szolgaság fogalom

A háború: Béke
A szabadság: Szolgaság
A tudatlanság: Erő

A hatalmon lévő a hatalomba pusztul bele, a pénzember a pénzébe, a szolgalelkű a szolgaságba, az élvhajhász az élvezetekbe. Így pusztult bele a pusztai farkas a függetlenségbe. Elérte célját, egyre függetlenebb lett, nem parancsolt neki senki, nem függött senkitől, szabadon, egyedül rendelkezett önmagával.

Időbe telik, amíg az emberek megtanulják, hogy a szolgaság akkor is szolgaság marad, ha szabadságharcból és forradalomból születik.

21. oldal

Cselekednünk kell. A pipogya megalkuvás ideje lejárt. Megszökünk, uraim, a világba, hogy megvívjuk a harcot az emberek ostobaságával, a csökönyös babonákkal, a képzelet hiányával, a szolgasággal és a szegénységgel. Ha eljön a perc, legyünk felkészülve. Kinyitjuk a kaput, és elindulunk. Nem tagadom, kevesen vagyunk, s milliók megrögzött butasága ellen harcolunk. De ha szerteszóródunk a világban és megőrizzük függetlenségünket, szaporábbak leszünk, mint a baktériumok. Ne feledjék el soha, barátaim: mi a szellem szabadcsapata vagyunk, a mi maroknyi csoportunk a humanizmus utolsó menedéke. Persze egy új, harcos humanizmusé, mely nem riad vissza az erőszaktól, a vesztegetéstől, a rágalmazástól és a rombolástól. A perc közeledik. Vigyázzunk, hogy ne találjon készületlenül bennünket!

193. oldal, Zsófia

     – Gyalázat arra az állatra, aki megalázkodik az embereknek és tányérnyalóvá süllyed. Inkább büszkén, szabadságban szenvedni és meghalni, mint szolgaságban poszogni minden jóban!

41. oldal, Első rész (Magvető, 1979)

… az bizonyos, hogy a legocsmányabb halál is jobb, mint a legtakarosabb szolgaság.

142. oldal, 70. levél (Kossuth, 2001)

Szabadon élni, ez a legfőbb törvény, szabadon és derűsen, örömmel és halálfélelem nélkül – vagyis természetesen, mint az állatok, akik lám foggal-körömmel védekeznek szabadságuk elveszítése ellen, egyedül az ember veti alá magát önként a szolgaságnak. Az állat tudja, amit az emberek közül csak a legnagyobbak: hogy a rabságnál és szenvedésnél jobb a békés halál.

15-16. oldal, Montaigne (Minerva, 1987)

– Mi a rabszolga voltaképpen? – érdeklődött Túrin.
– Olyasvalaki, aki valaha ember volt, de immár úgy bánnak vele, mint az állattal – felelte Sador. – Csak annyit kap enni, hogy meg ne haljon, csak azért hagyják életben, hogy robotoljon, és csak azért robotol, mert fél a kínzástól vagy a haláltól.

123. Oldal - Túrin elindul (Európa, 2012)

A szolga mindig a mestere halálára vár. Ha tényleg hozzászokott már ahhoz, hogy szolga legyen, akkor, amikor meghal a mestere, keres egy másikat. De akkor sem lesz mester. Miért? Mert aki engedelmeskedik, annak nem kell kreatívnak lennie. Mindig a felette álló az, aki kitalálja, mi lesz, mit kell csinálni. A felelősség a felettesé. Az alattvaló felelőtlen, csak követi a parancsokat. Vakon teszi azt, amit a másik mond, és ezért jutalmat kap.