szitakötő állat

Murakami Haruki: Norvég erdő
Kosztolányi Dezső: Zsivajgó természet
Amy Tan: A Mennyei Örömök Klubja
Gárdonyi Géza: Az én falum
Konrad Lorenz: Salamon király gyűrűje
Waldemar Bonsels: Maja, a méhecske
David Attenborough: Élet a Földön
E. Fehér Pál – Lator László (szerk.): Klasszikus orosz költők I-II.
Dsida Jenő: Dsida Jenő válogatott versei
Rákosy Gergely: Latiatuc feleym…
Schmidt Egon: Vízivilág
Máté Angi: Ez egy susogó levél
Bertha Bulcsu: Lányok napfényben
Borisz Akunyin: A fekete város
Pak Janmi: Élni akartam
Hiraide Takasi: A macskavendég
Leslye Walton: Ava Lavender különös és szépséges bánata
Delia Owens: Ahol a folyami rákok énekelnek
Leila Meacham: Szitakötő
Bärbel Oftring: Rovarok
Tillinger Gábor: Évszakhömpölygés
Villányi László: Mindenek előtt
Király Farkas: A végtelen meghosszabbítása
Tóth Elemér: Tölgyek

Idézetek

csillagka>!

Volt egyszer egy szitakötő

Olyan volt ez a szitakötő, hogy a patak fölött járt zöld rebegése, onnan szólt a nádhoz, fűzfákhoz, vagy hanyatt feküdt a mohás kövön és tűnődött.
Egy napon ez a szitakötő esőt ültetett.
Előcipelt egy nagy cserepet, földet hordott belé, majd kirakta az esőre.
Hullott az eső a cserép földjébe, s három nap múlva előbújt egy apró esőfa, kerek esők nőttek az ágain.
A szitakötő körberepülte a fát, majd leült és azon tűnődött- már átlépdelve a mohás kőre- hogy mit kellene tennie, neki, aki egy esőfa gazdája. Arra gondolt, talán hozhatná, ölelhetné ide, maga mellé, hogy ketten üljenek. Hintát bogozhatna nádból, és röptetné égre az apró esőfát. Vagy köszönhetne neki úgy, hogy: szervussz, te szökőkút! Akkor kacaghatnának.
Míg a szitakötő a mohás kövön tűnődött, az esőfához ért a hasas Nap.
Körbejárta a fát, nézte hunyorogva az ágakról csüngő, érett esőket, leszedett egyet, beleharapott, aztán nagy hasába terelte valamennyiüket, s mire a szitakötő visszatért a mohás kőről, már csak a csupasz fát találta.
A fa alatt ült a hasas Nap, ölében az esőcsutkákkal.

Volt egyszer egy szitakötő

Kapcsolódó szócikkek: szitakötő
7 hozzászólás
Stone>!

A szitakötő tűnődve nézett Kristófra:
– Igen, kedves kis fickó – mondta szelíden, s ezzel leharapta a fejét.

26. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szitakötő
2 hozzászólás
Amrita I>!

250 millió évvel ezelőtt éltek a Földön 70 cm szárnyfesztávolságú óriás szitakötők is.

157. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szitakötő
5 hozzászólás
Aquarius>!

Fáj az eső,
a szép idő,
a surranó
szitakötő,
minden zavar
és fölkavar
és minden csupa
zűrzavar.

A tó tavaszi éneke – részlet

131. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szitakötő
2 hozzászólás
Amrita I>!

Ha a lárvák a vizek rablólovagjai, úgy a kifejlett szitakötő a levegő igazi kalózának számít.

157. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szitakötő
anni_olvas>!

Micsoda okos és boldog teremtés a pillangó, hogy a virágok között tölti az életét. Ő maga is virág, csakhogy repülő virág. Amint itt lebeg előttem hol a napsugárban, hol az árnyékban, hol a virágok vállain, úgy érzem, mintha őt jobban megilletné az emberi név, mint bennünket, nehéz testű, redős homlokú, morzsahordó óriáshangyákat, akik csak eltaposni és letépni tudjuk a virágot, s a tiszta ég helyett a földön jár a tekintetünk. Ő a boldog, a tökéletes, ő meg a szitakötő, aki a vizeknek a tündére. Mert ha a pillangó repülő virág, a szitakötő meg repülő drágakő. Repülő zafírok, topázok, gránátok, meg türkizek! A Teremtő a pillangót meg a szitakötőt bizonyára nem komponálva teremtette, hanem álmában, mikor a világ teremtésében megfáradtan alvásra dőlt a végtelenség csillagvilágos mélyében.

Kapcsolódó szócikkek: lepke · szitakötő
1 hozzászólás
Angele>!

Sok gyerek kergeti szívesen a szitakötőket – én meg is ettem, ha elkaptam egyet.

92. oldal

Pak Janmi: Élni akartam Egy észak-koreai lány útja a szabadság felé

Kapcsolódó szócikkek: szitakötő
VargaÍriszDóra I>!

Úgy szeretett úszni, mint a vidra, volt ott lenn egy régi, még működő vízimalom, ha a betongátról a kerék alá ugrott, óriási erők ragadták a mélybe, teljes erejéből úszott felfelé, s mire kiért, felért, már húsz-harminc méternyire volt a gáttól, akkor lassan leúszott az egyre csendesedő Malom-tó végéig, ott megfordult, rákapcsolt, s vissza a gátig, meleg nyári napokon megtette számtalanszor, s mikor már jól elfáradt, kifeküdt a fűre (nem gyöpre!), és hallgatta, amint él körülötte a rét – kis, medveszerű gordonkazúgású poszméhek húztak lóheréről lóherére, helikopterberregésű szitakötők vadásztak cikázva szúnyogokra, s szinte hallatszott a hangyák sürgése-forgása a fűdzsungel mélyén –, aztán ahogy a teste felforrósodott, egyre inkább uralkodóvá vált a víz surrogó csobogása a parti égerbokrok alatt és távolabb a zubogás a malomkeréknél, kezdődött elölről az izgalmas örvényúszás.
[…]
Éppen mert annyira szeretett úszni, nem ment uszodába, inkább a Malom-tóról álmodott.

36-65. oldal (Magvető, 1980)

Kapcsolódó szócikkek: szitakötő · úszás
virezma>!

a szitakötő a legszebb csúnya állat.

74. oldal (kötés / kint)

Kapcsolódó szócikkek: szitakötő
Nazanszkij >!

BORISZ PASZTERNAK: KAZLAK

Szitakötő repes a réten,
rajzik a sárga lódarázs,
mosolygó nők jönnek a szekéren,
s mögöttük egy csapat kaszás.

Amíg az idő derüs, tiszta,
forgatják, gyűjtik a füvet:
estére már kazalba rakva
áll, mint valami épület.

Olyan, mire a nap lenyugszik,
mint postaház előtere –
betér az éj, a sutba fekszik,
derékalja friss lóhere.

Hajnalra meg olyan a boglya,
akár a pajta, ahova
az utas hold magát befúrta,
és ott aludt az éjszaka.

Aztán megjönnek virradatkor
a mezőn át a szekerek.
Az új nap felkél a vacokról,
hajában szösz van és törek.

És délre kék az ég is újra,
s a kazlak mint a fellegek,
s a földeken, akár a vodka,
csipős és szúrós szag lebeg.

Tellér Gyula fordítása

372–373. oldal, Második kötet (Európa, 1978)

Kapcsolódó szócikkek: lódarázs · szitakötő