Szilkó személy

– A fenébe! A büdös francba! – ragadta meg két kézzel a kormányt Szilkó.
– Mi az? – nyújtogattam a nyakam.
– Rendőrautó. Mögöttünk, a másik sávban – csapta fel Norbi a tükrös napellenzőt, és vigyázzba vágta magát az első ülésen.
– Viselkedjetek természetesen, ha megállít, senki ne szólaljon meg. Nem lesz gond, szabályosan vezettem, egy kortyot sem ittam, be van kapcsolva az övem… – nyugtatta magát.
– Ja, csak annyi a gond, hogy eggyel többen vagyunk, ez nem para – értett egyet Norbi.
– Meg a Jäger-szag… – tűnődött Miklós.

Te komolyan azt hitted, hogy erre igent fogok mondani? Nagyon ari vagy – oltogatott az annyira szeretett stílusában.

– „Én egy olyan fa vagyok…” – dünnyögte Szilkó Norbit ismételve. – Ti ketten! Biztos, hogy menthetetlen a dolog köztetek? Mert értelmileg hihetetlenül egy szinten vagytok – tűnődött.

– Örülök, hogy tetszik. A te karácsonyi ajándékodat cseréltem vissza, és ezt választottam. Szóval igazából szinte tőled kaptam, ami kicsit kínos, mert randim lesz benne. – Majd egy határozott „eleget láttál” mozdulattal felhúztam a cipzárt egészen az államig.
Norbi vesztes, bár elismerő mosollyal ajándékozott meg, amit őszintén nagyon élveztem.
– A jövő évi Értelmező kéziszótár új kiadásában javasolni fogom, hogy „dög” mellé szimplán írjak oda, hogy Lia… – röhögte el magát.
– Jó ötlet. Szívesen kerültem volna a „szemét” jelentéséhez is, de olyan stabilan vagy ott, hogy nem szívesen venném el azt a remek helyet tőled – sóhajtottam.
– Én páros helyeket is javasolnék – lépett hozzánk Szilkó. – Az „infantilis” mellé kerülhetnétek ti, a „hányingerkeltő” mellé meg ők ketten – mutatott Esztire és Csabira, akik az asztal mellett ölelkezve úgy bújtak egymás nyakába, mintha atombomba készülne robbanni mellettük.