Szíria helyszín

Történt pedig azokban a napokban, hogy Augustus császár rendeletet adott ki: írják össze az egész földet. Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíriában Cirénius volt a helytartó. Elment tehát mindenki a maga városába, hogy összeírják. Felment József is a galileai Názáretből Júdeába, a Dávid városába, amelyet Betlehemnek neveznek, mert Dávid házából és nemzetségéből való volt, hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt, aki áldott állapotban volt. És történt, hogy amíg ott voltak, eljött szülésének ideje, és megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely.
Pásztorok tanyáztak azon a vidéken a szabad ég alatt, és őrködtek éjszaka a nyájuk mellett. És az Úr angyala megjelent nekik, körülragyogta őket az Úr dicsősége, és nagy félelem vett erőt rajtuk. Az angyal pedig ezt mondta nekik:
     „Ne féljetek,
     mert íme, hirdetek nektek nagy örömet,
     amely az egész nép öröme lesz:
     Üdvözítő született ma nektek,
     aki az Úr Krisztus, a Dávid városában.
     A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket,
     aki bepólyálva fekszik a jászolban.”
És hirtelen mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal, akik dicsérték az Istent, és ezt mondták:
     „Dicsőség a magasságban Istennek,
     és a földön békesség,
     és az emberekhez jóakarat.”

Lk 2, 1-14

2017-ben például Washington felháborodását fejezte ki amiatt, hogy a vele egyébként ellenséges Szíriában súlyosan megsértik az emberi jogokat; egy gáztámadás után Trump elnök rakétacsapást is elrendelt. A Bahreinben elkövetett hasonló jogsértések fölötti háborgását ugyanakkor alig hallani; bizonyára elnyomja a bahreini kormány vendégeként az ottani kikötőben tartózkodó amerikai 5. flotta hadihajóinak motorzúgása.

103. oldal

Első pillanatra a szír főváros olyan, mint egy modern festmény, a háttérben lilásan fénylik a Kasszion-hegy, alatta ragyog a zöld minden árnyalata. Nemhiába nevezik a várost Kelet ragyogásának vagy A költők múzsájának vagy A Paradicsom riválisának… Megérdemli. Damaszkusz más reggel, mint délben, pihen délután, és pazarul csillog este. A ragyogását, színeit és szépségét csak egy Matisse-festmény tudná visszadni.

67. oldal, X. fejezet

A földnek ezen a darabján, ahol nincsenek hajadonok, nincs szerelmi házasság, és a matematika felfogás kérdése, jó hatszázmillió ember él. Körülbelül a fele nő, akik a fátyol sűrű köde mögött élnek, mely inkább lepel, mint fátyol, a fejük búbjától a lábuk körméig eltakarja őket, mint egy fürdőköpeny, s mindezt azért, hogy a férjükön, gyerekükön és ártalmatlan öreg szolgájukon kívül ne illethesse őket senki a tekintetével. Ezen a párdának vagy burkának vagy pusinak vagy kullénak vagy dzseballának nevezett leplen két lyuk van a szem magasságában, esetleg egy, két centi széles és hat centi hosszú sűrű háló, s ezeken a lyukakon vagy a hálón keresztül nézik az eget és az embereket, mint börtönrácsok mögül. Ez a börtön az Atlanti – óceántól az Indiai – óceánig terjed, magában foglalja Marokkót, Algériát, Nigériát, Líbiát, Egyiptomot, Szíriát, Libanont, Irakot, Iránt, Jordániát, Szaúd-Arábiát, Afganisztánt, Pakisztánt, Indonéziát: az iszlám végtelen birodalmát. Az iszlám határtalanul nagy, és Pakisztán csak egy kis töredéke, bár egyike a leghaladóbbaknak.
Nem lehet hát megismerni a muzulmán nők helyzetét csak Karachiban időzve: Szaúd-Arábiában a helyzet sokkal nyomasztóbb. Itt olyan háremek vannak, mint a jemeni királyé, akinek kétszáz ágyasa és harminckét felesége van. Itt a nők úgy pusztulnak el, mint a rühes kutyák, mert nem vizsgálhatja meg őket orvos. Itt a nők nem tudják, mi történik a folyosókon kívül, melyeket eunuchok őriznek: ha beléptek, soha többé nem léphetnek ki. Olyan semmibe vett teremtmények, hogy születésüket az anyakönyvbe se vezetik be. Gyakran vezetéknevük sincs, se személyi igazolványuk, miután tilos lefényképezni őket, és egyikük se tudja, mint jelent az a különös szó, amit Nyugaton szerelemnek neveznek. A férfi uruk és parancsolójuk, és természetesen ez nem minden. Szaúd-Arábiában nem voltam, megtagadják a vízumot az újságíróktól, a nőktől, és aki meglepetésszerűen fényképezőgéppel a kezében jelenik meg, az késsel a hátában végzi. De voltam többször is Iránban, Irakban, Marokkóban: és mindenütt ugyanaz a kép tárult szemem elé. A nyugati nő első benyomása a szigorú mohamedán országokban, mint Pakisztánban is, a következő: mintha ő lenne az egyetlen nő, aki túlélte az özönvizet, melyben a világ összes asszonya megfulladt.

