szó fogalom

Nem én játszadozom a szavakkal, ők játszanak velem (..)

… a „szó a tökéletes smink a valóságon, a nyelv a legfontosabb kozmetikai eszköz, amivel bármit át lehet festeni igazsággá".

37. oldal

Mit őriz hát a vázlat valójában? Egy dolog világos: amit a feljegyzés pillanatában gondoltunk, már rég kifarolt a szavak mögül.

29. oldal, Egymás emberei, A régi jegyzetek minisztériuma

A könyvek különlegesek, Rachel. A könyvek fontosak. A szavak fontosak – mondom. – Igazából a szavak nagyon is számítanak. Nem értelmetlenek, mint ahogy sugalltad. Ha értelmetlenek volnának, akkor nem tudnának forradalmat kirobbantani, és nem változtatnák meg a történelmet. Ha nem lennének többek szavaknál, akkor nem írnánk és nem hallgatnánk dalokat. Akkor nem könyörögnénk a mesékért gyerekként. Ha csupán szavak volnának, akkor nem lennének történetek az írás feltalálása előtti korokból. Nem is tanultunk volna meg írni nélkülük. Ha pusztán csak szavak volnának, akkor az emberek nem esnének szerelembe miattuk, nem éreznék pocsékul magukat miattuk, és nyernének enyhülést belőlük.

216. oldal

Bizony így van ez: az élet és halál közti rés olyan szűk, hogy egyetlen szóban elfér. Ezért mindig bánj óvatosan a szavakkal – legalább egy olyan biztosan van közöttük, ami a halált vonja maga után.

143. oldal

Gyakran úgy tűnt nekem, mintha a szavakat is emberi lényeknek tekintenék, amiket nem szabad elpazarolni. Ha a szavakat meggondolatlanul használják, és nem hallja meg őket senki, akkor lepotyognak a földre és elvesznek. Ennek nem szabad megtörténnie, különösen a fontos szavakkal nem.

136. oldal

A szó önmagában véve kevesebb, mint a gondolat, a gondolat pedig kevesebb, mint a tapasztalás. A szó már meg van szűrve, s abból, ami benne lecsapódik, már hiányzik a legjava.

    Szavakat viszek, mondom.
    Aha, bólint, mintha értené, kortyol a savanyú borából.
    És minek a szavakat cipelni, ha szállnak azok maguktól is?
    Ha a papirosra kerülnek, a könyv mutogatja őket, nehezebb nekik. Akkor nem szállnak. Viszont vinni kell őket. A szónak, ha lejegyzik, súlya lesz, postamester úr. Maga ne tudná? Az én szavaimnak másféle súlya van.
    És miféle.
    Olyan nehézkedés ez, mondom, ami nem mérhető mérleggel, mázsával, egyéb alkalmatosságokkal.
    Agyonnyomja az embert, és eltemeti?
    Igen, mondom.
    Nyelve alá teszi, mint egy kavicsot, és nem szólhat többé?
    Úgy valahogy, mondom.
    Kimondja, és többé nem lesz se nyugta, se éjjele, se nappala?!
    Előfordulhat, mondom.
    Sírgödre lesz az embernek a szó?
    Az is lehetséges, mondom.

164. oldal, Szeged felé (Magvető, 2016)

– A szavak bármennyi terhet elbírnak, amennyit mi akarunk. Csak megegyezésre van szükség, és egy hagyományra, amire építeni lehet.

184. oldal (Valhalla, 1994)

Mi haszna annak a sok szónak, ha nincsenek mögöttük érzések. Azok csak szavak. Mint amikor ránézek egy festményre, és azt mondom, szép vagy. Mit jelent ez a festménynek? De én nem festmény vagyok. Nem kétdimenziós. Én ember vagyok. Még egy Botticelli sem tud lélegezni, és nincsenek érzelmei. Szép, de akkor is csak festmény. Nem számít, milyen szép a külső, a bensőnek akkor is vannak olyan érzelmei és igényei, amiket csupán szavakkal nem lehet kielégíteni.

71. oldal