval kell szembeállítanunk.
    Mi a depresszió? Képtelenség az érzésre, olyan, mintha meghaltunk volna, miközben testünk még él. Képtelenség az örömre és a szomorúságra. A depressziós ember kifejezetten megkönnyebbülne, ha képes lenne a szomorúságra. (…) Ha a boldogságot a depresszió ellentéteként kívánjuk definiálni, akkor közelítjük Spinoza öröm- és boldogságmeghatározását, amely ezt olyan erős vitalitásérzés állapotának tartja, amelyben összeolvad az a törekvésünk, hogy megértsük embertársainkat, és hogy egyek legyünk velük. (…) A boldogság azt jelenti, hogy behatolunk a valóság legmélyére, hogy felfedezzük önmagunkat, és egyszerre érezzük magunkat másokkal egynek és tőlünk különbözőnek. A boldogság az intenzív belső aktivitás állapota, és a növekvő életerő élménye, amely úgy valósul meg, hogy produktívan kötődünk a világhoz és saját magunkhoz.

183. oldal

A szomorú arc nem előkelő! Csak unottnak kell látszani… Ha szomorú, elárulja, hogy valamije hiányzik; hogy valami nem sikerült. Elárulja, hogy alulmaradt. De ha unatkozik, környezete maradt alul, amely nem tudja magát szórakoztatni. Értse meg, kedvesem, hogy milyen súlya van a megvetésnek!

Strasbourg

11. fejezet

Ne felejtsd el, hogy a bánat is szolgál valamilyen célt! Teljesen természetes, ha átéled ezt az érzelmet, de nem szabad hagynod, hogy éjjel-nappal uralja a gondolataidat. […]

Mivel én intenzív lelki életet élek, ilyen időkben a hitemhez fordulok. Ám (talán meglepő módon) a könyvelői jártasságom egy gyakorlatiasabb megközelítést is lehetővé tesz. Ha azt mondod, hogy nincs benned remény, akkor az azt jelenti, hogy úgy gondolod, annak az esélye, hogy bármi jó történhet még veled az életben: zéró.

Zéró? Azért ez elég durva, nem gondolod? A jobb napokba vetett hit azonban oly elvitathatatlan, hogy számomra sokkal valószínűtlenebbnek tűnik abban hinni, hogy a napjaid soha nem fognak jobbra fordulni.

2. KAROK NÉLKÜL, LÁBAK NÉLKÜL, KORLÁTOK NÉLKÜL

VII.
A szomorúság megokosítja az embert, már csak azért is, mert ilyenkor nem siet sehová, nem kapkod ezerfelé, így még a világon is rajtafelejtheti a szemét.

6. oldal (Interart, 1989)