színek fogalom

Csak szürke árnyalatok léteznek. A fekete és a fehér csak fennkölt eszmény, amelynek segítségével megpróbálunk ítéletet mondani a dolgokról és megpróbáljuk megtalálni a helyünket a világban. A jó és a rossz vegytiszta állapotban annyira fel- és megfoghatatlan, mint a tündérillúzió. Csak törekedhetünk rá, vágyhatunk utána, és reménykedhetünk, hogy nem veszünk el annyira a sötétségben, hogy már nem vágyunk a fényre

240. oldal

„A noir, E blanc, I rouge, U vert, O bleu" – mondja Rimbaud, és ha valaki egyszer meg fogja írni, hogy az F-dúrnak sárga színe van és mézíze, a lilának bors íze van, nyirkos tapintású és halálos, a cinóberzöld keserű, forró, mérges és tömör, az kénytelen lesz belátni majd, hogy mennyire jó úton jár Spengler, amikor azt mondja: az érzéki tapasztalat kétértelmű: „das Gewahrwerden kosmischen Taktes nennen wir Fühlen, das rnikrokosmischer Spannungen nennen wir Empfinden – a kozmikus ütem érintésére való feleszmélés az érzés, a mikrokozmikus feszültség az érzékelés".

A legtöbb költőnek van valamilyen alapszíne.

…a jelenségeket új színekben láttattam […]; A művészetben a legtökéletesebb valóságot láttam, magát az életet…

A 19. század utolsó harmadáig nem létezett olyan, hogy „gyerekeknek való szín”. Pontosabban, ha létezett, akkor az a fehér volt: első éveikben a gyerekek praktikus, fehér színű ingeket viseltek, csak az 1880-as évektől kezdték az illemtankönyvek, a nevelési tanácsadók és a divatcégek meghatározni a gyermekekhez illő színeket. Ezek azonban a legkülönfélébb pasztellszíneket jelentették, köztük a kékkel és a rózsaszínnel. Ám történetileg a kék (mint Szűz Mária és így a szüzesség színe) alapvetően lányokhoz kötődött, s a rózsaszín (mint a férfiasa erős vörös, „kisfiús” árnyalata) inkább a fiúkhoz.

23. oldal

Amikor először mentem az állami személyazonossági kártyámért, a nyomtatványon a szemem színét kérdezték. Megpróbáltam odaírni a szemem összes színét, de a blankettán nem volt elegendő hely. Azt mondták, írjam oda, hogy „barna”. Odaírtam, „barna”, de igazából nem egyedül ez a szemem színe. Az csak az a szín, amelyet az emberek látnak, mert nem igazán néznek mások szemébe.

68. oldal

– Mi fehérebb a hónál? – kérdezte Finn.
– Az igazság – felelte Grania.
– Melyik a legszebb szín? – hangzott a következő kérdés.
– A gyermekkor színe – vágta rá a lány.
– Mi forróbb a tűznél? – folytatta Finn a kérdezősködést.
– Egy vendégszerető ember arca, amikor egy idegen lép a házába, és nincs mivel megkínálnia.
– Mi keserűbb a méregnél?
– Egy rosszakaró szemrehányása.
– Mi a legjobb egy bajnoknak?
– Ha tettei nagyok, büszkesége pedig kicsiny.
– Mi a legkülönb ékszer?
– Egy díszes tőr.
– Mi élesebb a kardnál?
– Egy olyan nő nyelve, aki két vasat tart a tűzben.
– Mi gyorsabb a szélnél? – tette fel Finn az utolsó kérdést.
– Egy nő észjárása – felelte Grania.

321. oldal, Diarmuid és Grania

– Hát a kék jó szín. Nagyon nyugodt, nagyon békés. Jólesik a léleknek. Én annyira szeretem, hogy erőszakot kell tennem magamon, hogy ne használjam minden könyvborítón, amit tervezek.
– A színek tényleg közvetítenek érzelmeket?
– Hát persze.
– És erkölcsi tulajdonságokat?
– Hogy érted?
– Sárga a gyávaság. Fehér a szűziesség. Fekete a gonoszság. Zöld a tapasztalatlanság.
– Zöld az irigység.
– Ja, az is. De mit jelképez a kék?
– Nem tudom. Talán a reményt.
– Meg a szomorúságot.
– És ne felejtsd el a hűséget.
– Igen, igazad van. Kék a lojalitás.
– De a vörös a szenvedély. Ebben mindenki egyetért.
– A vörös halál. A szocializmus vörös zászlaja.
– A megadás fehér zászlaja.
– Az anarchizmus fekete zászlaja. A zöld párt.
– De vörös a szerelem és a gyűlölet. Vörös a háború.

66. oldal (21. század, 2019)