Szilézia helyszín

Poór János (szerk.): A kora újkor története
Fred Hoyle: Stonehenge-től a modern kozmológiáig
Gergely András (szerk.): Magyarország története a 19. században
David Irving: Apokalipszis 1945. – Drezda elpusztítása
Ifj. Barta János: A nevezetes tollvonás
Mózes Mihály: Az ipari forradalmak kora
E. J. Hobsbawm: A szélsőségek kora
Katona András: Kora újkori egyetemes történelem
Sebestyén Mihály: Erdélyi fejedelmek
Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium
Anne Applebaum: Vasfüggöny
Helmut Kohl: A fal leomlásától az újraegyesülésig
Fábián Janka: Az utolsó boszorkány történetei 1.
Fábián Janka: Az utolsó boszorkány történetei 2.
Magdalena Grzebałkowska: 1945
!

Szilézia (lengyelül: Śląsk, németül: Schlesien, csehül: Slezsko, sziléziai nyelven: Ślůnsk) közép-európai történelmi régió. A legnagyobb városai: Wrocław és Katowice.
https://hu.wikipedia.org/wiki/Szil%C3%A9zia

!

Szilézia címere


Idézetek

Alvarando P>!

Amikor Ágost 1706-ban újból betört Lengyelországba, Károly Poznan mellett győzte le, majd a nemzetközi jogot semmibe véve keresztülvonult a Habsburg Birodalomhoz tartozó Szilézián, és megszállta a Szász Választófejedelemséget. Az itt kikényszerített altrandstädti békével elérte, hogy Ágost lemondott a trónról és az orosz szövetségről egyaránt. Érdekes és jellemző látvány lehetett, amikor a békekötés után a két király együtt ebédelt. A legyőzött – immár nem király, „csak” választófejedelem – Ágost ruháján csillogtak a sujtások, aranyékszerek, gyémántos csatok, míg a győztes Károly viseltes katonazubbonyt és térden felül érő egyszerű lovaglócsizmát viselt.

206, oldal

Kapcsolódó szócikkek: 1706 · Habsburg Birodalom · Lengyelország · Poznań · Szilézia
KingucK P>!

Végül is, azok után, hogy Mária Terézia már az előző békekötés másnapján megfogadta, hogy nem hagyja annyiban a dolgot, és előbb-utóbb visszaszerzi Sziléziát, mégis az ősellenség, a porosz Frigyes volt az, aki megtette az első lépést. Méghozzá teljesen váratlanul, mindenféle előjel, vagy éppenséggel hadüzenet nélkül… na de a vén burkus sohasem a lovagiasságáról volt híres!

Két tucat selyemkesztyű

Kapcsolódó szócikkek: II. (Nagy) Frigyes · Mária Terézia · Szilézia
Chöpp >!

A név közismert formája a Nicolaus Copernicus latinosított változat, amelyet ő maga alakított ki tudományos művekhez családi nevéből, a Niklas Koppernigkből, Kopernikusz, ahogy a továbbiakban nevezni fogom őt, a hivatalos okmányokon Coppernicként írta alá magát, s ez közelebb áll a Koppernigk alakhoz. A család minden jel szerint Sziléziából vándorolt be, s a tizenötödik század elején költözött Lengyelországba.

79. oldal NIKOLAUSZ KOPERNIKUSZ

Kapcsolódó szócikkek: Kopernikusz · Szilézia
Hanging_Moss_9102 >!

Sohasem fogom elfelejteni Margaret Thatcher dühös kifakadását:
„Kétszer már legyőztük a németeket. Erre most megint itt vannak!”
Thatcher asszony még egy térképet is előkapott, amely az egykori német területeket, Sziléziát, Pomerániát, és Kelet-Poroszországot ábrázolta. A térképre mutatva azt mondta, hogy a németek ezt mind vissza akarják venni, sőt még Csehszlovákiát is meg akarják szerezni.

Kapcsolódó szócikkek: Csehszlovákia · Margaret Thatcher · német · Szilézia
Szelén>!

– Hát jó, és mit mondott az osztrák tiszt?

