szobrászat fogalom

Eugène Delacroix: Delacroix naplója
Publius Ovidius Naso: Átváltozások
Hamvas Béla: A láthatatlan történet / Sziget
Hamvas Béla: Arkhai
Angelika Vahlen: Az ókor világcsodái
Szilágyi János György (szerk.): Míg élők közt leszel élő
Tom Wolfe: Amerikai kapcsolat
Kolozsvári Grandpierre Emil: Négy-öt magyar összehajol…
Platón: Menón
P. Horváth Tamás: Tündérváros
Buza Péter: Budapest 30

Idézetek

aled>!

A ruha az embert demoralizálja. Tiszta emberi viszony csak meztelenségben van. […] A görög szobor mezítelensége olyan, mint az állatoké, növényeké és csillagoké…

Kapcsolódó szócikkek: szobrászat
fióka P>!

A művészeti magazinok annyira felnyitották Hart szemét, hogy az fátyolos lett a kiábrándultságtól. A klasszikus szobrok alkotói félrevezető eszközöket használtak – például mesterségbeli tudást –, hogy elhitessék a szemlélővel, hogy a bronz vagy kő emberi hús. Ezért mesterségesek, hamisak, giccsesek. Ezerkilencszáznyolcvankettőre egyetlenegy nagyravágyó művész sem árulta el, hogy mesterségbeli tudása is van, még akkor sem, ha volt. A kor nagy szobrászai szakszervezetekbe tömörült slapajok segítségével köveket vagy téglákat rendeztek el a földön, olyan tárgyakat, amelyekhez ők, a művészek egy ujjal sem nyúltak (Carl Andre), vagy egyenesen az olvasztóból kikerült Cor-Ten acéldarabokat támasztottak fel ferdén (Richard Serra); vagy üzletben vett G.E. fénycsöveket csoportosítottak ilyen vagy olyan módon (Dan Flavin); vagy idomacélokat hegesztettek össze vasdarabokkal (Anthony Caro). Mindez kifejezte az anyag valódi természetét, annak „gravitációját” (egyetlen kőből készült kép sem lebegett) és „tárgyszerűségét”.
Ezt nevezték nagyságnak a szobrászatban. Ahogy Tom Stoppard fogalmaz az Artist Descending a Staircase (A művész lejön a lépcsőn) című darabjában: „A mesterségbeli tudás nélküli képzelőerő jelenti a kortárs művészetet.”

A láthatatlan művész

Kapcsolódó szócikkek: Frederick Hart · művész · slapaj · szobrászat
olvasóbarát>!

Az öt szimbolikus mellékalakot Apáti Abr Sándor mintázta meg a kollégáiról. Modellként ugyanis a gyárban dolgozó, jól ismert munkások szolgáltak a szobrásznak. Zsolnay Vilmos – valóságos és szellemi – birodalmának öt pillére a fazekasság, a szobrászat, az építészet, a vegyészet és a festészet. Felettük áll egyszerű munkásköpenyben maga az öreg mester, kezében egy görögös váza, elgondolkodva és erőt sugározva. Horvay János pécsi szobrász öntötte bronzba Vilmos időskori alakját, aki többek között a budapesti és pécsi Kossuth-szobrot is készítette.

190. oldal

P. Horváth Tamás: Tündérváros Zsolnay Miklós titkos élete

Kapcsolódó szócikkek: építészet · festészet · szobrászat · Zsolnay Vilmos
aled>!

Egyedül a görög szobor teszi lehetővé számomra, hogy szemtől szembe álljak az isteni emberrel. Ezért mindarra, amit a görögség teremtett, tehetek ellenvetést, a görög szobrot el kell fog adnom maradék és magyarázat nélkül. Más nép, kor, idő, faj, alkothatott az isteni emberről igazibb képet a költészetben, a filozófiában, a történeti vagy közéleti világban. Az isteni embert a szobrászatban egyszer s mindenkorra és véglegesen és visszavonhatatlanul a görögség látta és teremtette meg. Az egész görög szobrászat egyetlen tárgya: az isteni ember. Itt legfeljebb utánzásnak vagy hódolatnak van helye, másnak nincs.

Kapcsolódó szócikkek: szobrászat
Lélle P>!

