színház helyszín

Müller Péter: Titkos tanítások
E. L. Doctorow: Ragtime
Charles Dickens: Copperfield Dávid
Arturo Pérez-Reverte: Alatriste kapitány kalandjai
Szabó Magda: Az őz
William Somerset Maugham: Színház
Kosztolányi Dezső: Pacsirta
Szabó Magda: Ókút
J. D. Robb: A halál szemtanúi
Szabó Magda: Régimódi történet
Terry Pratchett: Wyrd Sisters
Bohumil Hrabal: Díszgyász
J. D. Salinger: Franny és Zooey
Agatha Christie: Temetni veszélyes
Oliver Sacks: A férfi, aki kalapnak nézte a feleségét
John Steinbeck: Volt egyszer egy háború
Kertész Erzsébet: A három Róza
William Somerset Maugham: Catalina
Ruttkai Éva: Parancsolj, tündérkirálynőm!
Ambrus Zoltán: A tóparti gyilkosság
Peter Brook: Az üres tér
Nagy Katalin: Napraforgó-lány
Latinovits Zoltán: Ködszurkáló
Mihail Bulgakov: Molière úr élete
Darvas Iván: Lábjegyzetek
Oscar Wilde: A kritikus mint művész
Erdős Renée: Brüsszeli csipke
Jayne Ann Krentz: Bízz bennem
Szántó Judit (szerk.): Várkonyi Zoltán
Nádasdy Borbála: Zagolni zabad?
Juhász Gyula: Orbán lelke
Josephine Hart: Feledés
Major Ottó: Szent Kelemen vallomásai
Diogenész Laertiosz: A filozófiában jeleskedők élete és nézetei 1-2.
Bárány Tamás: Emberi hang
Ligyija Janovszkaja: Bulgakov
Richard Tames: Shakespeare Londonja napi öt garasból
Timo Parvela: Ella és barátai
Borisz Akunyin: Halál szeretője
Csernus Mariann: Eszterlánc
Karinthy Ferenc: Staféta
Anatole France: Coignard abbé véleményei / Epikur kertje
Vaclav Nizsinszkij: Füzetek
Virginia Woolf: Between the Acts
Maurice Croiset: A görög kultúra
Göre Gábor: Göre Martsa lakodalma
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 5. – Remény
Zilahy Gyula: Ötven év
David Nicholls: A beugró
Erlend Loe: Vegyesbolti csendes napok
Gaius Suetonius Tranquillus: Suetonius összes művei
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 6. – Ketten
Kőhalmi Béla (szerk.): Könyvek könyve
Ellen G. White: Az utolsó napok eseményei
Csernai Zoltán (szerk.): A fekete sugár
Roger Coote: Lányok kézikönyve
Slavenka Drakulić: Frida, avagy a fájdalomról
E. G. White: Üzenet az ifjúságnak
Bächer Iván: Kurgast
Ignacy Karpowicz: Égiek és földiek
Hegyi Béla: Alkotó időszakok
Cora Carmack: Szakítópróba
Borisz Akunyin: Színház az egész világ
Réfi János: Faludy mozaik
Kurt Vonnegut: Éden a folyónál
Graham Joyce: A katicák éve
Molnár Gál Péter: Zenthe
Alan Bradley: Elég már az árnyakból!
Edward Rutherfurd: Párizs
Háy János: Ország, város, fiú, lány
Sarah MacLean: Tizenegy botrány egy herceg meghódításához
Darvasi László: Taligás
Lisa Kleypas: Nem múló varázs
Henne József: Az erkölcsi tisztaság útja
Ljudmila Ulickaja: Jákob lajtorjája
Carlos Ruiz Zafón: Marina
Sarah J. Maas: Queen of Shadows – Árnyak királynője
Jordán Tamás: Hátrametszés
Douglas Murray: Európa furcsa halála
Eleanor Catton: A próba
Gubcsi Lajos – Gubcsi Anikó: A csillagokban Bubik István
Neal Stephenson – Nicole Galland: A D.O.D.O. felemelkedése és bukása
Verebes István: Tólig
Edward Rutherfurd: London
Szendi Nóra: Természetes lustaság
Róbert Katalin: 6 hét a világ
Bayer Zsolt – Szakács Árpád: A kultúra diktatúrája
Bárczi Gusztáv: Egészségtan
Joseph O'Connor: Árnyjáték
Nick Hornby: Olyan, mint te
Presser Gábor: Presser könyve
Karafiáth Orsolya: Amikor Szécsi Pál a csöveken keresztül üzent
Kerényi Miklós Gábor: A „Rómeó…” diadalútja
Lydia Davis: Elég jól vagyok, de lehetnék egy kicsit még jobban is
Erin Stewart: Sebek szárnyán