19. - 20. oldal

Az elmúlt években a tudósok elkezdték szisztematikusan nyomon követni különböző szakértők jóslatait. Az egyik leghatásosabb vizsgálatot a Pennsylvaniai Egyetem pszichológia-professzora, Philip Tetlock végezte, aki elsősorban politikával foglalkozik. Közel 300 szakértőt kért fel – kormányhivatalnokokat, politológiai és nemzetbiztonsági szakembereket, valamint közgazdászokat – több ezer jóslat megfogalmazására, amelyek alakulását aztán 20 éven keresztül figyelte. Például: X. demokráciában – mondjuk Brazíliában – a következő választáson az aktuálisan többségi párt hatalmon marad, veszít, vagy megerősíti a pozícióját? Vagy: változni fog-e Y. nem demokratikus országban – mondjuk Szíriában – a politikai rezsim jellege az elkövetkező öt év során? Az elkövetkező tíz év során? Ha igen, akkor milyen irányban?
Tetlock tanulmányának eredményei kijózanítóak. Megállapította ugyenis, hogy a csúcsszakértők – 96%-uk posztgraduális képzést végzett – „azt hitték magukról, hogy többet tudnak, mint amennyit valójában tudtak”. Hogy mennyire pontosan jeleztek előre? Nem sokkal teljesítettek jobban, mint „a dartsozó csimpánzok”, viccelődött Tetlock.

33. oldal (HVG Könyvek, 2014)

Egy nyugat-európai ország sem játszott szerepet Szíria destabilizálásában és a polgárháborús helyzet elnyújtásában; azok az államok, amelyek viszont igen – például Katar vagy az Arab Emirátusok –, nem vállalják a humanitárius terheket. A Hezbollah, illetve más katonai szervezetek 2011 óta harcoltak Szíriában az iráni érdekért; mégis, Irán még kritizálta is Európát, amiért szerinte nem tett eleget a menekültek segítésére. Rouhani elnöknek volt mersze kioktatni a magyar nagykövetet 2015 szeptemberében, amiért szerinte Magyarország „nem veszi ki a részét” a menekültválságban.

308. oldal

Mohamed immár gazdag kereskedőként ellátogatott karavánjaival Szíriába és Palesztinába, ahol feltehetően megismerkedett a keleti (nesztoriánus) kereszténység aszketikus-szerzetesi vonásaival. Itt, valamint Jatribban, a későbbi Medinában megismerte a zsidókat is, majd Szíriában a már említett hanifákat, akik a zsidóság és a kereszténység között álló monoteizmust hirdették, azt vallván, hogy létezik egy eredeti kinyilatkoztatás, amelyet a népeknek időről időre átadnak isten küldöttei.
Mindez közrejátszott a 609-ben vagy 610-ben bekövetkezett nagy fordulat előkészítésében: Mohamed meggyőzi önmagát arról, hogy ő az arabok isteni küldötte, mivel az araboknak eddig nem volt részük sem prófétákban, sem kinyilatkoztatásokban.

36. oldal

Konsztandínosz Kaváfisz: Megtehették volna

Otthontalan szegénység fenyeget már.
Ez a végzetes város, Antiochia,
elemésztette minden pénzemet:
ez a végzetes város, ahol olyan drága az élet.

De fiatal vagyok, egészségem kitűnő.
A görög nyelvet mesterien bírom
(töviről hegyire ismerem Platont és Arisztotelészt,
és a szónokokat meg költőket, aki csak eszedbe juthat).
Vannak fogalmaim a katonai ügyekről
s a zsoldos vezérek között barátaim.
A közigazgatásba is egy kissé behatoltam.
Tavaly fél évig éltem Alexandriában,
tudok egyet és mást (és ez hasznos tudás)
egyről-másról, ami ott van:
a „Kártevő” nézeteiről, aljasságairól, satöbbi.

Úgy tekintettem tehát, mindenképpen illetékes
vagyok, szolgálni ezt az államot,
drága hazámat, Szíriát.

Bármilyen állásba tesznek, igyekszem
hasznára lenni hazámnak. Szándékom ez.
Ha viszont meggátolnak mesterkedéseikkel –
hiszen ismerjük a buzgalmakat, kár beszélni róla –
ha meggátolnak, mit tehetek arról?

Akkor Szavinaszhoz fordulok először,
és ha ez a tökfej nem tud megbecsülni,
megyek ellenfeléhez, a Kosorrúhoz.
És ha az a hülye sem fogad fel,
egyenesen Hürkanoszhoz megyek.
Csak kellek egyiküknek hármuk közül.

Választásom egykedvűsége miatt pedig
lelkiismeretem háborítatlan:
mindhárman egyaránt ártanak Szíriának.

De, tönkrement ember, mit tehetek erről?
Én, szerencsétlen, csak átvergődni szeretnék.
Megtehették volna a mindenható istenek,
hogy gondoskodnak egy negyedikről, aki tisztességes.
Én boldogan szegődtem volna hozzá.

M. Poirot visszament Szíriába, körülbelül egy hét múlva indult haza az Orient-expresszel, és mindjárt belekeveredett egy másik gyilkosságba.

IV. Isten útjai 2. fejezet