– Azt mondta, szeretnék, ha végre Felséged végre lemondana Sziléziáról.
– Nem! – Mária Terézia felpattant a székéről, és az első keze ügyébe kerülő tárgyat – egy limonádés poharat – felkapta és a falhoz vágta. Aztán egy váza is követte a poharat.

276. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Mária Terézia · Szilézia
M_Milán>!

Bár a rendkívül iparosodott Szilézia elvesztése az osztrák örökösödési háborúban (1740—1748) érzékenyen érintette a monarchiát, más területi nyereségek ellensúlyozni látszottak e veszteséget: a délvidéki háborúkban a Temesközt, átmenetileg Olténiát, Észak-Szerbiát és Boszniát, Lengyelország első felosztásakor Galíciát, valamivel később pedig Bukovinát sikerült megszereznie.

57

Ifj. Barta János: A nevezetes tollvonás II. József visszavonja rendeleteit

Kapcsolódó szócikkek: Bosznia · Bukovina · Lengyelország · Olténia · Szilézia · Temesköz
Nazanszkij>!

A végső szovjet offenzíva 1945 januárjában kezdődött, amikor a Vörös Hadsereg átkelt a Lengyelország közepét átszelő folyón, a Visztulán. Az „Ivánok” gyors ütemben masíroztak keresztül a romokban álló Nyugat-Lengyelországon és a balti államokon, hogy aztán Budapestet egy borzalmas ostrom után február közepén, Sziléziát pedig márciusban hódítsák meg. A kelet-poroszországi Königsberg elleni támadásuk áprilisban fejeződött be. Ekkorra már két hatalmas hadseregcsoport: az Első Belorusz Front és az Első Ukrán Front készült a végső rohamra a berlini elővárosokban. Hitler április 30-án követett el öngyilkosságot. Egy héttel később, május 7-én Alfred Jodl tábornok, a Wehrmacht főparancsnoksága nevében aláírta a szövetségesek előtti feltétel nélküli megadást.
Még most sem könnyű felbecsülni, mi történt Kelet-Európában a háború e végső öt hónapja alatt, mert nem mindenki őriz ugyanolyan emlékeket e véres hónapokról. A szovjet történetírásban a háború utolsó szakaszát mindig egyértelműen, felszabadítások sorozataként ábrázolják. A szabvány narratíva értelmében Varsó, Budapest, Prága, Bécs és Berlin felszabadult náci-Németország igája alól, diadal diadalt követett, a fasisztákat megsemmisítették, a lakosság ujjongott, és a szabadságot helyreállították.
Mások másképp beszélik el a történeteket. A németek, különösen a berliniek évtizedeken át nagyrészt hallgattak az 1945-ös májusi eseményekről és folytatásukról. Manapság azonban annál jobban emlékeznek a szovjet inváziót követő fosztogatásokra, az önkényes erőszakra és elsősorban a tömeges nemi erőszaktételre. Kelet-Európa más országaiban a Vörös Hadseregnek azt is felróják, hogy rátámadt a helyi partizánokra, akik a németek ellen harcoltak, de történetesen nem voltak kommunisták, és ugyancsak számon tartják a sorra kerülő esetleges vagy célzott erőszak hullámait. Lengyelországban, Magyarországon, Németországban, Csehszlovákiában, Romániában és Bulgáriában a Vörös Hadsereg megjelenését ritkán méltatják puszta felszabadulásként – inkább egy új megszállás brutális kezdetét látják benne.
Ugyanakkor sokak szemében a fenti ellentétes perspektívák sem nyújtanak teljes képet a történetekről. A Vörös Hadsereg megérkezése ugyanis embermilliók számára valóban felszabadulást jelentett. Szovjet katonák nyitották ki Auschwitz-Birkenau, Majdanek, Stutthof, Sachsenhausen és Ravensbrück kapuit. Ők ürítették ki a Gestapo börtöneit. Ők tették lehetővé, hogy számos zsidó elhagyhassa pajtákban és pincékben berendezett rejtekhelyét, és lassan visszatérjen a normálishoz valamelyest hasonlító életbe. Egy fogoly zsidó nő, Genia Zonabend kilépett egy kis kelet-németországi munkatábor kapuján, és betért az első német házakba, hogy enni kérjen. Mindenütt elutasításba ütközött, mígnem egy arra járó orosz meghallgatta panaszát, és ennivalón kívül – ahogy a nő felidézte – még mosakodáshoz való meleg vizet is szerzett neki.
A szovjet segítség továbbá nemcsak a zsidókra terjedt ki. A Vörös Hadsereg megérkezése tette lehetővé, hogy az országuk nyugati részében élő lengyelek anyanyelvükön szólalhassanak meg, ami otthonukon kívül hosszú évekig tiltott volt. A német nevekre átkeresztelt lengyel városok üzleteiről, trolibuszairól, vendéglőiről eltűntek a Nur für Deutsche („Csak németeknek”) feliratok. Magában Németországban Hitler ellenfelei is örömmel fogadták a szovjet katonákat, és ugyanez igaz csehek és magyarok millióira is.

