Szigligeti Alkotóház (szigligeti Esterházy-kastély) helyszín

Spiró György: Álmodtam neked
Kertész Imre: A gondolatnyi csend, amíg a kivégzőosztag újratölt
Rubin Szilárd: Aprószentek
!

A Szigligeti Alkotóház bejárata (forrás: www.168ora.hu)

!

Az egykori Esterházy-kastély az 1840-es évek elején építtette báró Puteani József, majd az 1910-es években eladta Gróf Esterháy Pálnak, aki jelentősen átépítette. A II. világháború után rövid ideig mezőgazdasági szakiskolaként működött.
A kastély 1952 óta, Bölöni György Kossuth díjas író, publicista kezdeményezése nyomán irodalmi alkotóházként működik, jelenleg a Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány kezelésében. Megnyitásától a magyar irodalom számos, kiemelkedő egyéniségének volt kedvelt alkotó és pihenőhelye. Az irodalmárokon túl, az 1970-es évektől egyre több festő, szobrász, iparművész, fotóművész, zeneszerző is látogatja az alkotóházat. 29 db vendégszobájával, 10 000 kötetes könyvtárával, saját konyhájával, éttermével, teraszaival, kilátó tornyával, közösségi helyiségeivel, természetvédelmi oltalom alatt álló parkjával várja vendégeit. (Forrás: www.szigliget.hu)
Bővebben: http://www.168ora.hu/itthon/szigliget-alkotohaz-esterha…


Idézetek

orvosi_székfű>!

– Ezt kidobhatja!
Nemes Nagy Ágnes zárta le így a megvitatásra magával hozott kéziratomból olvasott idézetet a szigligeti kastély parkjában, legalább harminc esztendeje. Még fiatal volt, s feje fölött mintha egy darabka, az enyémnél tízszer magasabb külön kis égbolt kéklett volna, idelent meg a helybelinél tisztább és szigorúbb éghajlat testesült meg a jelenlétével. Egy nő méretű norvég nyár. De nemcsak napsütés meg költő volt, hanem jó pedagógus is, hát hozzáfűzte:
– Nagyon szellemes, és a kitűnő tollú Kellér Andor Bal négyes páholyában vagy A rulettkirályban biztosan sziporkázóan hatna, a maga közegében viszont csak nyegleségre hajlamos emberre valló bonmot volna.
Rám nézett, aztán csüggedten:
– Nem érti…
Végtelen másodpercekig várt (talán a tízet is meghaladták), majd türelmetlenül toppantott:
– Hogy mondjam? A maga tehene másfajta gatyát visel. Így jó?!

255-256. oldal

latinta P>!

    Egyszer pokoli fejfájással jött haza délután a tanításból, nem segített sem antineuralgika, sem egyéb, feltettem a lemezjátszóra Bicsevszkaját, az se segített rajta. Aznap, legalábbis úgy éreztem, az egyik fontos fejezetben sikerült valami szépet kitalálnom, megmutattam neki. Hősiesen koncentrálva elolvasta, tetszett neki, örült, de a fejfájása nem enyhült, lefeküdt a laticelre (más fekvőalkalmatosság nem fért be a nagyszobába) és szenvedett.
    Este egy Fellini-filmet adtak a tévében, a Nyolc és felet, ő még nem látta, mondtam, nézzük meg.
    Kis képernyős fekete-fehér Tünde tévénk volt, a barátainktól kaptuk az esküvőre (nagyon nem akarta, hogy összeházasodjunk, félt tőle, hiába érveltem, hogy az csak egy papír, viszont így ő is kaphat beutalót Szigligetre, nem kell többé csöveznie, ami felett egyébként a szigligeti gondnok nagyvonalúan szemet hunyt). Nem sokat lehetett látni a kis képernyőn a filmből, de már a felénél elmúlt a fejfájása.
    Akkor mondta: az a művészet, amelyik elmulasztja az ember fejfájását, olyat írjál nekem.
    Pokolian féltékeny lettem Fellinire, és igyekeztem.

289-290. oldal, Fellini, köd (Scolar, 2007)

3 hozzászólás
latinta P>!

    Még mindig, még ma is akad egy végső menedék ebben az országban, ahol az író, évente néhány hétig legalább, valóban író módján élhet. A szigligeti alkotóházról beszélek. Egy lerobbant, egykori grófi kastély ez, épülete is, kertje is régóta felújításra szorul – Isten óvjon azonban attól, hogy a renoválás ürügyén akárcsak pár hónapig is nélkülöznünk kelljen. Az írót itt nem zaklatja telefon, ideiglenesen félrerakhatja családi, anyagi gondjait, megkímélik a nagyváros környezeti ártalmai, a sok fizikai és szellemi mocsok. Ha úgy tetszik neki, szobájába zárkózva püfölheti írógépét, vagy járhatja a parkot meg a környező dombokat, elvont vagy nagyon is konkrét tűnődéseibe merülten – esetleg hódolhat az utoljára talán a kamaszkorban élvezett olvasási szenvedélyének, mint ezt az idén januárban magam is tettem. Így olvastam el Krúdy Gyula regényét, az Asszonyságok díját.

111-112. oldal, "Hazai levelek", Harmadik levél