!

Szinópéi Diogenész személy

Michael Ende: A varázslóiskola
Jókai Mór: A debreceni lunátikus
Marcus Tullius Cicero: Tusculumi eszmecsere
Persius – Iuvenalis: Szatírák
Szabó György (szerk.): Antik anekdoták
Jevgenyij Vodolazkin: Laurosz
100 magyar népmese
Lucius Annaeus Seneca: A gondviselésről és más írások
Plutarkhosz: Nagy Sándor és Iulius Caesar
Marcus Aurelius – Cassius Dio Cocceianus: Marcus Aurelius elmélkedései
Konok Péter: Történetek a kerítés tövéből
!

Szinópéi Diogenész: görög filozófus, a künikosz (cinikus) irányzat képviselője, Antiszthenész tanítványa.
https://hu.wikipedia.org/wiki/Szinópéi_Diogenész
https://en.wikipedia.org/wiki/Diogenes_of_Sinope


Idézetek

>!
Sli SP

Mikor a görögök összegyülekeztek az Iszthmoszon, és úgy döntöttek, hogy Alexandrosszal együtt háborút indítanak a perzsák ellen, őt választották meg a hadjáratra fővezérül. Ebből az alkalomból sok államférfi és filozófus kereste fel szerencsekívánataival; Alexandrosz azt remélte, hogy a szinópéi Diogenész is felkeresi majd, aki akkor éppen Korinthoszban tartózkodott. De az ügyet sem vetett Alexandroszra, és Kraneionban maradt, azért aztán Alexandrosz kereste fel. Diogenész éppen a napon sütkérezett. Kissé felemelkedett helyéről, amikor látta, hogy többen tartanak feléje, és merően ránézett Alexandroszra, majd mikor a király üdvözölte, és megkérdezte, kíván-e tőle valamit, így szólt: „Állj egy kicsit odébb, ne fogd el előlem a napot!” Mint mondják, ez annyira meglepte Alexandroszt, s annyira megcsodálta Diogenész felsőbbséges büszkeségét, hogy elmenőben, mikor a kíséretében levők nevettek és gúnyolódtak a bölcsön, Alexandrosz csak ennyit mondott: „Ha nem volnék Alexandrosz, Diogenész szeretnék lenni.”

21-22. oldal, Alexandrosz (Helikon, 2015)

Kapcsolódó szócikkek: Nagy Sándor · Szinópéi Diogenész
>!
Citrompor P

Amikor Diogenészt mocskolá egy kopasz, azt mondá a bölcs: nem felelek szitokkal szitkokra, csak a hajadat dicsérem, mert őrültséged látván megfutamoda.

144. oldal, A lemondás könyve

Kapcsolódó szócikkek: Szinópéi Diogenész
>!
Citrompor P

Amikor megkérdezték Diogenészt, hogyan kell élni az igazsággal, azt felelé: miként a tűzzel – ha túl közel húzódunk, megéget, ha nagyon eltávolodunk tőle, megfagyunk.

144-145. oldal, A lemondás könyve

Kapcsolódó szócikkek: igazság · Szinópéi Diogenész
>!
Sli SP

Diogenestől viszont egyetlen rabszolgája is megszökött, s miután jelezték neki, Diogenes nem tartotta érdemesnek visszahozatni, mondván: „Rút dolog is volna, hogy ha Manes tud élni Diogenes nélkül, Diogenes ne tudna Manes nélkül.”

109. oldal, A lelki nyugalomról (Helikon, 2016)

Kapcsolódó szócikkek: Szinópéi Diogenész
>!
Sli SP

(…) A csupasz cinikusnak
hordóháza nem ég el. Verd szét – s holnap akad más
otthona, vagy pedig ólommal megfoldja a régit.
Sándor, szemlélvén e cserép nagy hírü lakóját,
jól érezte: szerencsésebb százszor, ki nem óhajt
semmit, mint az olyan, ki a Földet akarja egészen,
s vállalt tetteihez méltó vészek szegik útját.

