Szombathely helyszín

     – Rendben, Cortez tehát francia légitársas… – írta fel a jegyzetfüzetébe, majd felkapta a fejét. – Esetleg Párizsba?
     – Esetleg – bólintott Cortez.
     – Ahogyan Reni? – szaladt fel Haller szemöldöke majdnem a hajáig.
     – Ahogyan Reni – ismételte Cortez.
     – Öhm. Nos… hát…
     – Igen, szerintünk is kúl. Cortez, Reni, Reni francia barátnője és Elton John összeköltöznek – mondta Ricsi.
     – Hülye – szaladt ki a számon. – Nem Elton John. Jean-Luc.
     – Felőlem – dobott hozzám egy tollat.
     – Gyerekek ez pompás – csillant fel az ofő szeme. – Nagyszerű. És Richárd, ha már így felszólaltál. Megtudhatnám a terveidet?
     – Ja. Alapítok egy új bandát. Rocksztár leszek.
     – Értem. És esetleg valami komolyabb?
     – Hé. Az ofő nem hisz a tehetségemben? Csiszolatlan gyémánt vagyok! – hőbörgött Ricsi.
     – Elhiszem, Richárd, azonban örülnék, ha a zenélés mellett egy másik célodról is hallanék.
     – Cuccolok Szhelyre.
     – Mi? – hüledezett Kinga.
     – Szhely? Ez pontosan mit takar? – kérdezte Haller.
     – Szombathely – motyogta Virág elvörösödve.
     – Mi ez, a halhatatlan szerelmek osztálya? – akadt ki Kinga teljesen. – Nektek agyatokra ment a romantika?

     – Nem tudok dönteni – mondta gondterhelten, én pedig kérdőn néztem rá. – Szerinted ki a leghelyesebb a Vámpírnaplókban?
     – Nem tudom – nevettem el magam. Igen, Virágnak ilyen problémái szoktak lenni. – Te, figyelj csak – váltottam témát cselesen.
     – He? – kérdezte, és egyujjas kesztyűjével megpróbálta megvakarni az orrát.
     – Nem is tűnik olyan rossz ötletnek az a Szombathely… – kezdtem.
     – Ajj. Ne már.
     – Virág, csak hallgass meg. Az a szak tényleg nagyon neked való. Büszke lennék rád, ha felvennének. Gondolj bele. Csak olyat tanulnál ezentúl, ami érdekel. Amiben jó vagy.
     – De Reniii, nem érted, hogy messze van? Nem akarok több ezer kilométerre lenni tőled – sóhajtotta.
     – Virág, ugye nem tudod, hol van Szombathely?
     – Hát, izé. Messze.
     – Kábé 200 kilométer – simítottam meg a karját.
     – Jaaa! De… de mi lesz velem? Veled? Velünk? A többiekkel?
     – Sajnos – suttogtam –, ha itt végzünk, mindenki megy valamerre. Ilyen már nem lesz, hogy mind együtt vagyunk. Ez a gimi miatt volt.
     – De én nem akarom!
     – Én sem. De ez ellen nem tudunk mit tenni.

Szombathely: 5/5 – csak egy jó tanács a város lakosainak. Reszkessenek, mert a raszta, a hippilány és két elvetemült oda tart, hogy alapjaiban felforgassanak maguk körül mindent. A rockerek esetében pedig nemcsak mindent, hanem mindenkit is. ☺

Még a szekrényembe pakoltam, és üdvözöltem a belső ajtóra ragasztott Shakespeare-t, amikor az a-s lányok csordája elhaladt mellettünk. Illetve, az a jobbik eset, amikor elhaladnak, ma azonban megálltak. Sejtettem. A Szent Johanná-sok nagyon tudnak titkot tartani, azonban, amikor kiderül, körülbelül negyven másodperc alatt végigsöpör a hír az épületen, mint valami szélvihar. Így történt, hogy Edina már tudott arról, hogy Cortez nemhogy nem lesz szingli szeptembertől, de még csak Budapesten sem lesz.
    – Pfff – fújtatott rám. Akkor neki is jó reggelt. – Most frankón elrángatod magaddal Párizsba? – kérdezte, erősen „gyűlöllek!” arckifejezéssel.
    – Nem. Magától jön – feleltem halkan. Edina arcát nézve úgy döntöttem, hogy a rángó szemhéja helyett inkább megcsodálom a tökéletes sminkjét, ha már egyszer lemerevedett előttem.
    – Persze. Lopd el. Vidd csak el magaddal – hápogott idegbajosan. Mi? Mit lopok? Vagy mi van? Azt hiszem, Dinának kezd az agyára menni a gimi.
    Virággal kérdőn összenéztünk, és láttam rajta, hogy alig bírja visszatartani a nevetést. Dina, mint valami ragadozó, azonnal észrevette a sumákolást, és Virágra fröcsögött.
    – Te meg mit röhögsz? Ha jól tudom, Szombathelyre mész.
    – Ühüm – vigyorgott Virág.
    – És mi lesz a barátoddal?
    – Izé. Hát… – pislogott Virág. Már épp azon voltam, hogy beszállok segíteni, amikor Kinga becsapta a szekrény ajtaját.
    – Nyugodj meg, Dina, a főiskolán rengeteg új fiút találsz majd. Legalább két hónapra elég lesz, a te tempódat ismerve – állt meg Dinával szemben, aki Kinga ellen természetesen nem sok eséllyel indult, így töpörödni kezdett. Mármint csak képletesen.
    Dina és két csatlósa, kissé túljátszva a szerepüket, elcsörtettek a termük felé.
    – Már negyedik éve színjátszósok, mégis egyre pocsékabb az alakításuk – nézett utánuk Kinga.
    – Igen, nekem is feltűnt – mosolyodtam el.

     – Andris, Robi, ugye, szintén Szombathelyre jelentkeztek, kétéves felsőoktatási szakképzésre mint általános rendszergazdák… – Olvasta fel Haller.
     – Gollam! – hörögte Robi. Azt hiszem, az ofő nem ezt a választ várta.