Szinyei Merse Pál személy
Idézetek
„-Paraszt!
-Téved, nagyságod – viszonozta Miska –, asztalosinas. Viszont biztosítom, hogy ön sem született másként, mint én, s bizony nem a születés ad bizonyítvány az emberről, hanem az élet. Talán még összemérhetjük az életünket anélkül, hogy megbélyegezzük egymást."
472. oldal
Most, hogy a meghitt táj életnagyságú közelségbe került s kinyújthatjuk a kezünket, a hazatérők és a hazavárók mozdulatával, a városok és emberek felé, egyszerre látunk anyagi és szellemi tájakat. K o m á r o m! Mondjuk, s Jókai kék szeme dereng felénk, az ősi vár és város rejtekeiből felszáll a csodálatos délibáb, Jókai aranyembereinek világa. S á r o s! Mondjuk, s pipacsokkal meghintett tájat látunk, Szinyei Merse mezőit, ezt az összetéveszthetetlen pipacspirosat és lucernazöldet; s a hangütés, mellyel e táj emberei az életről beszélnek, ismerős és kedves fülünknek: Mikszáth ártatlan és rokonszenves svihákjai, a „dobry luft" dzsentrije beszél így. I p o ly s á g! mondjuk, s megint Mikszáth szavát véljük hallani a politika hangos kijelentésein át: a jó palócok ízes és furfangos beszédét. K a s s a! mondjuk, s látjuk a fiatal Kazinczyt, amint siet a Fő utcán lapot alapítani.
233. oldal
Hunyadi Csaba Zsolt (szerk.): Az örök Felvidék Felvidéki antológia
[…] Szinyeinek sértette a jelenet az ízlését, s azt sziszegte:
– Paraszt!
– Téved nagyságod – viszonozta Miska-, asztalosinas. Viszont biztosítom, hogy ön sem született másként, mint én, s bizony nem a születés ad bizonyítványt az emberről, hanem az élet. Talán még összemérhetjük az életünket anélkül, hogy megbélyegezzük egymást.
489. oldal
– Szóval. Ilyenkor keresek egy megfelelő festményt, és magamra varázsolok róla egy szép ruhát, vagy eszem belőle egy fürt szőlőt, esetleg elbeszélgetek a képen szereplő emberekkel. De ez a festmény különleges. Ezt 1873-ban festette a Pali. A Szinyei Merse. Együtt voltunk egy majálison. Őt pedig megihlette a látvány. Az a rózsaszín ruhás én vagyok. Látod?
81. oldal, 9. fejezet - amelyben Morcz Aranka lelepleződik (Kolibri, 2013)
Az otthonokba csak színészeket vagy színházi dolgozókat vettünk föl. Egyetlen kivétel volt ez alól: Szinyei Merse Pál felesége, a „Lila ruhás hölgy”. Rossz körülmények között élve, kilencvenkilenc éves korában kérte felvételét, és százkét éves koráig volt az otthon lakója. Ott ült, furcsa törökös pongyolájában, egyenes derékkal, valami török fezzel a fején -mert a haja már gyérült-, és valami csodálatos eleganciát árasztott.
264-265. oldal
[…] A kor jelentős festőjének, Szinyei Merse Pálnak is megvolt a maga sajátos véleménye a műtermi akt rajzolásáról. Egy alkalommal azt mondta: „Ha én az aktrajz tanára volnék, ennek az eleven mozgásnak és nyugalomnak meglátását nem beállított modellek nézésén tanítanám, hanem kint az állatkertben az állatok szemléletén. Egy mozgó, vagy heverő oroszlán, egy fenevad vagy egy paripa alkalmasabb modell, mint az óradíjas, beállított férfi vagy női figura.” A művész, igaz bírálja az akadémikus képzést, azonban meg kell jegyeznünk azt, hogy ha Szinyei nem rendelkezett volna az akadémiai oktatásból származó alapokkal, életteli, elevenséget sugárzó művei valószínűleg nem születtek volna meg.
13-14. oldal, Történeti áttekintés (Cser, 2013)