                        (Lüszipposz Pillanat-szobrára)

– Honnan jött s ki a szobrászod?
                                                     – Sziküóni.
                                                                         – Nevét mondd.
    – Lűszipposz.
                             – S te ki vagy?
                                                     – Minden: a Pillanat-úr!
– Mért jársz lábujjon?
                                     – Folyton loholok.
                                                                 – S a bokádon
    mondd, mire jó ez a szárny?
                                                 – Szállni szelek taraján.
– Hát a borotva a jobbodban?
                                                 – Hogy lássa az ember,
    pengénél metszőbb élü vagyok.
                                                         – S a hajad
mért hull így a szemedbe?
                                             – Hogy elkapd és belemarkolj.
    – S tarkód, Zeuszra! miért ennyire síma-kopasz?
– Mert akit egyszer szárnyasan elhagytam, soha már nem
    kaphat el az, bármint marja is értem a vágy.
– S mért faragott meg a mester?
                                                     – Kedved tölteni, vándor,
    és okulásodul itt erre a helyre emelt.
                                                                                 XVI/275

30-31. oldal, Poszeidipposz (Európa, 1980) · Poszeidipposz

Kapcsolódó szócikkek: Lüszipposz · pillanat · szobor · szobrászat
Lélle P>!

Élő szép szűznek vélhetnéd könnyen e szobrot;
tán a szemérem tiltja csupán mozdulnia, vélnéd;
művészet fedi el, hogy csak művészet.

294. oldal, Tizedik könyv, Pygmalion (Magyar Helikon, 1964)

Kapcsolódó szócikkek: művészet · szobor · szobrászat
Fatma>!

Olümpia szent ligetében – mint már említettük – számos olyan fogadalmi szobor volt található, amelyet neves művészek alkottak. E munkák és más görög műalkotások közül azonban egyet se csodáltak és énekeltek meg annyira, mint Pheidiász Zeusz-szobrát az olümpiai Zeusz-templomban.

74. oldal Pheidiász olümpiai Zeusz-szobra)

Kapcsolódó szócikkek: Olümposz · szobrászat · Zeusz / Jupiter
verone>!

A legújabb jelenség Pest-Buda köztéri műalkotásainak frontján az úgynevezett miniszobroké. Ezek, úgy látom, kizárólag az Ungvárról öt éve Magyarországra költözött kárpátaljai Kolodko Mihály (Mihail Kolodko) munkái. Ezekkel kicsit nehéz együtt fényképezkedni, de ennek ellenére népszerűségük szinte páratlan azoknak a jelenségeknek a körében, amelyek színesebbé teszik a köz tereit. Nagyjából arasznyiak a fémfigurák, a város lakói szeretettel barátkoznak velük, szinte rokonként kezelik némelyiket. (Sajdik A nagy ho-ho-ho-horgászának Főkukacát például telente sállal védik a hidegtől.) Külön sétákat szerveznek erre vállalkozó idegenvezetők, hogy az érdeklődők a lehető legtöbbel megismerkedhessenek.
A puszta – koránt sem teljes – felsorolás erejéig néhány tipp, mit s hol keressenek. A gazdagodó választék szereplője a Kockásfülű nyúl (a budavári siklónál), a Szomorú tank (Batthyány tér), a Főkukac (Bem rakpart), Mekk Elek (Széna tér), a Hajtogatott lufikutya, csonttal (Dunakorzó), Breki (Szabadság tér), a Búvár a New York aranykulcsával (Dohány-Osvát utca sarok), a Tizennégy karátos autó (Hevesi tér), Noé bárkája (az Állatorvosi Egyetemnél).

71. oldal, 11. fejezet - Szelfizz-szobrozz! (Holnap Kiadó, 2020)

Lélle P>!

