színház helyszín

A Globe-színház leégése – amit mellesleg mondva a Shakespeare-féle igazgatás illuziókeltő szenvedélye okozott – sajnos, sok fontos dokumentumtól megfosztott bennünket; de egy Shakespeare-korabeli londoni színház ruhatárának fennmaradt jegyzékében egész sereg sajátos jelmez említését találjuk: volt ott jelmez biborosok, pásztorok, királyok, bohócok, szerzetesek és bolondok számára; zöld kabátok Robin Hood kíséretének s egy zöld ruha Maid Marian-nak, egy fehér és arany ujjas V. Henriknek s egy díszruha Longsanks-nek; azonfelül karingek, miseruhák, damasztköpenyek, arany, ezüst, tafota, kalikó ruhák, bársony, selyem és darócruhák, kabátok sárga és fekete bőrből, piros, szürke öltözetek, francia Pierrot-jelmezek, egy «láthatatlanná tevő ruha», mely igen olcsó lehetett 70 shillingért és négy összehasonlíthatatlan abroncsos szoknya.

Az álarcok igazsága

– Valami harmadfél évtized óta – volt a válasz – arra a meggyőződésre jutottunk, hogy semmiféle intézet sem képes az embert vallásosabb érzelmekre buzdítani, mint a színház. S azért a templomokat bezártuk, s Thália papjait és papnőit fogadtuk oktatónknak a vallásban.

132. oldal Frankenburg Adolf: Magyarország nem volt, hanem lesz!

Bizonyos idő után többé nem látta önmagát. Egy maszkot látott. Majdnem minden portréja egy álarc merev képét mutatta. Fontosak voltak a maszkok, mert eltakarták a valóságot. És mint minden színész számára, neki is a maszk és a kosztüm kínálta a lehetőséget, hogy az lehessen, aki akar. Az élete a Maestróval hamarosan színház lett, amelyben maga kreálta a kosztümöket, rajzolta a díszleteket, találta ki a cselekményt, dramatizálta, rendezte és eljátszotta azt. Majd ezt az egészet le is festette.

43. oldal

– Azt a függönyt ott vasfüggönynek hívják – magyarázta Tuukka. Mindent tudott a színházról, ugyanis a keresztanyja majdnem itt dolgozott. Igazándiból a rendőrségen dolgozott, ami a színház melletti épületben volt.
– A függöny mögött van a színpad. Ott játszanak majd a színészek, amikor lekapcsolják a lámpákat – folytatta Tuukka.
– Ennek meg mi értelme? Sötétben játszani, függöny mögött! – furcsállotta Samppa.
– Ez a művészet – jelentette ki Tuukka.
– Aha, akkor már értem, hogy miért nem értem – gyúlt világosság Samppa agyában.

50-51. oldal

A színház egyetlen és megismételhetetlen élményt nyújt… minden egyes alkalommal.

26. fejezet

A televízió nem nagyon jó, de azért egy kísérlet arra, hogy az embereket esetleg kultúrára nevelje, de azért nem tudja arra nevelni. A színház vagy egy jó könyv, ha a kezetekbe jut, az az életetek végéig kísér benneteket.

26. oldal

Sanyi bácsi szerzett jegyet és papival megnéztük az „Ember tragédiáját” a Nemzeti Színházban. Szörényi Éva játszotta Évát. A régi Nemzeti…?! Mikor már külföldön meghallottam, hogy felrobbantották, úgy gondoltam, hogy ettől a naptól kezdve minden lehetséges az országban.

224. oldal

Akik darabokat írnak, és akik előadják a darabokat, megérdemlik, hogy szeressük és becsüljük őket, mert a közjót szolgálják vele. Az emberi élet eleven tükrét tartják elénk, és megmutatják, milyenek vagyunk és milyeneknek kellene lennünk. Nevetség tárgyává teszik korunk gyöngeségeit és gyarlóságait, és dicsőítik, ami dicsőíteni való: a tisztességet, az erényt és a szépséget. A színműírók a lelkünket teszik nemesebbé szellemességükkel és bölcsességükkel, a színészek pedig modorunkat csiszolják viselkedésük gráciájával és méltóságteljes fellépésükkel.

253. oldal

Nem szeretem az egyenes kulisszájú színházat. A körszínházat szeretem. Építek majd egy körszínházat. Tudom, mi a szem. A szem a színház. Az agy a közönség. Én vagyok a szem az agyban. Szeretek tükörbe nézni és egyetlen szemet látni a homlok közepén. Gyakran rajzolok egyetlen szemet.

76. oldal, ÉLET (Első füzet) - (Európa, 1997)

A szinház teli vót szép uri röndökkel, még oldalt is ültek a falakba, mert ojan ház a szinház, hogy egymás högyin hátán ülnek a zurak asszonyságok szép röndös röndbe.

Vígszínházrul való szomorú tapasztalat