Idézetek

vadnarancs P>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

    Annyira rég voltam színházban, hogy totál feldobódva mentem át az aulán, ahol Cortez várt rám.
     – Jó hír! – ugrottam a nyakába, mire mosolyogva nézett rám.
     – Van A skarlát betű 2? – kérdezte szemtelen mosollyal.
     – Ez nem vicces. Színházjegyek! – mondtam boldogan. Cortez rezzenéstelen arccal meredt rám.
     – Nem vagyok gonosz, úgyhogy elmondom, neked nem kell jönnöd. De néztem volna még ezt az arckifejezést egy darabig – vigyorogtam rá. Szemmel láthatóan megkönnyebbült, és lazán átölelte a vállam.
     – Kösz.
     – Nem jönnél velem színházba? – tettettem felháborodást.
     – Nem.
     – Pedig Macskák.
     – Azért nem.
     – És Elizabeth.
     – És azért sem.
     – És… és… Rómeó és Júlia.
     – Pláne.
     – Elénekeljem neked a Szívből szeretnit? – kérdeztem.
     – Semmiképp.
     – Pedig tudom.
     – Tudom, hogy tudod. De ne.
     – Hát, jó. De ha meggondolnád magad…
     – Reni, ha ezt most elénekelnéd nekem, vissza kéne mennem a pszichológushoz – röhögött fel, és egy puszit nyomott a homlokomra.
     – Ez sértő volt – tettem úgy, mintha megbántott volna. Pedig nem, mert vicces volt.
     – Á, annyira nem.
     – Jó ez igaz. De majdnem megsértődtem.
     – Én meg majdnem bocsánatot kértem – vágta rá. Cortez elég kúl. (L)

316-317. oldal, Március 21., hétfő (Ciceró, 2012)

SzAngelika>!

A színház egyetlen és megismételhetetlen élményt nyújt… minden egyes alkalommal.

26. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: színház
Melchiadesian>!

     – Jó – bólintott az ofő, miután átgondolta. – Akire nem érkezett panasz, az kimehet a szünetekre – mondta, aztán rákiabált Dave-re, aki már ment volna a folyosóra.
     – Felmayer! Gondolod, hogy ez rád vonatkozik?
     – Mit csináltam? – rázta meg a fejét Dave értetlenül.
     – Laptopozni a színházban??? – üvöltötte Haller mérgesen.
     – Ugyan! Még wifi sem volt – jegyezte meg Dave, mi pedig hangosan felröhögtünk.

364. oldal, December 3., péntek (Ciceró, 2011)

Kapcsolódó szócikkek: Felmayer Dávid (Dave) · Haller Endre · színház
Nikolett_Kapocsi P>!

A nézőtér egyik hátsó sorában ülök, a színház kezd megtelni, nemsokára kezdődik az előadás. Felállok a helyemről, hogy beengedjek egy nőt, akinek ebben a sorban van a helye.
– Köszönöm – mondja.
– Ühüm – válaszolom.
De félreértettem. Nem nekem köszönte meg, hanem a jegyszedőnek, aki pár méterrel mögöttem áll. – Mármint neki – mondja, és rám se néz.
Ezt mindenképpen tisztázni akarta.

295. oldal Félreértett köszönet a színházban

Kapcsolódó szócikkek: köszönet · színház
worsi P>!

A színház a világ egyetlen olyan intézménye, amely négy évezred óta haldoklik, de sohasem adja meg magát.

34. oldal, Csapatszállító hajó

Kapcsolódó szócikkek: színház
Réka2000>!