SZÓKRATÉSZ: De azt, hogy nem képes helyes útmutatással szolgálni, ha nem rendelkezik tudással, azt hiszem, nem volt helyes elfogadnunk.
MENÓN: Mire gondolsz?
SZÓKRATÉSZ: Megmondom. Ha valaki ismeri a Larisszába vagy máshová vezető utat, és arra menne, és másoknak is ő mutatná az utat, akkor ugye a jó és helyes utat mutatná?
MENÓN: Hát persze.
SZÓKRATÉSZ: És ha másvalakinek az arra vonatkozó véleménye, hogy melyik az az út, helyes volna, bár ő korábban még nem járt arra és így magát az utat nem ismeri, ugye ő is meg tudná mutatni a helyes utat?
MENÓN: Természetesen.
SZÓKRATÉSZ: És mindaddig, amíg helyes véleményen van arról, amiről a másik tudással rendelkezik, jottányit sem lesz rosszabb vezető annál, aki e téren ismerettel rendelkezik, hiszen amit gondol, az igaz, még ha nem is ismeret.
MENÓN: Egy jottányit sem lesz rosszabb vezető.
SZÓKRATÉSZ: Az igaz vélemény tehát a cselekvés helyes volta szempontjából nem rosszabb útmutató, mint a tudás. Ez az, ami fölött az imént átsiklottunk az erény mibenlétének a vizsgálata során, mikor azt mondtuk, hogy a helyes cselekvésnek egyedül a tudás képes irányt mutatni. Pedig az igaz vélemény is képes erre.
MENÓN: Igen, úgy néz ki.
SZÓKRATÉSZ: Tehát semmivel sem hajt kevesebb hasznot a helyes vélemény, mint a tudás.
MENÓN: Talán annyival igen, hogy aki tudással rendelkezik, mindig sikerrel jár és eléri célját, aki csak helyes véleménnyel, az hol eléri, hol meg nem.
SZÓKRATÉSZ: Tessék?! Ha valakinek helyes a véleménye, az minden esetben eléri a célját, amíg csak helyes véleménnyel rendelkezik, vagy talán nem?
MENÓN: De, ez szükségképpen így van. Nem is értem, Szókratész, amennyiben ez tényleg így van, mennyiben értékesebb a tudás a helyes véleménynél? És mi különbözteti meg ezt a két dolgot egymástól?
SZÓKRATÉSZ: Tudod, miért nem érted? Megmondjam?
MENÓN: Mondd csak!
SZÓKRATÉSZ: Azért, mert nem figyeltél oda eléggé Daidalosz szobraira. Persze lehet, hogy felétek nincs belőlük…
MENÓN: Tessék? Miért érdekes ez?
SZÓKRATÉSZ: Mert ha nincsenek lekötözve, ezek a szobrok is elszaladnak és elkószálnak, ha viszont le vannak kötözve, akkor egy helyben maradnak.
MENÓN: Még mindig nem értem.
SZÓKRATÉSZ: Nem sokat érne, ha Daidalosz egyik mesterműve a miénk volna, de kötelékei nélkül, mint valami szökött szolga, hiszen nem maradna egy helyben; ha viszont le van kötözve, nagyon is sokat ér, hiszen fölöttébb szép alkotásokról van szó.* No de miért is mondom ezt? Az igaz véleményhez kapcsolódóan: hiszen az igaz vélemények is, amíg egy helyben maradnak, addig maguk is szépek, és nyomukban csupa jótétemény jár. Azonban hosszú ideig nem hajlandók nyugton maradni, hanem az ember lelkéből felkerekednek – úgyhogy nem sokat érnek, míg a magyarázat és az indoklás kötelékeivel le nem rögzíti őket valaki. Ez pedig, Menón barátom, a visszaemlékezés, miként az előzőekben már ebben megállapodtunk. Miután kötelékek rögzítik őket, csak ekkor lesz belőlük tudás – valami maradandó és állandó. Ez az oka annak, hogy a tudás értékesebb a helyes véleménynél. Mert a tudás a helyes véleménytől ebben a kötelékben különbözik.

* Daidalosz a görög nagyszobrászat legendás mestere és prótosz heuretésze, félig mitikus, félig a plasztika fejlődésének történeti hagyományát megtestesítő alakja. Szobrai a hagyomány szerint szinte megelevenedtek. E hagyomány kialakulását illetően valószínűleg helytálló Szicíliai Diodórosz megjegyzése: „A szobrászatban olyannyira felülmúlt minden más embert, hogy később azt beszélték róla: a szobrai olyanok voltak, mint az élő emberek, mert láttak és jártak, egyszóval tökéletesen utánozták az egész testalakot, úgyhogy keze munkája élőlénynek tűnt. Joggal nyerte el az emberek bámulatát, mert ő volt az első, aki nyitott szemeket adott szobrainak, elválasztotta egymástól a lábaikat, s a karokat is előrenyújtva ábrázolta.” […] részletesebben ld. A görög művészet világa II, Gondolat, Budapest, 1962. […]
A biográfiai tradíció szerint Szókratész apja szobrász volt, s Szókratész is kitanulta a mesterséget, talán ez magyarázza a Daidaloszra őseként történő hivatkozást az Euthüphrón 11b-ben […]
A szobrok „lekötözésének”, „megbéklyózásának” az említése talán annak a vallási-kultikus szokásnak a játékos átemelése lehet, mely szerint egyes istenszobrokat – állandó jelenlétük biztosítására – szabályosan megkötöztek, ld. Pauszaniasz III. 15. 7.: „Úgy vélik ugyanis, hogy Enüaliosz sohasem fog tőlük eltávozni, mert bilincsbe van verve, mint ahogy az athéniak is azt hiszik Nikéről, hogy állandóan náluk fog maradni, mert nincsenek szárnyai.”

91-95. oldal (Atlantisz, 2013)

Fatma>!

Pheidiasz a trónszék legfelső részén, az istenszobor feje fölött az egyik oldalon a Khariszok (vagyis a báj istennői), a másik oldalon a Hórák (vagyis az évszakok) képmását mintázta meg, szám szerint hármat-hármat. Az epikus költészetben ugyanis ezeket is Zeusz lányaiként emlegetik…

78. oldal (Pheidiasz olümpiai Zeusz-szobra)

Kapcsolódó szócikkek: szobrászat · Zeusz / Jupiter