153. oldal, Iuvenalis: Tizennegyedik szatíra (Európa, 1977) · Decimus Iunius Iuvenalis

Kapcsolódó szócikkek: Nagy Sándor · Szinópéi Diogenész
>!
Sli SP

Alexandrosz, Caesar, Pompeius – kik ők Diogenészhez, Hérakleitoszhoz és Szókratészhez képest? Az utóbbiak ugyanis látták a dolgokat, a dolgok okát és anyagát, vezérlő értelmük független volt. Amazoknak viszont mennyi volt a gondjuk, és mennyi mindentől függtek szolgamód!

136. oldal, Marcus Aurelius: Elmélkedések - Nyolcadik könyv (Atlantisz, 2016) · Marcus Aurelius

Hirdetés
>!
Mesemondó I

Diogenész, a cinikus egy ízben az athéni piacra ment, hogy egy marék olajbogyót kunyeráljon az árusoktól. Pénze nem lévén – mert efféle hívságokra nem adott – beszédbe elegyedett inkább az olajbogyójukat kínáló parasztokkal.

54. oldal, Diogenész bolhája

Kapcsolódó szócikkek: Szinópéi Diogenész
>!
Timár_Krisztina ISP

– Domine bort ivott?
– Nem, kérem alássan: a máslás nem bor.
– Hogy jött domine ebbe a hordóba?
– Nem tudom, kérem alássan. Úgy tetszik, mintha én volnék ama Diogenész.

Kapcsolódó szócikkek: Szinópéi Diogenész
>!
Sli SP

Szókratész idevágó véleménye kiderül a haláláról szóló könyvből, amelyről már bőségesen szóltam. Miután befejezte elmélkedését a lélek halhatatlanságáról, és már sürgette a halál órájának közelsége, Kritón megkérdezte, hogyan temessék el. „Úgy látszik, barátaim – szólt –, hiába vesztegettem fáradságomat. Kritón barátunkat nem sikerült meggyőznöm arról, hogy én innét el fogok tűnni és belőlem semmi sem fog visszamaradni. Ám legyen, Kritón: ha nyomomra tudsz bukkanni, és valahol rám tudsz találni, temess el ott, ahol legjobbnak látod. De hidd el nekem, eltávozásom után egyikőtök sem fog utolérni.”
Szépen beszélt: barátjának is engedett, de azt is kifejezésre juttatta, hogy az egész üggyel semmit sem törődik. Nyersebb volt Diogenész: ő is ugyanezen a véleményen volt, de cinikus voltának megfelelően durvábban fogalmazott. Azt parancsolta, hogy temetetlenül lökjék félre. Barátai: „A madaraknak és vadállatoknak?” – „Legkevésbé sem. Tegyetek mellém egy botot, hogy elkergessem őket.” – „Erre hogy leszel képes? Hiszen nem leszel tudatodnál!" – „De ha semmiről sem tudok, akkor mi bajom származhatnék a vadállatok marcangolásából?”
Bölcsen nyilatkozott Anaxagorasz. Amikor Lampszakoszban halálos ágyán feküdt, barátai megkérdezték, hogy hazájába, Klazomenébe szállítsák-e, ha valami történik. Így felelt: „Nincs rá szükség. Az alvilágba mindenhonnan egyforma hosszú út vezet."

63. oldal, Első könyv - A halál megvetéséről (Allprint, 2004)

Kapcsolódó szócikkek: Alvilág · halál · halott · Szinópéi Diogenész · Szókratész · temetés
>!
Sli SP

Diogenész cinikus létére szabadszájúbb volt. Amikor Alexandrosz megkérdezte, hogy mit óhajtana tőle, így szólt: „Pillanatnyilag egy kevés napfényt.” Tudniillik sütkérezése közben eltakarta előle a napot. Ugyanő azt is szokta fejtegetni, hogy mennyire fölötte áll a perzsa királynak életmódban és birtokban: neki semmi sem hiányzik, annak semmi sem elég. Ő nem vágyik azokra a gyönyörűségekre, amelyekkel az sohasem bír betelni, az viszont az ő gyönyörűségeit nem bírja sohasem a magáévá tenni.

242. oldal, Ötödik könyv - Az erény magában is elegendő a boldog élethez (Allprint, 2004)

Kapcsolódó szócikkek: Nagy Sándor · Szinópéi Diogenész