    A színházhoz érve Kardos még egyszer megkért minket, hogy viselkedjünk. Aztán bementünk. Hét szaktanárit osztott ki az előadás végére, továbbá Dave-nek holnap jelenése van Mádaynál. Azt hiszem, elhamarkodott döntés volt színházba vinni minket. Én speciel a Ványa bácsi minden pillanatát élveztem, és őszintén örültem, hogy láthatom. A többiek azonban inkább a „mozis” fajtához tartoznak. Ettek, ittak, röhögtek, hülyültek, zenét hallgattak, PSP-ztek (Andris és Robi), Facebookoztak, és tipikus diákokhoz méltóan akkor nem bírták abbahagyni a röhögést, amikor muszáj lett volna. Kardos feje égett miattunk, és bár Kinga csak neki akart segíteni azzal, hogy a darab közben kezdte el ordítva fegyelmezni a többieket, semmiképp nem vetett ránk jó fényt. Én még tapsoltam, amikor Kardos rám förmedt, hogy azonnal indulunk, úgyhogy szomorúan vetettem még egy pillantást a színpad felé, és követtem.
    A hazaút csendesebben telt. Olyan leszidást kaptunk, amilyet még soha. Kardos közölte velünk, hogy soha, de soha többet nem visz minket sehová, és hogy kivétel nélkül minden órán számonkérés. Óriási.
    Otthon anyu izgatottan várta, hogy mit mesélek, úgyhogy felültem a konyhapultra, és miközben felmelegedtem, röviden beszámoltam az estémről.
     – Ó, kamaszok a színházban. Az mindig mókás – bólogatott mosolyogva.
     – Hát, igen. Mondjuk, az, hogy Ricsi félrenyelte a kólát, amit egyébként nem lett volna szabad bevinnie, és prüszkölve ráköpte Macura, aki előadás közben felállt és káromkodva törölgette a ruháját, talán több mint mókás – jegyeztem meg.
     – Jaj! – húzta el a száját anyu.
     – És Virág sem egy tipikus színházba járó lány, ő nem értette a darabot, és folyamatosan tőlem kérdezgette, hogy „ez ki?”, „mit akar?”, „ez nem az, aki az előbb volt?”… Ebben csak az a durva, hogy hét székkel arrébb ült – töprengtem.
     – És Kardos tanár úr? – érdeklődött anyu.
     – Azt hiszem, ha nincs az idegosztályon, akkor kemény órák várnak ránk – ugrottam le a pultról, és felvettem egy mandarint.

360-361. oldal, December 2., csütörtök (Ciceró, 2011)

AniTiger P>!

    – Itt tényleg mindenki a másik szerelmi életével van elfoglalva, mi?
    – Szerelmi vagy bármilyen… a legtöbben a színházban élik le a fél, vagy inkább háromnegyed életüket. Naná, hogy mindenki figyel, pletykál, sztorizik. Szokd meg, ha itt akarsz lenni, hogy innen nem úgy mész haza, mint egy irodából. Ezt a világot sosem teszed le egészen.

Kapcsolódó szócikkek: színház
legrin P>!

Ne legyetek természetesek – mondta a társulatának. – A színpad nem arra való. A színpad csalás. Hanem csináljátok úgy, mintha természetesek lennétek.

Kapcsolódó szócikkek: színész · színház
AniTiger P>!

    Nelli azért volt képes akár tízszer is megnézni egy előadást, mert minden egyes este egyedi, soha vissza nem térő pillanatokat rejtett. Értette, hogy mások mit élveznek abban, ha egy film jeleneteit már kívülről fújják, ha előre röhögnek egy grimaszon, de neki sokkal izgalmasabb volt élvezni az apró különbségeket, azt, amitől egy-egy előadás egyszeri és megismételhetetlen.

Kapcsolódó szócikkek: színház
SDániel P>!

Kétfajta színdarab volt az Erzsébet-kori Londonban. A közönséges népség a látványosságot szerette: harcot, kardvívásokat – a színészek ezeknek mesterei voltak. Néha még egy ágyút is elsütöttek. Szerették a népszerű bohócok durva vicceit, akik rögtönzött bemondásokkal szórakoztatták a nézőket, és minden darab, bármiről szólt is, valami tréfás jelenettel végződött – a szokásos dallal és tánccal. Ezek voltak azok a darabok, amelyeket, ahogy Meredith és a barátai szokták mondani, arra írták, hogy *megnézzék* őket. De a műveltebb, válogatott, előkelőbb közönség részére másfajta, szellemes és választékos nyelven megírt színdarabok léteztek. Olyanok, amilyet Edmund szándékozott írni. Olyan darabok, amelyeket nem arra írtak, hogy *megnézzék*, hanem hogy *meghallgassák*.

556. oldal, 11. fejezet - A Globe Színház

Edward Rutherfurd: London Az ezerarcú, nyüzsgő város

Kapcsolódó szócikkek: London · színház