55–57. oldal, Első rész – Csalóka hajnal, 2. A győztesek (Európa, 2014)

Anne Applebaum: Vasfüggöny Kelet-Európa megtörése, 1944–1956

gesztenye11>!

Aztán Augustyna Niedworok kérdezett meg engem, miért is jött ennyi lengyel Sziléziába 1945-ben.
– A legtöbbjüknek nem volt választása – feleltem. – Elvették a földjüket ott, ahol korábban éltek.
– Ki vette el? – csodálkozott.
– Roosevelt, Churchill, de leginkább Sztálin – meglepett, hogy nem tudta. Levágott egy darabot Lengyelországból is, meg Németországból is. A németek nagy részét átrakta Németországba, a lengyeleket meg odavitte a helyükre.
– Á, szóval erről volt szó! – kiáltott fel Augustyna Niedworok 2014. augusztusában, 69 évvel a háború után.

104. oldal

SteelCurtain>!

Ezek a helyi konfliktusok nem álltak lényegi kapcsolatban a hidegháborúval. A Szovjetunió például az elsők között ismerte el az újonnan megalakult Izrael államot, mely később az USA legfőbb szövetségese lett; az arab és más iszlám államokat pedig, függetlenül attól, hogy baloldali vagy jobboldali elkötelezettségűek, egyesítette az a törekvés, hogy határaikon belül elfojtsák a kommunizmust. A fő bomlasztó erő azonban Izrael volt, ahol a zsidó betelepültek nagyobb államot hoztak létre, mint a brit felosztás időszakában engedélyezték (közben elűztek lakóhelyükről hétszázezer nem zsidó palesztint; 1948-ban valószínűleg nem volt ennyi zsidó lakosa Izraelnek) (Calvocoressi, 1989, 215). Izrael gyakorlatilag minden évtizedben háborúzott e cél érdekében (1948-ban, 1956-ban, 1967-ben, 1973-ban, 1982-ben). E háborúkat leginkább II. Frigyes porosz király Szilézia megszerzéséért folytatott háborúihoz lehetne hasonlítani, azt a területet Frigyes Ausztriától, a szomszédjától rabolta el. Izrael a régió legfélelmetesebb katonai erejévé vált, majd atomfegyverekhez is jutott, de elmulasztott stabil kapcsolatokat kiépíteni a szomszédos államokkal, főképpen az elfoglalt területeken és a közel-keleti diaszpórában élő, elkeseredett palesztinokkal. A Szovjetunió összeomlása felszabadította a Közel-Keletet a hidegháborús nyomás alól, de továbbra is puskaporos hordó maradt.

E. J. Hobsbawm: A szélsőségek kora A rövid 20. század története

Kapcsolódó szócikkek: 1967 · 1973 · Izrael · Szilézia
M_Milán>!

Izabella a nehézségek láttán, a Fráter Györggyel egyre gyakrabban kirobbanó összeütközések hatására úgy dönt, hogy átadja országát Ferdinándnak, és 1551-ben elvonul János Zsigmonddal együtt a kárpótlásul felajánlott Oppeln és Ratibor nevű sziléziai hercegségekbe; a két hercegség azonban – mint még any- nyiszor a 16-17. században – csupán nagy csalódásokhoz elég, hiszen a betoppanó anyát és gyermekét siralmas kép fogadja Sziléziában.

9

Kapcsolódó szócikkek: 1551 · Fráter György · Szilézia